Napi Tóra
 |
x |
|
||||
K”K,
Mátot-Mászé hetiszakasz 1. kommentár, 5778. Támmuz 25.
Hetiszakaszunk elsőként az eskük és fogadalmak előírásait ismerteti. Mózes a szokottnál határozottabb hangon szól “Izrael fiai törzseinek fejeihez: Ezt a dolgot parancsolta az Örökkévaló” (30:2). Rási szóvá is teszi, hogy a próféták – Mózest is beleértve – mondandójukat általában az “így szólt az Örökkévaló” bevezetéssel kezdik, egyedi a fenti “ezt a dolgot parancsolta” alak. Bölcseink tanítása szerint a próféták “nem tiszta látomásban” kapták Isten parancsait, ami azt jelenti, hogy interpretálniuk kellett e víziókat. Mózesnél más volt a helyzet, ő tökéletesen és tisztán értette Isten szavait, ezért szó szerint tudta továbbítani azokat. De miért pont az eskük és fogadalmak kapcsán utal a Tóra Mózes különleges voltára? Azért, mert ezek lehetőséget teremtenek számunkra, hogy új, nem Isten által parancsolt micva-kötelességeket hozzunk létre. Az egyszerűség kedvéért: ha van előttünk egy alma, akkor nem kell megennünk, kötelességünk csak abban az esetben van, ha úgy döntünk, hogy elfogyasztjuk, mert ilyenkor áldást kell rá mondanunk. Viszont, ha esküvel fogadjuk, hogy elfogyasztjuk, akkor kreáltunk magunknak egy parancsot, amit az alma megevésével tudunk teljesíteni. Ha az embernek lehetősége van, hogy micvákat alkosson magának, akkor előbb-utóbb könnyen megkérdőjelezhetővé válik a Tóra isteni eredete. Ennek megfelelően az Örökkévaló pont az eskük és fogadalmak kontextusában tájékoztat minket arról, hogy Mózes szó szerint továbbította Isten akaratát, azaz ha létrehozunk magunknak esküvel vagy fogadalommal egy új micvát, azt is Isten szavára tesszük.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
