Európa tükörben
Soós Eszter Petronella politikai elemző, Franciaország-szakértő az európai változásokról, a bizonytalanságról, a közelgő választásokról beszélt.
Európában választások zajlottak, zajlanak a közeljövőben, közben értékelik az amerikai elnökválasztást is a kontinensen. Mi történik most a földrészen?
Szokták mondani, jósolni nagyon nehéz, különösen akkor, ha a jövőről van szó. A próféták ma már nem működnek, bár vannak, akik szerint a próféciákra most is érdemes figyelni. Európában most egy nagyon turbulens időszakot élünk, aminek nagyon egyszerű oka van. Egyrészt az Egyesült Államokban most az átmenet zajlik, bár még alakulóban van, de nem lehet megmondani, hogy mi is lesz Donald Trump politikája elnökként. Mindez Európának is fontos, hiszen az Oroszországhoz való viszony, a Szíriához való viszony erősen befolyásolja, mi is történik itt a kontinensen. Ám mindezek mellett Európában is átmeneti időszakokat élünk meg, itt volt a Brexit, ami a gyakorlatban jövőre jelenik meg, de az biztos, erősen átírja az európai politikát. Franciaországban is bizonytalan időszakot élünk, elnökválasztás lesz a következő félévben, többféle forgatókönyvet lehet felrajzolni. Ám ami ennél is súlyosabb, német választások is lesznek 2017-ben, Angela Merkel bejelentette, hogy negyedszer is elindul, ám az biztos, hogy ez lesz a legnehezebb megmérettetés számára, így ott is lesz egy bizonytalan időszak. Mindezt megfejelhetjük az olasz helyzettel, ahol a népszavazás után új miniszterelnököt neveztek ki. Ez közel a hetvenedik kormány az új olasz köztársaságnak, Renzi bukott miniszterelnök egy olyan alkotmánymódosítási népszavazásba bukott bele, amely ezeket a helyzeteket próbálta volna megoldani.
Konkrétan mit szeretett volna Renzi?
A tervezett módosítás egy stabilabb kormányzást hozott volna be, ami mellette még gyorsabb is lett volna. Olaszországban a két ház (parlament, szenátus) közti párhuzamos viszony bizony lelassítja a törvényhozást. Az olaszok azt gondolták, hogy a történelmi tapasztalataik miatt is jobb, ha lassan, kiérlelve, a fékek és ellensúlyok mellett hozzák meg ezeket a döntéseket. Ott egy sokpárti rendszer van, ami instabil koalíciókat okozott. Renzi ott követte el a hibát, hogy az embereket úgy késztette szavazásra, hogy a sikerességet a saját személyéhez kötötte.
Ezzel ő akkor befejezte a politikai karrierjét?
Renzi a Demokrata Párt vezetője maradt, a befolyása valamennyire megmaradt, nem lennék meglepve, ha Berlusconihoz hasonlóan ő is visszatérne. Olaszországban most egy tisztulási folyamatnak kéne következnie, de az is lehet, hogy jövőre ott is választások, előrehozott választások lesznek. Már ezért is lesz 2017 egy nagyon fontos átmeneti év, majd meglátjuk, milyen új „világrend” rajzolódik ki.
Mi erősödhet meg jövőre Európában vagy éppen Franciaországban?
Franciaországban egy dolog biztos, ha a jelenlegi mérések alapján Fillon nyeri meg az elnökválasztást, akkor az orosz elnök Putyin egy újabb távoli győzelmet zsebelhet be. Ám Le Pen, sőt a független jelölt is jóval barátságosabb Oroszországhoz, mint a jelenlegi kormányzat. Mindez felerősítheti a Trump hatást.
De Gaulle mit szólna mindehhez?
Nem biztos, hogy annyira tiltakozna, az ő külpolitikája nem érték-, hanem érdekelvű volt. Elemzőként nem dolgom azt megítélni, hogy ez jó vagy rossz volt, így történt. A francia külpolitikai hagyomány része, ha kell, akkor tárgyalunk Sztálinnal, ha kell, akkor Roosevelttel. De Gaulle mondta, egy államnak nincsenek barátai, eseti érdekszövetségesei vannak. Ez persze nem jelenti azt, hogy De Gaulle nem rakta le az országot a transzatlanti szövetségbe, így azért értékalapon valamennyire oda rakta magát. Ám a különböző afrikai, orosz és kínai bájcsevejek is részévé lettek a francia külpolitikának. Mint egy modern gyarmatosító nagyhatalom.
Egy gyarmatosító nagyhatalmat mennyire lehet hibáztatni a mai menekülthelyzetért? Esetleg a gyarmatokon hagytak volna pénzt, az embereket ott hozták volna helyzetbe?
Ez egy nagy vitatéma Franciaországban is. Pár évvel ezelőtt egy elég botrányos parlamenti vita zajlott arról, hogy egy törvényjavaslatba szerették volna beírni, a gyarmatosításnak vannak pozitív történelmi hozadékai, mint az oktatási rendszer, a közigazgatás, stb. Ez kivágta a biztosítékot azoknál, akik a gyarmatosítást elnyomásnak tekintik. Ezt a vitát a történészekre bíznám, mert a politikában – én ugye elemzőként ezt látom – komoly vita zajlik arról, hogy a francia közigazgatás megérkezése a gyarmatokra pozitívnak nevezhető-e. Jelenleg az a konszenzus, hogy a gyarmatosítás kizsákmányolás volt.
A magyar miniszterelnök megvétózza majd a menekültek kötelező szétosztását?
Ez kőkemény politika. A menekültek szétosztásával kérdés, hogy lekerült-e a napirendről, ahogy Juncker mondta, esetleg mégsem, ahogy ezt Merkel mondta. Orbán Viktornak belpolitikai szempontból egyértelmű az érdeke, megvétózni ezt. neki fel kell mutatni valamit az alkotmánymódosítás bukása és az Alkotmánybíróság határozata után. Az is igaz, hogy minden szereplőre egyfelől belpolitikai szereplőre kell tekinteni, Merkelre is, hiszen választások lesznek náluk is, ezt megmutatta a pártja, a CDU kongresszusán is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
