Birodalmi áldozatok – áldozatbirodalmak

 

Birodalmi áldozatok – áldozatbirodalmak

Fotók: Gecse GézaMennyiben tekinthetők nemcsak az elnyomottak, hanem az elnyomó hatalom képviselői is áldozatoknak?


Volt-e a huszadik századi Közép- és Kelet-Európában olyan, aki ne lett volna az? A kérdésre a választ különböző országokban élő, különböző korú művészek adják meg.

    
A magyar Jankovics Marcellt, az orosz Vlagyimir Szorokint és az észt Juku-Kalle Raidot, illetve Hardo Aasmäet, Tallinn első rendszerváltás utáni geográfus főpolgármesterét kérdezzük, akiknek élményanyaga és feldolgozásmódja igen eltérő, de összeköti őket attitűdjük és nyitottságuk a külvilágra.

Az ötven perces dokumentumfilm először látható adásban:
2015. május 18-án, hétfőn 22.25-től a Duna Televízióban!

A tenger, amely nemcsak Tallinnban, hanem másutt is: ma már inkább összeköt, míg régen inkább elválasztott…

 
Amíg Nyugat-Berlin külön városként létezett, a berlini falat szívesen díszítették grafittikkal. Berlinnek ez a része, pontosabban ezen belül Charlottenburg Vlagyimir Szorokin kedvenc nyári tartózkodási helye, ahol immár néhány éve lakást is vásárolt. Itt nem írni szokott, mivel ahhoz továbbra is inkább Oroszországban van kedve. Berlinben Szorokin visszatért harminc évvel ezelőtti kedvelt foglalatosságához, a festészethez.
Az interjút 2014 augusztusában a Zoomorf című képe mellett készítettük el.

 

 
Charlottenburgban a palota kertje Szorokin kedvencei közé tartozik, mint ahogy az Adenauer Platz is, ahol a kancellár szobrát főként azért kedveli, mert az emberléptékű.
Szorokin nem tudott róla, hogy Adenauer már az 1920-as években – amikor még nyoma sem volt az NDK-nak – bevallotta, hogy számára az ázsiai sztyeppe Braunschweignél kezdődik.
Az 1945 óta legsikeresebbnek számító nyugat-német kancellár ezért berlini útjai során évtizedeken át már Magdeburgnál behúzta a vonaton a függönyt, és valahányszor áthaladtak az Elbán, kiköpött az ablakon.
Szorokin szerint ha Adenauer így cselekedett, akkor ehhez neki bizonyára joga volt!


2014 novemberében az A 38-as hajón Jankovics Marcell és Szorokin együtt volt a vendégünk, ahol Gilbert Edit kérdezte őket!
A világháborúról – lévén kereken száz éve, hogy elkezdődött – tettem fel Szorokinnak kérdést, amiről a következő volt a véleménye (a dokumentumfilmben másról érdeklődtem) – kattintással:

(link is external)

 

Tallinnban a konzervatív punk költőnek számító Juku-Kalle Raiddal éjfél körül, Hardo Aasmäe enciklopédia-szerkesztővel délután tudtunk beszélgetni, aki sajnos, azóta, (még 2014. december 29-én) elhalálozott.


Mindannyiukkal ugyanarról beszélgettünk, mint Jankovics Marcellel: kivétel nélkül rendkívül sikeresnek számítanak: hogy dolgozták fel élményanyagukat? Eredményeiket valójában az elnyomó rendszer visszásságaiból táplálkozva vagy a vele való küzdelemben érték-e inkább el?
Egyáltalán elégedettek-e a világgal és a saját pályafutásukkal?

A dokumentumfilm oldala a Facebook-on kattintással:

 

Gecse Géza

– See more at: www.aspektus.eu/content/birodalmi-aldozatok-aldozatbirodalmak#sthash.4yaLn0nK.usgMXblU.dpuf