Zsidónegyedek a Budai Várban

 

Zsidónegyedek a Budai Várban

 

Zsidónegyedek a Budai Várban

Különös időutazásra hívta az érdeklődőket a Mazsike debütáló sétája. Egyik pillanatban a középkori zsidónegyedek eltemetett falai fölött idézzük meg az itt élők életét, a másik pillanatban már a múlt század embermentőinek történetéről beszél vezetőnk Deák Gábor.

A XIII. századi zsidónegyed a mai Szent György utca (akkor Zsidó utca) nyugati oldalán, a hajdanán Zsidó kapunak nevezett Fehérvári kapu szomszédságában alakult ki. Temetőjük a mai Pauler – Alagút és Roham utcák határolta területen feküdt, ma lakóházak állnak ott. Ha Görgey szobránál lenéz, a tízemeletes ház beazonosítani a helyét.

1250 és 1360 között egy virágzó zsidónegyed alakult ki a mai várban, miután I. Béla kereskedelmi, pénzverési jogokat adott nekik. Kis időre azonban a pénzverést az Arany Bulla ugyan megtiltotta, de IV. Béla visszaadta, és az 1251-ben kiadott szabadságlevelében szabad vallásgyakorlást, pap- és bíróválasztást, és zsinagógaépítési jogot adott.

A középkori első zsidónegyed – az a nagy romos falmaradvány a Várszínház előtt – nyomait nézve nem is gondolnánk, hogy lent a mélyben 7-800 évvel ezelőtti utcákon lehetne sétálni, és még egy épen maradt mikve is várna ránk.

Az aranykor 1360-ban ért véget, ekkor Nagy Lajos kiűzte az itt élő nagyjából 30 nagycsaládból álló közösséget. A négyéves száműzetés pont elég volt arra, hogy házaikat elfoglalják, így amikor a király visszahívta őket a várba új lakóhely után kellett nézniük.

Ekkor alakult ki a második zsidó negyed a mai Táncsics utca területén, ami Judengasse néven volt ismert. A törökök által kitelepített zsidóság egy része szefárd zsidókkal tért vissza 1540-ben és 120 éven keresztül békésen éltek együtt.

 

 

Zsidónegyedek a Budai Várban.2

A Budai vár területén álló három zsinagógából ma csak a szefárdok imaháza áll a Táncsics Mihály utca 26. sz. lakóházának földszintjén, Múzeumként üzemel. Az askenázi zsidók pedig építettek maguknak egy másikat. Az öt méter magas, gótikus zsinagógát 1686-ban a betörő keresztény seregek felgyújtották az ide menekült zsidókkal együtt. Maradványaira 1964-ben bukkant Zolnay László a Táncsics Mihály utca 23. sz. ház kertjében. Talán egyszer elhordják a homokot és megcsodálhatjuk.

Utunk során érdekes történeteket hallgathattunk Angelo Rotta, Carl Lutz és Sztehlo Gábor embermentő tevékenységéről is.

Kérdésemre Deák Gábor elmondta, hogy havi rendszerességgel szeretné a Mazsike ezt a sétát megtartani, mert akkora az érdeklődés.

 

 

2015. május 19.BPI- sztorma HCJD