Sana tova – 5776!
Közösen, valamennyiünknek, együtt! – Dr. Frölich Róbert
A beköszönő zsinagógai új esztendő alkalmából adott fogadást a Magyarországi Zsidó Hitközségek szövetsége. Az eseményen rengetegen megjelentek, a hazai közélet számos személyisége, a kormányzat, a diplomáciai testületek képviselői, valamint a társegyházak vezetői. Dr. Frölich Róbert országos főrabbi köszöntője.
Először is köszönöm elnök úr szavait, valamint Önöknek, hogy elfogadták meghívásunkat a mai összejövetelünkre.
Már szó volt az almáról és a mézről. Szokás az, hogy az új esztendő beköszöntétől egészen a sátoros ünnep, a Szukot végéig édes ételeket esznek, mégpedig azért, hogy édes legyen az esztendő. Almát mártunk mézbe Ros Hasana előestéjén és azt kérjük a Mindenség Urától, hogy a további 364 napban hasonló édességben legyen részünk minden este. Ennyi az egyszerű szimbolikája az almának és a méznek.
Azonban egy kicsit mélyebbre is nézhetünk és egészen más, messzire mutató értelmet kap a gyümölcs és a méz. A közvélekedés szerint az alma, noha a Bibliában ez nem szerepel, a bűnbeesés gyümölcse. Éva, az első asszony, a kígyó kísértésére bűnbe esett, evett a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből, s adott a férjének is. Gondolhatnánk azt, hogy ez a gyümölcs azóta magában hordoz azóta valamilyen visszatetszést keltő érzést, átkot. Mégis az új esztendő estéjén, az év e4gyik legfontosabb estéjén ez a gyümölcs kerül az asztalra, jelezve azt, hogy mi magunk nem hiszünk abban, hogy a bűn öröklődik nemzedékről nemzedékre. Épp ellenkezőleg, a bűnök, ha azok megbánásra kerülnek, megbocsáttatnak.
A méz az egyetlen olyan élelmiszer, noha rituálisan tisztátalan állattól származik, a zsidó ember számára mégis fogyasztható. Maga a méz, talán azt jelenti, hogy kinőhet rózsa még a sárból is. Meg kell néznünk, meg kell találnunk a jót, még talán a legrosszabb szituációkban is. Ez a több ezer éves zsidó optimizmus alapja, hogy mindig találunk valami kis jót, bármilyen rossz is legyen körülöttünk a helyzet. Együtt esszük az almát a mézzel. Összemosódnak évszázadok hagyományai, talán még nemzetiségbeli differenciák is összemosódnak, hiszen ki tudja már, hogy honnan ered ez a szokás, ami elterjedt az egész zsidó világban. Ma mindenhol egyformán cselekszenek a zsidók, mutatva azt, ha van egy közös jó szándék, ha van egy közös előrevivő gondolat és mindig van közös jó sz6ándék, mindig van közös jó gondolat, akkor nem számit, hogy a határnak melyik oldalán vagyunk, nem számít, melyik földrészen vagyunk, össze tudunk fogni! A jó, az előrevivő ügy érdekében, együtt tudunk cselekedni!
Most itt vagyunk ebben a teremben, zsidók, nem zsidók, magyarok, külföldiek és együtt vagyunk! Nem számít, hogy ki milyen hitet követ, nem számít, kinek mi a nemzetisége, nem számít, hogy kinek mi a politikai pártállása, valamilyen ügy érdekében össze tudtunk jönni!
Azt kérem mindenkitől, hogy amikor otthon bemártják az almát a mézbe és elfogyasztják, akkor ez a gondolat jusson az eszükbe: Csak együtt, csak a jó cél érdekében, képesek vagyunk, tudunk együtt dolgozni, együtt menni előre, s ha látjuk a jó célt, akkor el is tudjuk érni, csak egy kicsit tennünk is kell érte! Közösen, valamennyiünknek, együtt!
A nagy ünnepeinken imádkozunk a Föld minden lakójáért, most én is azt kérem, az Egyetlen Istentől, valamennyiünk közös Istenétől, hozzon végre az elkövetkezendő esztendőben egy kis nyugalmat, egy kis békességet valamennyiünk életében, mert nagyon ránk fér.
