Restaurálták a Vatikáni Múzeum térképgalériáját

Restaurálták a Vatikáni Múzeum térképgalériáját 

Az évente 6 millió látogatót vonzó Vatikáni Múzeum Róma legjelentősebb turisztikai attrakciói közé tartozik. Négy év munka után a régi fényében ragyog a „térképgaléria”, a Sixtus-kápolnába vezető, 120 méter hosszú, 40 művészi kialakítású térképpel díszített folyosó, melyet április 23-án adtak át.

Április 23-án szakmai ünnepség keretében ünnepelték a Vatikáni Múzeum térképgalériájának felújítását mindazok, akik négy éven keresztül dolgoztak a páratlan alkotás renoválásában. Az újságírók és művészettörténészek pedig április 27-én, szerdán este járhatták be a felújított térképcsarnokot. Hatalmas munkát végeztek a restaurátorok: mintegy 1200 négyzetméter felületet kellett megtisztítani a lerakódott szennyeződésektől, és kijavítani a sérüléseket.

A térképgaléria a Belvedere-udvart és a vatikáni kerteket elválasztó keskeny és magas, háromemeletes épület legfelső szintje, egy 120 méter hosszú és hat méter széles folyosó. Minthogy a Sixtus-kápolnát ezen keresztül lehet megközelíteni, évente hatmillió ember halad át a folyosón, amelynek falait Itália térképei díszítik. Húsz-húsz freskó látható a két oldalon, egyenként 4 × 7 méteres méretben. A sorozat elején kapott helyet Európa geográfiai ábrázolása, azon belül Magyarország, ahogy a 16. század végén a Vatikánból látták.

A dongaboltozatos folyosó mennyezetét aranyozott fehér stukkók díszítik, és foglalják keretbe az Ó- és Újszövetség számtalan jelenetét, az egyház életének legfőbb mozzanatait és a jelentősebb szentek portréit. A térképeket és ablakbélleteket reneszánsz kori groteszk figurák fogják körbe. Az egyház e pompázatos megjelenítése alatt készültek el a térképek. Világos az üzenet: Itália mint a római impérium örököse a központja az akkor ismert világnak. Itáliának pedig Róma a centruma, hogy aztán az Urbsot végül a Péter-utód uralja és irányítsa, kezében a két kulccsal – írja Vértesaljai László.

Ottaviano Mascherino vatikáni főépítész keze munkája nyomán készült el a hosszú galéria épülete 1578 és 1580 között. A festők a következő években alkották meg a freskókat. A térképgaléria megálmodója XIII. Gergely pápa volt, eredeti nevén Ugo Buoncompagni, aki a híres bolognai egyetemen tanított római jogot. Itt ismerte meg Ignazio Danti domonkos rendi tudóst, aki szintén az egyetemen tanított mint híres matematikus, kozmográfus és geográfus. Gergely pápa azzal a feladattal bízta meg egykori kollégáját, hogy a galéria falain fesse meg egész Itáliát, az összes régiójával együtt. Összeállt egy alkalmi „bottega”, vagyis műhely, amelyben együtt dolgozott Danti, Girolamo Muziano, Cesare Nebbia és egy flamand festő testvérpár, Matthijs és Paul Bril. A pápa megszerezte még az ugyancsak flamand Abraham Ortelius (Ortel) segítségét is, aki kora legnagyobb kartográfiai tekintélye volt. Ám Gergely pápa nemcsak térben gondolkodott, hanem időben is. Ismert volt a régi Julianus-naptár pontatlansága, amely akkorra már tizenegy nap eltérést mutatott az időszámításban. Gergely udvarába hívatta a tudós szakembereket, és rájuk bízta az időszámítás reformját. Így született meg 1582 októberében az új naptár, amelynek a pápa saját nevét kölcsönözte: az egész világon máig érvényes a Gergely-naptár. A pápának gondja volt az egyetemi oktatásra is. A Szent Ignác alapította Collegium Romanumból hozta létre a mai Gergely Egyetemet, és vezetését a Jézus Társaságára bízta. Számos nemzeti kollégiumot is létesített, köztük a magyart is 1578-ban, Szántó (Arator) István jezsuita révén. Mindezen lépései, az idő és térbeli keret átfogó szemlélete, az oktatás megreformálása azt a célt szolgálták, hogy a tridenti zsinat szellemében megújítsa az egyházat. A pápai állam vezetőjeként tárgyalásokat folytatott különféle uralkodókkal, amihez szüksége volt a térképekre, hogy világosan és pontosan tájékozódjon egy olyan korban, melynek alapját a föld, a földterület képezte.

A térképfestő műhely megalkotta az itáliai régiók és a nagyobb városok freskóit. Ez utóbbiakat madártávlatból, hasonlóan a mai légi felvételekhez. A régiók városai címereikkel jelennek meg, védőszentjük kíséretében és történetük egy-egy jellemző momentumával. Milánó védőszentje, Szent Ambrus Lombardia térségében. Mantova várostérképe mellett Nagy Szent Leó pápát látjuk, amint 452-ben a hun ostrom elhárítására Attila követeivel tárgyal. Apulia, a mai Puglia tartomány felső részét Gargano hegye fölött Szent Mihály főangyal védelmezi. A hegyes-dombos Abruzzo régió nagyvárosa Aquila, a vele északon határos Marche tartomány, az egykori Picenium Macerata ábrázolása a tengeri kikötős Ancona, a Szent Házat birtokló Loreto és Ascoli Piceno városokat is bemutatja, természetesen térképeikkel együtt. Az 1582-es politikai állapotok jórészt ma is érvényesek, és azt is mutatják, hogy az itáliai félsziget egyetlen egység. A térképgalériában láthatjuk még Venezia, Friuli, Trentino, Alto-Adige, Lombardia, a Nápoly környéki Campania, Calabria, Szicília, Siracusa, Messina térségét nagyobb városaikkal együtt. A szigetek is megjelennek Szicília mellett: Szardínia, Elba, Málta, Korfu. A térképsorozat nyitódarabja fölött latin írás olvasható: „Italia totius orbis regio nobilissima”, vagyis Gergely pápa értelmezése szerint: Itália a földkerekség legnemesebb területe. A nobilis latin szó itt egyszerre jelenti a szépséget, a változatosságot; a művészetet, a kultúrát és a történelmet.

A restaurálás közel egymilliárd forintnak megfelelő költségét az amerikai alapítású The Patrons of the Arts in the Vatican Museums (A Vatikáni Múzeum Művészetpártolói) szervezet biztosította. A nagylelkű adományozók köre rendszeresen támogatja a II. Gyula pápa idején, 1506-ban alapított páratlan egyházi gyűjteményt.

Forrás: Vatikáni Rádió 

Fotó: Vatikáni Rádió, Roma-antiquia.de

Magyar Kurír