K”K,
Behukotáj hetiszakasz 4. kommentár, 5776. Ijár 24.
“Ha törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megőrzitek és megteszitek azokat” (26:3). A mondat a tegnapi, akik ma “elemzik”: Kecskeméti Lipót (1865-1936) és Guttmann Mihály (1872-1942) rabbik. Az isteni törvények szerint való járás érdekében szükség van olyan törvénykönyvekre, melyek e járást segítik. Magyarországon többnyire a magyarra még (?) nem fordított Sulhán Áruh-ot említik, melyről így-úgy a két nagy neológ rabbi is szólt. Kecskeméti így: “a neológság vonalnyival sem áll messzebb a Sulchán Áruchtól, mint az ortodoxság” (Kecskeméti Lipót, 1913: Egy zsidó vallás van-e, több-e? 196. o.). Guttmann meg úgy: “A Sulchan Aruch soha nem szerepelt mint törvényforrás, vagy mint a döntésnek legfelsőbb fóruma, csak mint a szakemberek kézi könyve, kik a gyakorlatban esetről esetre az első forrásokra mentek vissza és úgy döntöttek. A Sulchan Aruch mind a mai napig a legjobb kézikönyve a működő rabbinak. Koncepciója, szerkezete és beosztása a gyakorlati kezelhetőség szempontjából a legsikerültebbnek mondható. Maimonídesz és r. Jákob ben Áser kódexeinek előnyei egyesülnek benne”…Mindebből tehát leszürődik számunkra az az igazság, hogy a Sulchan Aruch nem mint megfellebbezhetetlen döntvénytár vagy legfelsőbb fórum szerepelt és szerepel a zsidóságban, hanem mint megszokott és jól kezelhető kézikönyv, mely ma már egész enciklopédiává nőtte ki magát. Ha ma valaki azt mondja bármely irányt követő zsidóságról, hogy az a Sulchan Áruch alapján áll vagy egyáltalán nem, vagy rosszul ismeri ennek a munkának szerkezetét és jellegét, vagy a legenyhébb esetben, felületes frázist mond. Mert hogy állhat valaki egy olyan gyűjtőmunka alapjára, mely több mint 50 szerzőnek különböző műveit, felfogásait és gyakorlati döntéseit tartalmazza, hiszen az egy hatalmas encyclopedia, egy egész könyvtár. Ez nem egységes alap, melyen valaki is állhatna” (Guttmann Mihály: A Sulchan Áruch és a magyar zsidóság. Bp. 1913.).
Szép napot mindenkinek!
MA ESTE: TALMUD-TANULÁS 18.15-TŐL A HEGEDŰSBEN
