„Ez most továbbra is káosz a káoszban” – Olajos János az egységes budapesti parkolásról és a kerületek mozgásteréről
A Pirkadat október 13-i adásában M. Kende Péter Olajos Jánossal beszélgetett a budapesti parkolás átalakításáról, a készpénzes fizetés megszüntetéséről, az egységes rendszer előnyeiről és kockázatairól, valamint arról, mit jelentene a kerületek számára, ha a parkolásból származó bevételek nagyobb része a fővároshoz kerülne. Olajos szerint az egyszerűbb, átláthatóbb parkolás önmagában kívánatos cél, de a mostani változtatás mögött ennél jóval nagyobb kérdés húzódik: meddig terjedjen a főváros hatásköre, és mi maradjon a kerületek önálló döntése.
Egy utca két oldala, két külön parkolási világ
A beszélgetés a parkolás hétköznapi bosszúságaiból indult. M. Kende Péter azt vetette fel, hogy miközben már nem kell aprót dobálni az automatákba, továbbra sem mindig egyszerű kideríteni, melyik zónában áll az ember, mennyit kell fizetnie és melyik kerülethez tartozik az adott utcaszakasz.
Olajos János szerint ez valóban régóta probléma. A Király utcát és a Podmaniczky utcát említette példaként arra, hogy akár egyetlen út két oldala is eltérő parkolási övezethez tartozhat. Saját tapasztalata is volt ebből: a túloldali kódot olvasta le, azt ütötte be a mobilparkolásba, majd megbüntették, mert az autó valójában másik zónában állt.
Az applikációk ugyan sokat segítettek ezen, de szerinte már az is furcsa helyzet, hogy egyes szolgáltatásoknál lassan magáért az információért is fizetni kell. Ha valaki csak azt szeretné megtudni, hogy az adott helyen mennyi a parkolás díja, már ehhez is előfizetés vagy fizetős szolgáltatás kapcsolódhat.
A készpénzes fizetés eltörlését sem tartja feltétlenül szerencsésnek. Nem mindenkinek van okostelefonja, nem minden parkoló magyar, és nem mindenki ismeri azonnal a rendszert. A változás azonban már megtörtént, ezért szerinte ezen most kevés értelme van visszafelé vitatkozni.
Az egységesítés mögött pénz és hatáskör is van
Az egységes fővárosi parkolás gondolata önmagában logikusnak tűnhet: kevesebb zóna, kevesebb félreértés, egyszerűbb rendszer. Olajos szerint azonban a mostani döntést nem lehet pusztán közlekedésszervezési kérdésként kezelni.
A parkolásból komoly bevételük származik a kerületeknek, és ezt a pénzt beépítették a saját költségvetésükbe. A rendszer központosítása ezért nemcsak arról szól, hogy ki festi fel a parkolóhelyeket és ki működteti az applikációt, hanem arról is, hogy kinél marad a bevétel.
Olajos úgy látja, a főváros és a kormány megállapodásával „átnyúltak az önkormányzatok feje fölött”. Az ötödik kerületi polgármester jogi fellépésének lehetőségét is ebből a szempontból említette: szerinte a vita már az önkormányzati autonómiát érinti.
Innen pedig gyorsan el lehet jutni egy régi budapesti kérdéshez: szükség van-e ennyi kerületre, ennyi önálló képviselő-testületre, vagy elegendő lenne egyetlen erős fővárosi önkormányzat helyi képviseletekkel.
A centralizáció ismerős irány
Olajos éppen azért tartja furcsának ezt a folyamatot, mert a választások előtt és után sok szó esett arról, hogy az előző rendszer túl sok mindent központosított.
Most mégis olyan irány látszik, amely szerinte ismét a helyi önállóság szűkítéséhez vezethet. Tréfásan még azt is felvetette, hogy ha ez így folytatódik, a külső kerületek akár „függetlenségi mozgalmakat” is indíthatnának, visszatérve ahhoz az időhöz, amikor Újpest, Pesterzsébet vagy más mai városrészek még önálló települések voltak.
A hasonlat játékos volt, a mögötte lévő kérdés azonban komoly: mennyire lehet egységesen irányítani egy ekkora várost anélkül, hogy közben eltűnne a kerületek saját mozgástere.
A közlekedés és az infrastruktúra ma már természetesen szorosan összeköti Budapestet. Ez az egységesítés mellett szól. Ugyanakkor a kerületek eltérő helyzetben vannak, és éppen ez teheti politikailag nehézzé a változtatást.
Másként fáj a belvárosnak és másként a külső kerületeknek
M. Kende Péter arra kérdezett rá, hogy a parkolási reform megoszthatja-e a belső és külső kerületeket.
Olajos szerint igen. A belső kerületekben a parkolási bevétel régóta komoly költségvetési tétel, miközben a külső városrészek egy részében ma sincs mindenhol fizetős parkolás. Emiatt könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy az egyik kerület súlyos bevételkiesésként éli meg ugyanazt a döntést, amelyet egy másik alig érzékel.
A belvárosi önkormányzatok ráadásul ezt a pénzt már betervezhették a következő évi működésükbe. Olajos szerint ezek a kerületek láthatóan fordítottak parkokra, közterületekre és a helyi környezet fenntartására is, ezért nem mindegy, mi történik ezzel a bevétellel.
Ebből könnyen politikai törésvonal alakulhat ki azok között, akik veszítenek az átalakítással, és azok között, akiket kevésbé érint.
„Nem kifelé megyünk ebből”
A beszélgetés végére a parkolás már csak egy példává vált arra, hogyan látja Olajos Budapest működését.
„Ez most továbbra is káosz a káoszban” – fogalmazott. Azt mondta, 2019 óta nem érzi azt, hogy a város kifelé tartana ebből az állapotból, inkább újabb problémák rakódnak a korábbiakra.
Nem szakértőként, hanem budapesti polgárként azt érzékeli, hogy a közlekedés, a parkolás, a közbiztonság és a köztisztaság körül túl sok a bizonytalanság. A város persze működik, mert az apparátus, a dolgozók és a hétköznapi ügyintézés viszi tovább, de a felszínen szerinte kevés a világos irány és sok az egymásnak feszülő döntés.
A következő hetekben ezt a vitát már a Fővárosi Közgyűlésben is továbbviszik: előbb a rendkívüli ülésen, majd a rendes közgyűlésen kerülhet újra napirendre, hogy az egységesebb Budapestért mennyit érdemes feladni a kerületek önállóságából.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
