Bartókkal kapcsolatban van egy nagyon komoly restanciánk
Szabó Stein Imre, a Zeneakadémia kommunikációs igazgatója az új kihívásokról és egy jelentős versenyről, a fiataloknak szóló meghívóról is beszélt.
Ön újságíró, televíziós szerkesztő is volt, most a Zeneakadémia kommunikációs vezetője. Lehet, hogy jól választott, hogy nem a Magyar Televízió elnöke lett, hiszen korábban pályázott ide is?
Szerintem igen, most nagyon jól érzem magam a jelenlegi helyemen.
Mivel foglalkozik a Zeneakadémiánál?
2013-ban ért véget egy nagyobb rekonstrukció, ami nem csak azt jelentette, hogy visszanyerte az épület az 1907-es eredeti állapotát, hanem azt is, hogy kialakultak olyan terek, funkciók, aminek alapján ez egy koncertközpontként is működik. Amikor Batta András meghívott ide, akkor alig pár hónapunk volt arra, hogy ezt az egészet felépítsük. A nemzetközi versenyprogram kellős közepébe kerültünk, hiszen az addigi egyetemi funkció mellé koncerthelyszínként is berobbantunk. Az egyetemnek nem kellett volna egy professzionális kommunikációs tevékenység, az új Zeneakadémiának már igen. Arculatot alkottunk és már az elején azt gondoltuk, hogy nagyon erősen a nemzetközi vizekre kell evezni.
Különlegessége lett a zeneakadémiának, hogy egyre több máshonnan érkező produkciót is befogad, volt vendégük már az Opera, az Operettszníház is. Ez is az új arculat része?
Egyfelől igen, de egy kis pontosítással. Saját koncertpolitikája van a zenepalotának, ez évi több mint 500 koncertet jelent, amihez még hozzájönnek az egyetemi koncertek is, amiket nyilvánvalóan nem a nagyközönségnek szánunk. A koncertek a Nagyteremben és a Solti György teremben zajlanak túlnyomórészt. Nem elsősorban befogadók vagyunk, hiszen mi találjuk ki a programot, mi hívjuk meg a nemzetközi mezőnyből a fellépőket, de azért vannak olyan produkciók, amelyeket befogadunk. A kettő jól együttműködik egymással. Mellette fellépnek nálunk ugyanígy a híres magyar zenekarok is, így akár ezeket a koncerteket is lehet egyfelől befogadónak nevezni.
Vannak egyetemi együttműködések is, tavaly az izraeli társegyetem diákjaival együtt koncerteztek a Zeneakadémia hallgatói.
Igen, ez egy régi együttműködés az intézmények között, ami folytatódik a jövőben. Egyszer a jeruzsálemi akadémia jön ide, másszor meg mi megyünk oda, minden előadás teltházakkal megy.
Egy egészen különleges programot is szerveznek Bartók Béla munkássága köré.
Meghirdettük a Bartók világversenyt és fesztivált, ami azt jelenti, hogy egy olyan zenei versenyt szerettünk volna szervezni, ami utoljára 1933-ban volt, amikor a Liszt Ferenc zeneversenyt hirdették meg, ahol Fischer Annie nyert. Egy olyan zenei világversenyt a nulláról elindítani, amelyik szinte azonnal a versenyek élvonalába ugrik, igen nehéz feladat. Bartókkal kapcsolatban van egy nagyon komoly restanciánk, elég csak arra utalni, hogy amikor gyűjtöttük az anyagokat, akkor csak egy releváns mozgóképi anyagot találtunk Bartók Béláról. Hihetetlen volt szembesülni azzal, hogy a saját kora, a harmincas évek hogyan kezelték őt. Mindezek ellenére, mindezek mellett Bartók Béla univerzális, érvényes, a zenéje a mai korban is leigázó erővel bíró, modern művészet. Bartók Béla neve, munkássága köré építünk egy versenyt, olyan zsűritagokkal, olyan arculattal, olyan körítéssel, ami méltó hozzá, mellette azonban szellemes és provokatív is. Fontos megnyerni azokat a fiatalokat, akiket a szüleik nem vittek el egykor koncertre, akik ma szinte rettegnek belépni egy olyan épületbe, mint a Zeneakadémia, az adott programtól függetlenül.
Kik jelentkeznek a versenyre?
A felső korhatár 30 év, így várunk jelentkezőket. Egy jelentős nemzetközi kampányt csinálunk, jelentős véleményformáló médiumokba jutunk el, a világ tudni fog a versenyről.
Ha más programot rendez a Zeneakadémia, akkor hogyan győzné meg a fiatalokat, hogy merjenek bemenni?
A klasszikus zenénél nincsen közvetlenebb és egyértelműbb hatóerő és nyelv, nem kell hozzá tárgyi tudás, felkészülés, könnyebben el lehet vele érzi a katarzist, mint bármilyen könnyű műfajjal. Egy olyan univerzális nyelv, ami összeköt minket, tehát nagy hülyeséget csinálnak, ha nem járnak el.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
