Savuot a Törvényadás ünnepe!

Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a Savuot, a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is elõkészít bennünket a vallásunk

A Savuot naptári idõpontját, a többi ünneptõl eltérõen, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.

A keresztény egyházakban a Savuotnak megfelelõ Pünkösd (az ötvenedik nap Húsvét után) az évnek mindig másik naptári napjára, de állandóan vasárnapra esik.

Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat növényekkel díszítjük fel. Ma egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, az az emlék, hogy a mi õseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kõtáblát, hogy aztán az azon lefektetett tanítást terjesszék a Földön. Savuot az az ünnepünk tehát, amelyben kifejezésre jut, hogy az isteni tan hordozói mi lettünk és mi vagyunk.

Az ünnep elsõ éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön elõírt rituáléja van: Szentírás magyarázó elõadásokat tartanak, és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A Savuot délelõtti istentisztelet központja a Tíz Ige.

A második nap prófétai olvasmánya – “fügefa nem virágzik, szõlõtõtermést nem hoz, kipusztult a virág a mezõrõl, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” – a minden csapáson túl élõ és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apotheózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentõségéhez.

A savuot ünnepe
A Szináj hegyi kinyilatkoztatás évfordulóját mindmáig megünnepeljük, ez a három zsidó zarándokünnep közül a második. Ennek a napnak a hagyományos irodalomban négyféle héber nevével találkozunk – ezek fejezik ki ünnepünk jelentõségét:

1. savuot (a hetek ünnepe) – a legismertebb elnevezés arra utal, hogy peszach másnapjától (amikor az õsi Izraelben az aratás kezdõdött) számoljuk a napokat és a heteket. Ez az ómer-számlálás. Mihelyt 7 hét (negyvenkilenc nap) eltelik, az ötvenedik napon tartjuk a „hetek” ünnepét. A savuot Izraelben egy napig, nálunk viszont – mint a fenti idõpontból is látjuk – két napig tart;

2. jom habikurim (az új termés napja) – ünnepünk alkalmával mutatták be a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyben az új kenyeret. Ekkor ettek elõször az új kenyérbõl. Az ország minden részébõl a fõvárosba zarándokolt a nép, hogy hálájukat kifejezzék a Templomban a bõ termésért, s még a szekeret húzó állatokat is virágokkal díszítették;

3. zmán matán toraténu (a Tóra-adás idõpontja) – a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója ez az ünnep, ezért ilyenkor a zsinagógában felolvassuk az erkölcs alaptörvényét, amelyet a Tórán belül is a legszentebbnek tartunk;

4. aceret (záróünnep) – hagyományaink szerint a peszach ünnepével kezdõdõ sorozat csak a mostani évfordulóval zárul le. Az egyiptomi szolgaságból történt csodálatos szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával vált teljessé. Vallásunk tanítása szerint ezért nincs igazi szabadság a lélek szabadsága nélkül…

Nem lehet véletlen, hogy a peszachot, a fizikai szabadulás ünnepét a bibliai hagyomány összekötötte ezzel a mostani savuot ünnepével, a Tóra-adás, vagy – úgy is mondhatjuk – a lelki szabadság emléknapjával. A Tízparancsolat, az egész emberiségnek szánt örök isteni törvény, amely a zsidóság révén terjedt el világszerte, még ma is tartalmaz új, máig szóló tanítást és példamutató üzenetet.

Savuot ünnepéhez szinte semmilyen különös vallási szertartás sem kötõdik, csupán két – általánosan elterjedt – népszokást említhetünk meg, amelyek az ünnep sajátos hangulatát alakítják. Otthonainkat és templomainkat sok szép virággal, friss lombbal díszítjük és tejes ételeket (túrós süteményeket) fogyasztunk. Ezzel azt jelezzük: a Tóra számunkra ma is friss, éltetõ ereje – akárcsak a tej a kisgyermeket – táplálja Izrael népét.

Felhasznált források:
Raj Tamás: www.zsido.hu, www.or-zse.hu, Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások c. könyve