A Mazsihisz a zsidó élet teljes vertikumát lefedi
Heisler András, a Mazsihisz elnöke hazai és a nemzetközi feladatokról beszélt, de szóba került még a 2019-es Maccabi Európa Játékok is.
Mi újság a Síp utcában?
Dolgozunk teljes lelkesedéssel.
Ma köszönt ránk a Sábát, hogyan készülnek a Szombatra?
A készülődés délután kezdődik, majd utána Budapesten 16 zsinagógánkban tartjuk meg a Szombatfogadást, a péntek esti istentiszteletet.
Ön a Mazsihisz elnöki pozíciója mellett küldötte is a Dohány utcai zsinagógának, amelyik épület az év elején bekerült a hírekbe. Mi is történt?
Annyi történt, hogy január 1-től a Síp utca, a Mazsihisz önállóan végzi a turisztikai munkálatokat, ami egy nagyon fontos árbevétele a magyarországi zsidóságnak, a Mazsihisznek és a taghitközségeinknek. A turisztikai árbevételek tavaly is nagyon jók voltak, akkor még volt egy vállalkozó, akivel szerződtünk ennek a szervezésére, közel 18 éven keresztül Vadas Veráék csinálták ezt a munkát.
Elképzelhetőnek tartja, hogy a zsidó-keresztény párbeszéd értelmében a Mátyás templom, a Bazilika és a Dohány utcai zsinagóga köt valamilyen egyezséget a fővárossal, már csak azért is, mert mind Budapest, mind a magyar kormány sok pénzt áldoz a főváros imidzsének javítására?
Úgy gondolom, ez elsősorban egy turisztikai szakmai kérdés, ha az a kérdés, hogy létrejöhet-e egyfajta együttműködés a keresztény egyházakkal, akkor az a válaszom, hogy igen, sőt ez egy létező kapcsolat, a zsidó-keresztény párbeszéd az folyamatos. Amennyiben a szakemberek úgy gondolják, hogy az Ön által említett forma előnyös, akkor ők ezt meg is tudják csinálni, ennek valláspolitikai akadálya nem lesz.
A Mazsihisz más területeken is igyekszik megfogni minden forintot, talán ennek köszönhetően vette az intézmény saját kezébe a konyhát, a központi élelmezést.
Úgy három évvel ezelőtt került sor a szervezet átvilágítására, ami több javaslatot is eredményezett. Ezeket a szervezet folyamatosan vizsgálja, voltak olyanok is, amelyek szerint bizonyos tevékenységeknél érdemes megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy érdemes tevékenységeket saját hatáskörbe helyezni. A Mazsihisz menedzsmentje, Kunos Péter ügyvezető igazgató vezetésével úgy döntött, hogy mind a turisztika, mind az élelmezés ügyét visszavesszük a kiszervezésből.
A magyar közéletben az év végi ünnepek táján beérkező köszöntésekkel volt hangos, de mintha csak egy másik zsidó felekezet kapott volna ilyeneket. A Mazsihisz nem kapott ilyeneket?
Rengeteg köszöntést kaptunk a közélet minden részéből, kezdhetem Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki még arra is figyel, hogy ezt a szervezet vezetője személyesen vegye át. De kaptunk másoktól, szinte minden területről, az összes politikai párttól, közéleti szereplőktől, civilektől, zsidóktól, nem zsidóktól és más egyházaktól is. Kaptunk a Jobbiktól is.
Az ilyen levelekre illik válaszolni, Önök is így tettek?
Én azt gondolom, jókívánságokra nem szoktak válaszolni, így mi sem tettük ezt.
Nem tartja problémának, hogy az ügy kapcsán egy másik zsidó szervezetről beszélnek, nem pedig a Mazsihiszről?
Azt gondolom, a mi aktivitásunkat a zsidó közösségen belül kell a lehetőségek szerint kifejteni, azt a közösséget kell fejleszteni, kevésbé médiaakciókkal bombázni a társadalmat.
Nem lehetséges az, hogy ezekkel a médiaakciókkal a más zsidó szervezetek jobban fel tudják hívni magukra a figyelmet és ezzel nagyobb támogatást tudnak szerezni a lakosság egésze, zsidók és nem zsidók szemében?
