hírlevél 17-12-21 (távol, Benjámin, jótékonysági beigli vásár, hanukai köszönet,stb

hírlevél 17-12-21 (távol, Benjámin, jótékonysági beigli vásár, hanukai köszönet,stb

Kedves Barátaink,

—- hagyomány
Most rövid leszek és fájdalommentes…
A hétvégén a szuper BS csapat egy picit magára marad.
Vidéken / külföldön vagyok én is, a Jocó is és a Megyeri is.
Lehet cincogni! 🙂
De a cincogás mellett szeretve és hangsúlyozottan kérem, hogy aki tudja, jelenlétével is támogassa a minjent, ezzel is bebizonyítva a világnak, hogy mindenki (így mi is) pótolhatóak vagyunk.
Persze jobb velünk. Ám nélkülönk sem fog a világ megváltozni újbudán.
Sokat gondolkodom, hogy jó-e ez egy közösségnek, ha időnként magára maradva önmagának kell mindent megoldania?
Ez annak az ősi kérdésnek a továbbgondolása, hogy mi jó az embernek, illetve mi jó az emberiségnek?
Az egység?
A pártosság?
A történelemben váltogatják egymást…
A nyugalom és a lassú fejlődés?
A háború – és a gyors fejlődés? (Ne feledjük, a gépészet vagy a kémia, sőt az orvostudomány egyik legnagyobb motiválója a háború megnyerése.)
Ám szomorú módon Izrael történetében sohasem segített a harc! – A szétszóródás, az üldözés és a fájdalom jelképe lett.
A zsidó fejlődés máshol rejlik.
A hetiszakasz egy család egységén keresztül mutatja be a túlélést.
A József előtt álló testvérek egyetlen lehetősége az felvállalt egymásrautaltság kimondása volt.
És azzal a drámai pillanattal kezdődik a szakasz, hogy „Juda odalép” – ez a héber szó: vájigás (!).
Nagyon lényeges pont a zsidó nép és a zsidó vallásfelfogásban Juda tette.

A történetet ismerjük, hogy József még mindig nem fedi fel magát. Sőt még az édesapjának sem üzeni meg, hogy él.
Ennek az oka nagyon prózai: a testvérei gyűlölik, az apja meg halottnak hiszi, akkor minek is csináljon bármit.
22 év telt el csöndben – a nagy találkozásig.
Ám ekkor mit lát? A testvérek aggódnak, az ő édestetvéréért, Benjáminért, Ráhel fiáért.
Megismétlődik József eladásának törtnete…
Ám most másképpen végződik: visszakisérik Benjámint, szóban harcolnak érte, és tettekre készülnek. Annak ellenére, hogy haza is mehettek volna, hiszen József utasítása szerint csak az az egy marad ott szolgáként, akinél a serleg van, a többiek szabadon távozhatnak.
Annó Józsefet ott hagyták…. Ám most Juda tudta, tudatosan felvállalva kimondta: csak az egység számít, semmi más.Nem lehet hagyni, hogy a család szétváljon, szétessen.És ekkor írja a Tóra: „József nem tudta önmagát tartoztatni, és így szólt: „Gesu ná éláj” – „gyertek kérlek ide hozzám”
Megtörténik a nagy találkozás.
Az eredeti kérdésemet ennek a történetnek a fényében mondom: Nem jó a közösségnek egyedül. Elmehetünk egy hétre vagy kettőre is, Ám József szavai elvállnak a szószerinti értelmezésből.Lépjetek közelebb hozzám, legyünk ismét egy család. Ez az üzenet az egyedüli út. Nehéz út. Csak lépésről – lépésre sikerülhet, ahogy József is mondta.
Mi köze ennek, ahhoz hogy én holnap messze leszek tőletek? Az, hogy ettől még család marad a család, mert az egymás iránt érzett felelősség és ennek gyakorlatba való átformálása teszi élővé és élhetővé a közösségeket, így a Bét Sálomot is.Benjámin, aki a legkisebb mind között, ő is számít. Ezek Izrael gyermekei. Bné Jiszráél.

— sábát —
hetiszakasz: vájigás
sábát: 15:37 – 16:49
rajzfilm: