„Magyarországon jó élni” – Szalay-Bobrovniczky Vince a zsidó közösségről, Izraelről és a folytonosság esélyéről
A Pirkadat május 11-i adásában Breuer Péter vendége Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár volt, aki több kormányzati ciklus tapasztalatával tekintett vissza az állami szolgálatban töltött éveire. A beszélgetésben szóba került a zsidó közösségekkel való munka, a magyar–izraeli kapcsolatok, a zéró tolerancia politikája, az antiszemitizmus elleni stratégia, valamint az, hogyan folytatódhatnak az eddigi programok az új kormányzati struktúrában.
Diplomáciából a zsidó közösségi ügyekig
Szalay-Bobrovniczky Vince felidézte, hogy 1999. január 3-án, a születésnapján lépett be az állami szolgálatba. A Külügyminisztériumban kezdett, majd kisebb megszakításokkal közel húsz évet töltött diplomáciai pályán. Nagykövetként szolgált Bécsben és Helsinkiben, később helyettes államtitkárként dolgozott a Miniszterelnökségen.
A zsidó közösségi ügyekhez részben a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetséghez, az IHRA-hoz kapcsolódó munka vezette. Amikor 2018-ban Gulyás Gergely hívására hazatért Helsinkiből, a zsidó közösségek ügyeinek egy része is hozzá került, miközben az egyházügyi kérdések Soltész Miklós államtitkárhoz, az IHRA pedig Takács Szabolcshoz tartozott.
Konfliktuskezelés a zsidó közösségekben
Breuer Péter felvetette, hogy a zsidó közösség nem könnyű terep, hiszen „amikor három zsidó ember beül egy asztalhoz, akkor legalább nyolc ötlet van”. Szalay-Bobrovniczky erre azt mondta, a magyar közéletben is ismerős jelenség a sokféle vélemény, de szerinte a közösségekkel alapvetően jól tudtak együtt dolgozni.
Elismerte, hogy voltak konfliktusforrások, és akadtak kényelmetlen döntések is. Ezeket igyekezett megbeszélni az érintettekkel, a vitákat pedig kezelni, nem élesíteni. Úgy látja, széles kapcsolatrendszer alakult ki közte és a különböző zsidó közösségi szereplők között.
Külön beszélt a Mazsihisszel való együttműködésről. Heisler András elnöksége idején is jó kapcsolatot ápolt a szervezettel, bár a történelmi korszakok megítélésében voltak viták. Grósz Andorral a Holokauszt Dokumentációs Központ fenntartói ügyeiben és Mazsihisz-elnökként is „őszintén, tisztán” tudtak beszélni.
Izrael: támogatás, de magyar érdekek mentén
A beszélgetés egyik fontos pontja az új kormány Izrael-politikája volt. Breuer Péter felidézte, hogy az elmúlt években Magyarország az Európai Unióban egyszer tartózkodott, de soha nem szavazott Izrael ellen.
Szalay-Bobrovniczky szerint az Orbán-kormány számára egyértelmű prioritás volt az Izraellel kialakított kapcsolat, és úgy gondolja, hogy ez az új kormány esetében is így marad. „Nem változott szerintem semmi” – mondta a magyar–izraeli viszony alapjairól.
Hozzátette: Magyarország akkor áll ki Izrael mellett, akkor szavaz mellette, vagy akkor használja vétójogát, amikor ez összhangban van a magyar érdekekkel. Breuer Péter erre úgy reagált, hogy ez természetes: a két ország kapcsolatában belefér, ha egy-egy ügyet külön megtárgyalnak.
Turizmus, zarándoklat és tévhitek
A magyar–izraeli kapcsolatok kapcsán a turizmus is előkerült. Breuer Péter hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a vallási zarándokturizmus és a pihenőturizmus között: az utóbbi több vendégéjszakát és több költést jelent a magyar gazdaságnak.
Szalay-Bobrovniczky a Bodrogkeresztúrra érkező haszid zarándokok számával kapcsolatban említett egy szerinte túlzó sajtóállítást. Úgy fogalmazott, hogy a 30-40 ezres szám „köszönő viszonyban nincsen valósággal”, és legalább egy nullát el kellene venni belőle. Hozzátette: akik érkeznek, biztonságban gyakorolhatják vallási és kulturális hagyományaikat.
Azt is pontosította, hogy a legtöbb ortodox haszid zarándok nem Izraelből, hanem Amerikából, főként New Yorkból, azon belül Brooklynból és Williamsburgből érkezik.
Zéró tolerancia és nemzeti konszenzus
Breuer Péter rákérdezett, folytatódik-e az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia politikája. Szalay-Bobrovniczky szerint ez nem is lehet kérdés. Úgy látja, a magyar politikában kis árnyalatnyi eltérésektől eltekintve nemzeti konszenzus van ebben.
Felidézte, hogy az elmúlt években elkészült az antiszemitizmus elleni stratégia, amely az uniós fórumokon is elismerést kapott. A magyar EU-elnökség alatt a Rumbach zsinagógában szervezték meg az antiszemitizmus elleni európai uniós munkacsoport ülését, amelyet ő az elmúlt nyolc év egyik fontos eredményének tart.
Egy rasszizmus elleni stratégia előkészítése is elindult, ennek gerince már elkészült, a társadalmi párbeszéd azonban még nem kezdődött el. A folytatásról az új kormánynak kell döntenie.
Civil, vallási és zsidó ügyek metszéspontján
Szalay-Bobrovniczky arról is beszélt, hogy a zsidó közösségi ügyek nem kizárólag vallási kérdések. Ezért volt szükség olyan kormányzati szerepre, amely a civil, vallási, diplomáciai és nemzetközi dimenziókat is össze tudja kapcsolni.
Mint mondta, a zsidó közösségek „picit ide is, meg picit oda is tartoznak”: egyszerre vannak jelen civil és egyházi területen. Saját feladatát egyfajta tolmács szerepként írta le, amelyben diplomáciai tapasztalatát használva tudott kapcsolatot tartani hazai, izraeli, amerikai és európai szereplőkkel.
Temetők, intézmények, támogatások
A beszélgetés végén a konkrét támogatások is szóba kerültek. Szalay-Bobrovniczky kiemelte a Mazsihisz Szeretetkórházát és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemet érintő támogatásokat, amelyeknél még az új kormánynak kell meghoznia bizonyos végső döntéseket.
Breuer Péter jelezte: a zsidóságnak nemcsak a jelen és a jövő, hanem a múlt is fontos, ezért ő a temetők rehabilitációjával kezdte volna a felsorolást. Szalay-Bobrovniczky erre felidézte, hogy ezt a ciklus elején el is végezték, és külön köszönetet mondott Szabó Györgynek, a Mazsök elnökének.
Az interjú végén Breuer Péter jelezte, bízik benne, hogy ez nem búcsúbeszélgetés volt. Szalay-Bobrovniczky Vince visszatekintése alapján az elmúlt évek zsidó közösségi politikájának egyik központi kérdése a biztonság, a párbeszéd és a folytonosság volt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