Én nem vagyok hivatott foglalkozni más zsidó szervezetek munkájával, nekem a Mazsihisz munkájával kell foglalkozni. A szervezetünk médiamunkája javulóban van, a honlapunkat, a közösségi oldalalunkat egyre többen látogatják, a cikkek színvonala egyre jobbak, azt gondolom, jó úton haladunk.
Milyen kommunikációs eszközökkel rendelkeznek?
Beszéltem a honlapunkról, a közösségi médiáról, van újságunk, az Új Élet, vidéken és a fővárosban több körzetben is megjelennek periodikák, rendszeresen szereplünk a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban is.
Ön nemrég járt külföldön, egy szomszédos országban, mint a Zsidó Világkongresszus alelnöke, ahol az uratlan vagyonról volt szó. Ez a rendezvény több tanulsággal is szolgált.
Valóban, egyrészt annak nagyon örültem, hogy a szervezők ragaszkodtak ahhoz, hogy elmenjünk erre a konferenciára. Tudni kell, Szerbiában a parlament hozott egy törvényt a helyi uratlan vagyonok rendezéséről, ami majdnem forradalmi változásnak mondható, mert eddig Közép-Kelet-Európában az uratlan vagyonok dolgában szinte semmi nem történt. Ez volt az első, amelyik az uratlan vagyonok tárgyában konkrét intézkedéseket tett, amivel már a szerb közösség él is. Ez a konferencia egyébként erről szót, nagyon sok szakember jelent meg a világ különböző pontjairól, mint mondtam, az volt a kérés, hogy a JWC is képviselje magát, így én kaptam meg ezt a feladatot, hogy szóljak ezen a rendezvényen.
Még az ünnepek előtt volt egy megjelenése a Sándor palotában, ahol az ország vezetői, közjogi méltóságai voltak jelen.
Ez egy szép protokolláris, ám nagyon fontos esemény volt, ahová Magyarország államelnöke meghívja az egyházi vezetőket, itt fehér asztal és jó ételek – mi természetesen kósert kapunk – mellett kötetlenül tudunk beszélgetni egymással.
Tényleg, ugyanazt a kóser ételt kapja minden zsidó egyházi vezető a herendi tányérban?
Először is, mi nem herendiben kaptuk, hanem kóser tányérokban az ételt, a többiekről nem tudok semmit, mert itt négy kerekasztal van és mindenki szét van szórva, így azt nem láttam, hogy mit ettek a más zsidó vezetők. De úgy gondolom, ismerve a sokszínűségünket, hogy mindenki a saját kasrutja szerinti ételt kapta, mind a három szervezet.
Akkor ezek szerint nem is nehéz zsidónak lenni Magyarországon 2017-ben, hiszen ezek szerint háromféle helyről is be lehet szerezni kóser élelmiszereket.
Ebben a tekintetben valóban nem nehéz.
És különben?
Különben azért nem olyan könnyű, de van egy történetem. Apukámnak volt egy nagyon kedves barátja, aki azt mondta, aki mindig mártír, az az életszárt ír…Azt gondolom, az élet szép és jó, a gondokat meg le kell küzdeni.
Ön a Zsidó Világkongresszus alelnöke is, mi várható a nemzetközi életben 2017-ben?
A világ nem igazán jó irányba működik, sok mindent nem értünk el, így a 2017-es év feladata is az antiszemitizmussal kapcsolatos küzdelemről szól, de említhetném az Izrael ellenes bojkott elleni küzdelmet is.
Rövidesen Magyarországra jön Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki nem csak magyar partnerével, hanem a V4-es tagországok vezetőivel és a zsidó közösségek képviselőivel is találkozik majd. Önök már készülnek erre az eseményre?
Egy rövid időre visszatérve az előző kérdésére, a 2017-es év egyik jellemzője, hogy Európában több országban is választás lesz, azt látjuk, hogy több helyen is a szélsőjobboldali pártok a hatalom közelébe kerülhetnek, azt is gondolom, a zsidóknak is van sok átgondolnivalójuk ezzel kapcsolatban, többek között ezért is szervezünk egy beszélgetést a jövő hét szerdájára a Bálint Házban.
