Izrael és az illegális bevándorlók: a történetnek még sincs vége
A hírközlő szervek feladata a konkrét hírről való tájékoztatás. Ez történhet írásos formában, v. az éter, a hírolvasók útján. A “parsan”, vagyis a kommentátor az adott hír kapcsán megkeresi az előzményekkel – mert szinte minden konkrét hírnek számos előzménye van – és az adott hírrel kapcsolatos összefüggéseket, melyeket aztán a témában való jártassága, egyéni habitusa alapján összegez.
Vannak kiváló megfigyelők, akik a szerteágazó szálakból képesek olyan következtetést levonni, amely hosszú távon megállja helyét…és vannak, akik nem képesek többre, mint az innen-onnan összeollózott hírek kötőszavakkal történő – látszólag – egységes keretbe foglalására…vagy még arra sem.
Nos, magamat nem sorolom a kiváló megfigyelők táborába, ahhoz azonban elég tájékozottnak, hogy néhány mondatban összefoglaljam az Izrael területén illegálisan tartózkodó afrikai állampolgárok – közel 40 ezer fő – kapcsán keletkezett vihart.
Nézzük, hogyan látom:
Pár hónapja röppent fel az a hír, hogy Izrael kitoloncolja a területére – még a határkerítés megépítése előtt – Egyiptom felől beszivárgott, elsősorban jobb megélhetést remélő szudáni, eritreai állampolgárokat.
Ez az intézkedés azzal vette kezdetét, hogy az állam repülőjegyet és az új élet kezdéshez anyagi támogatást ajánlott fel azoknak, akik önként hajlandók elhagyni az országot. Mára világossá vált, hogy a szudániak nagy része élt ezzel a lehetőséggel.
Eritreával kapcsolatban az a probléma merült fel, hogy onnan legtöbben a katonaság elől szöktek meg és egészen a közelmúltig – visszatoloncolásuk esetén – életveszélynek voltak kitéve.
Izrael már régebben kezdett tárgyalni u.n. harmadik országgal, akik megfelelő anyagi juttatás ellenében hajlandónak mutatkoztak befogadásukra. Megjegyzem, hogy Izrael a kiutasítást több lépcsőben kívánta végrehajtani: első körben a 30 év alatti, egyedülálló férfiaktól kívánt megszabadulni…
Itt lépett a képbe az “Új Izrael” (Keren ha-hadasa le-Israel) alapítvány finanszírozásából szervezett tüntetés sorozat, mely ugyan Izrael területén zajlott (elsősorban Tel-Avivban). Az alapítvány azonban – az európai országok aktív közreműködésével – elérte a potenciális befogadó országot, Ruandát is. Némi fenyegetés, gondolom, némi baksis is közrejátszott abban, hogy Ruanda a szerződést felmondta.
Ennél azonban sokkal valószy az ENSZ és néhány EU tagállam közötti – a menekültek befogadására létrejött – keretmegállapodás értelmében, illetve annak okán, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága feladatkörébe tartozó témáról lévén szó, az ENSZ “levette a terhet” Izrael válláról. (Az ezzel kapcsolatos hír itt olvasható.)
Megjegyzem, hogy az ENSZ Meneküldügyi Főbiztosságának néhány ENSZ tagállammal már hosszú ideje szerződése van a menekültek befogadását illetően. Ennek semmi köze az Izraelben illegálisan tartózkodó személyek kiutasításához.
Hangsúlyozom, a “tehermentesítés” nem Izrael felé tett gesztus! A megállapodás kezdeményezője az ENSZ volt, Izrael közvetlenül egyetlen országgal sem folyatatot tárgyalást, tehát az a sajtómunkási ferdítés, hogy Izrael Európába deportálná az illegális határsértőit, nem állja meg a helyét.
Mi történt a késő esti-éjszakai órákban?
Netanjahu saját pártján belül is és a koalíciós partnerektől is elmarasztalásban részesült (döbbenetes volt olvasni, hogy felelős vezetők, több évtizedes politikában való jártasság ellenére sem voltak képesek felfogni a szerződésben rejlő lehetőségeket), az izraeli közvélemény ellenállására – elsősorban a leginkább érintett dél tel-avivi őslakosságra tekintettel: a kiutasítást végrehajtását felfüggesztette. E sorok gépelése közben, a képernyőn felvillanó gyors hír már arról szól, hogy az egyezményt felbontotta.
A szappanopera folytatódik…
leharblog
