Napi Tóra
K”K,
Hukát hetiszakasz 4. kommentár , 5775. Támmuz 7.
„Ha megmart a kígyó valakit, és az rátekintett a rézkígyóra, akkor életben maradt” (21:9). Mestereink a Talmudban több helyen (Bráhot 10b, Pszáhim 56a) is megjegyzik, hogy a Tóra által említett rézkígyó viszonylag rövid ideig, mindössze 700 évig létezett, mert jött Hizkijáhu király és megsemmisítette (2Királyok 18:4). Rási indoklása szerint helyesen cselekedett, lévén bálványimádáshoz használták őket. Bölcseink megállapították (Berésit Rábá 42:3), hogy minden bibliai vers, mely a והיה (vehájá, és volt) szavakkal kezdődik, valamilyen örömteli eseményt foglal magába. Milyen örömről szól ez a pászuk, az életben maradás okán érzett örömről, vagy esetleg másról? Rabbi Szimha Meir megfejtése szerint Isten utasította Mózest: „készíts magadnak egy kígyót és tedd azt póznára; és lesz minden megmart, ha arra néz, életben marad” (uo.8.), és ezzel megteremtette a gyógyulás lehetőségét a betegséggel kínlódóknak. A rabbi interpretációja szerint a beteg ember megmaratta magát, majd rápillantott a rézkígyóra, végül szívében örömmel, testben–lélekben megerősödve távozott. Valóban nem kis boldogság.