Ön szerint a zsidóknak félniük kell vagy inkább élniük kéne az állampolgári kötelességeiknek?
Én azt gondolom, mindig is élni kell a jogokkal, a kötelességekkel, mi magunk mindig is erre biztatjuk a híveinket. Nem félni kell, hanem dolgozni és higgadtan kell az érdekvédelmünket ellátni.
Mi a véleménye arról, hogy mondjuk Franciaországban a szélsőjobboldali Nemzeti Front egyre inkább középre igyekszik a politikai palettán?
Mióta elnök vagyok, azóta nincsen privát véleményem, egy biztos, ez egy nehéz helyzet. Figyeljük ezeket a mozgásokat, mind Franciaországban, mind pedig itthon és a többi európai országban. A Zsidó Világkongresszus és az Európai Zsidó Kongresszus ülésein ezek a témák rendre felmerülnek, megpróbálunk kialakítani egy olyan stratégiát, ami majd megfelelően tudja kezelni ezeket a helyzeteket.
Ön az Európai Zsidó kongresszus múltkori ülésén arról beszélt, hogy a növekvő biztonsági kiadások nehéz helyzetben hozták a Mazsihiszt és ha jól tudjuk, akkor erre pozitív választ kapott a szervezettől.
Azt mindig is hangsúlyozom, a közösségeink biztonsági helyzetével kapcsolatban mindenkinek megvan a saját kompetenciája. Az első a kormányoké, a hatalomé, hiszen a hatalomnak minden állampolgárát meg kell védenie. Viszont az a meggyőződésünk, hogy a zsidó közösségnek is megvan a saját felelőssége, feladata, mi ennek próbálunk megfelelni, a saját biztonsági rendszereinket fejleszteni, ezek elég költségigényes dolgok. Szerencsére mind a Zsidó Világkongresszuson, mind az Európai Zsidó Kongresszuson belül vannak olyan források, pályázati lehetőségek, amelyeket megfelelő előkészítést követően igénybe lehet venni. Az európai zsidó közösségtől így egy komolyabb összeget kaptunk arra, hogy a vidéki hitközségeinknél jelentkező biztonsági kérdésekben előrébb lépjünk. Reményeink szerint a Zsidó Világkongresszus majd a budapesti közösségeink biztonsági fejlesztésében tud majd segíteni.
Ez milyen fejlesztéseket jelent majd konkrétan?
Sok mindent, ezeket nem szeretném elmondani, de különböző biztonsági eszközök, kamerák beszerzését, az internetes távkapcsolat fejélesztését. Van még benne szakmai képzés és egy olyan informatikai rendszer kiépítése, ami leggyorsabb információáramlást biztosítja.
Mit gondol a 2017-es vizes vb-ről?
Magánemberként azt, hogy most nem tudok a Dagályba járni, mert zajlik az építkezés. közösségi vezetőként meg azt, hogy ez egy nagy sportesemény lesz, ami reményeink szerint sikeres lesz, jó eredményekkel, de mi minden nagyobb sporteseménynél a 2019-es Maccabi Európa Játékokra gondolunk, aminek Budapest lesz a házigazdája. Ezzel sok feladata van a zsidó közösségnek, a Maccabi VAC sportegyesületnek, és a kormánynak is. Egyébként január 15-én hirdetjük meg azt az úszásprogramot, amivel a Mazsihisz a fiatal családokat kívánja támogatni. A program jelenleg a hat év alatti zsidó gyerekekre vonatkozik, minden jelentkezőt majd támogatjuk egy úszástanfolyammal.
Van egy másik fiatalokat támogató programjuk is, aminek keretében a bar micvo, illetve bat micva gyerekeket megajándékozzák.
Ez egy hagyomány, amit folytatunk, mert érdemes, emlékszem az én gyerekeim is kaptak valami apróságot, amikor bar micvo korba értek. Mára a Mazsihisz a zsidó élet teljes vertikumát lefedi, a születéstől kezdve, az iskoláztatáson, a gyógyellátáson át egészen a temetésig.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
