K”K,
Ki távo hetiszakasz 6. kommentár, 5775. Elul 20.
„Átkozott a férfi, aki készít faragott képet vagy öntött bálványt…” (27.15.). Az eredeti szövegben a „készít” (יעשה) kifejezés jövő időben áll, és ezzel kapcsolatban kérdezik mestereink, hogy miért nem jelen időben van megfogalmazva a többi átokhoz (27:16-25) hasonlóan? Bölcseink szerint a világban fellelhető összes vétek után csak akkor kap az ember büntetést ha elköveti azt, ugyanakkor nem büntetendő ha gondolatban vétkezik. Kivételt képez a bálványimádás, mert ott az elmélet, illetve a gyakorlati megvalósítás egyaránt bűnnek számít. Azért fogalmaz jövő időben a Tóra, mert azt tanítja, hogy már az is vétkes, aki adott pillanatban csak gondolatban hódol a bálványok valamelyikének. A bálványimádás kapcsán a Talmud (Ávodá zárá 54b) is a gondolatok erejére helyezi a hangsúlyt: „Megkérdezték a véneket Rómában: ha nem akarja Isten a bálványimádást, miért nem szünteti meg? Azt válaszolták: ha az általuk szolgált bálvány valami olyan lenne, amire nincs szüksége a világnak, akkor megszüntetné, de a Napot, a Holdat, a csillagokat, a planétákat szolgálják, rombolja le Isten a világát e bolondok miatt?! Azt felelték: ha így van, akkor romboljon le valamit, amire nincs szüksége a világnak, és hagyja meg azt, amire szüksége van! Azt felelték: ha így tenne, akkor mi is a bálványimádók „kezeit erősítenénk”, mert azt mondanák: biztosan tudható, hogy ezek istenek, mivel nem szüntette meg ezeket Isten”. Minden azzá lesz a világunkban, amit gondolunk róla, a Tóra elsősorban e hatalmas felelősség elviselésében és hasznossá tételében segít.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
