Az egyház lehetőségei lelki értelemben véve végtelenek, köztudott, egy mosoly nem kerül semmibe
Mohos Gábor a Katolikus Püspöki Kar Titkára beszélt a kereszténység feladatairól, a Karácsony üzenete kapcsán.
Az egész világ ünnepelte Karácsonyt, ami a szeretet ünnepe, amikor arról beszélünk, hogy az Isten lehajolt az emberhez, ez elsősorban a kereszténység ünnepe, de mellette egy bensőséges családi ünnep is – mondta el Mohos Gábor. Természetesen gondot jelent az ünnep elüzletesiedése, de szerencsére ma már egyre nagyobb teret kapnak az olyan ajándékok, amelyekbe az ajándékozó a saját munkáját teszi bele, sőt időt fektet is bele. Természetesen a boltok felkeresése is időt vesz igénybe, ám ezek az ajándékok sorozatgyártottak, nem személyesek. Mint azt kiemelte Mohos Gábor, van olyan közösség, ahol pont az az alapszabály, hogy egymást nem nagyértékű, viszont személyes ajándékkal lepik meg. Ez nem jelenti azt, hogy a kereskedelem ellen szólna az egyház, hiszen ki-ki a maga módján veszi meg a szeretteinek az ajándékot erre az ünnepre, ezt semmiképpen sem szabad harcnak felfogni.
A naptári év végén érdemes visszatekinteni, milyen is volt a magyar keresztények élete, lelke 2017-ben, noha, mint ahogy a lelkész hozzátette, ő maga csupán csak egy kis szeletét ismeri a magyar katolikus világnak, hiszen a fővárosban él, egy-két budapesti, illetve annak környékén lévő közösséget ismer jobban. Mohos Gábor elmondta, ezekben a közösségekben szerencsére az embereknek általában van munkájuk, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nagyon sok. Rengetegen küzdenek azzal, hogy a napi elfoglaltság után hazaérve legyen energiájuk a családra, a gyerekekre is. Azokban a családokban, amelyeket ismer viszont az nagyon örömteli dolog, hogy egyre több gyermek született, vagy éppen most várandósak az édesanyák. Ugyanakkor az is igaz – tette hozzá Mohos Gábor – és ez nem csak Magyarországra, hanem másra is igaz, hogy a világ átalakulóban van, az emberek még nem tudják, miként alakul és hogyan a minket körülölelő világ, van mindenkiben, leginkább a fiatalokban némi bizonytalanság, komoly kérdéseik vannak, amikre keresik a választ. Bár sokan nem értik, de a lelkész szerint manapság is több a szeretet egymás iránt, mint ahogy elsőre gondolnánk, sajnos ma Magyarországon túl pesszimisták vagyunk, pedig tudjuk, nem lehet szeretet nélkül élni.
A magyar katolikus egyháznak sok szinten van feladata, küldetése, hiszen vannak püspökök, papok, az egyházat támogatók, vannak templomjárók, de olyanok is, akik ugyan nem járnak templomba, de magukat katolikusnak vallják, és ezen elvek mentén élnek. Összességében elmondható, a magyar katolikus egyház sok mindent tett és természetesen még többet is tudna tenni, hiszen az egyház lehetőségei lelki értelemben véve végtelenek, köztudott, egy mosoly nem kerül semmibe.
A Püspöki Kar titkára külön beszélt a zsidó-keresztény párbeszédről, ami továbbra is nagyszerű, ahogy a keresztény egyházak között is kiváló a kapcsolat, az ökumenének komolyak a hagyományai. Mind a zsidó felekezetek, mind a keresztény társegyházak felé van egy nyitottság, hiszen sok-sok közös pont van.
A magyar kormány egyre több dologban kéri az egyházak együttműködését, mint a betegellátásban például. A katolikus egyházban két szerzetes közösség üzemeltet kórházat, itt természetesen betegekkel foglalkoznak, ezt igyekeznek a legmagasabb szinten ellátni, mellette fejlődni is, komoly beruházások történtek mindkét kórházban. Manapság már a köznevelési feladatok kerülnek előtérbe, más egyházaknál is, ám minden megjegyzés ellenére tudni kell, alig valamivel több mint 10% az egyházi köznevelési intézmények aránya.
A katolikus egyháznak is komoly feladata, hogy legyen elegendő egyházi személy, sajnos csökkent a papságra, szerzetességre jelentkezők száma. Az egyháznak be kell mutatnia ennek a feladatnak a vonzó oldalát, hogy ennek a hivatásnak mennyi szépsége és gazdagsága van, ezzel a kérdéssel a Vatikánban is foglalkozik az Apostoli Szentszék.
Breuer Péter
