„És milyen a föld, vajon kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs?” (13:20). Mózes nem elsősorban a mezőgazdasági feltételekre volt kíváncsi, hanem az érdekelte, hogy vannak-e olyan kóser emberek, akiknek érdemei védelmet nyújtanak a meghódítandó országnak. Ha ez így van – kérdezik későbbi bölcseink, akkor miért küldte embereit az utcák, mezők, gyümölcsösök feltérképezésére, miért nem az imaházak, tanházak törzsközönségét vizsgáltatta meg, vagyis azokat a helyeket, ahol a tagok között – elméletileg – nagyobb számban találhatóak egyenes, jámbor emberek?

Válaszuk szerint az igaz embereket nem elsősorban a templomokban kell keresni, mivel ha elegendően vannak egy adott területen, akkor erőteljes lenyomatot hagynak mindenütt. Áldásos tevékenységük ugyanis nem korlátozódik a szent helyekre, hanem a legeldugottabb részekre is kiterjed.

„Így terjesztették rossz hírét az országnak, melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt” (13:32). A kémek bűne nem az volt, hogy beszámoltak tapasztalataikról, hanem a jelentésükben elejtett megjegyzéseik, melyek bölcseink szerint árulkodnak arról, hogy eleve azzal a szándékkal mentek az országba, hogy onnan visszatérve lebeszéljék társaikat a honfoglalásról, és visszavigyék őket Egyiptomba. Ezzel nem csupán saját sorsukat pecsételték meg, hanem egy egész nemzedéket térítettek le a helyes, Istennek tetsző útról.

Rabbi Jichák Elhánán Spector (1817-1896) írja: „A világ összes bűnéről elmondható, hogy a vétkesnek használ a megtérés (tsuvá), igaz ez az Isten ellen elkövetett és az emberek egymás közti vétkeire egyaránt. De ha valaki a saját népe ellen vétkezik, akkor bűnére semmilyen módon nem nyerhet engesztelést, és a tsuvá sem használ számára”.

Meg kell jegyezni, hogy a kémek közül ketten, a Júda törzséből való Káleb, illetve az Efraim törzset képviselő Jozsua nem mondtak semmi negatívumot, amiért el is nyerték méltó jutalmukat, ők ugyanis a későbbiekben aktív részeseivé válhattak a honfoglalásnak. Helytállásukkal kiérdemelték ezt, hiszen olyan időszakban őrizték meg hitüket, ezáltal a józan eszüket, amikor népünket inkább a kishitűség és a szolgalelkűség jellemezte.

Szép napot mindenkinek!

Darvas István
rabbi