K”K,
Leh-lehá hetiszakasz 4. kommentár, 5776. Hesván 8.
Az Ábrahám életét megkeserítő Nimród a rabbinikus irodalom egyik legkevésbé népszerű fiurája lett, gyakran a rásá/róse (gonosz) kiegészítést illesztették a neve mellé rabbijaink. A Talmud és a Midrás egyebek közt elmondja, hogy ő volt az első, aki háborút viselt más emberek ellen, aki Bábel tornyának a megálmodója volt, aki a nevét is annak “köszönhette, hogy állandóan lázított Isten ellen (Nimrod mérid- Nimród lázított), aki egész életét meggyőződéses bálványimádóként élte (bár van olyan forrás is, mely szerint végül megtért). Több forrás szerint a későbbiekben Ámráfel (1Mózes 14:1) néven volt király, illetve arról is szóltak mestereink, hogy a nála is nagyobb “rokonszenv” övezte Ézsau lett a gyilkosa. Ennek alapján némiképp meglepő, hogy az előző évszázadban egyes cionista körökben nem egyszerűen csak népszerűvé vált Ábrahám és a zsidóság ősellensége, hanem többek úgy vélték, hogy megfelelően szimbolizálja az “új zsidó” – vallástalan és harcos – embertípust. A Misna (Ávot 3:1) nem véletlenül említi, hogy három szempontot kell egyidőben figyelembe vennünk: hogy honnan jövünk, merre tartunk, és ki előtt kell számot adnunk tetteinkről.
Szép napot mindenkinek!
