Latorcai Csaba – a Pészach üzenete a megújulás
Dr. Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár a közelgő ünnep kapcsán beszélt a keresztény zsidó párbeszéd és a magyar zsidóságot érintő eseményekről Breuer Péter újságírónak.
Most közeledik a zsidóság és a kereszténység legnagyobb ünnepeinek egyike. Milyen összefüggések rejlenek e két esemény mögött?
A kivonulás és a kereszténység legnagyobb ünnepe a Húsvét, nagyon komoly párhuzamot mutat, hiszen ugyanarra a kérdésre hívja fel a figyelmünket. A kivonulás megújulás, a pusztai vándorlás is arról szólt, hogy Izrael népének meg kell újulnia lélekben. A kemény szívüket le kell vetkőzni, és új szívet kell a népnek alkotnia, addig be sem juthattak az Ígéret Földjére, amíg ez nem történt meg, Mózes nem is léphetett be, hiszen ezt már egy másik generáció tagjai tehették meg. Ez az igazi üzenete a Pészachnak és a Húsvétnak is, újuljunk meg mindannyian lelkünkben, a múltat vetkőzzük le és új emberként nézzünk a jövőbe. Ez mindannyiunk feladata.
Ön, ha nem is negyven esztendeje, de már néhány éve együtt „vándorol” a magyar zsidósággal, s gondolom, nemrégiben tett amerikai útja is ezzel hozható kapcsolatba.
Amikor tavaly decemberben jártam az Egyesült Államokban, akkor nem volt elegendő időm jónéhány közösséget meglátogatni, ahova mindenképpen szükségét éreztem volna. A mostani utamon, amelynek volt aktualitása is, hiszen egy Holokauszt tematikájú kiállítással kapcsolatban voltam ott, ahol a kiállítást meg is nyitottam. A bonyhádi zsidóság megsemmisítéséről szólt, a new-yorki főkonzulátuson rendezték meg. Ennek a megnyitónak apropóján a New-Yorkban és környékén élő magyar gyökerű, magyar zsidó közösségeket volt szerencsém és lehetőségem végiglátogatni.
Hogyan érezte magát?
Hatalmas élmény volt érezni, látni, tapasztalni, hogy milyen erősen őrzik a magyar identitásukat, magyar hagyományaikat ezek a közösségek. Fel is merült a látogatást követően, hogy milyen módon tudjuk a nemzetpolitikánk keretében folyamatossá tenni a kapcsolattartást ezekkel a közösségekkel, így dinamizálni az anyaországi kapcsolatot.
Jelentős zsidó közösségek élnek még határainkon túl, a történelmi Magyarország egykori területein. Velük milyen a kapcsolat?
A magyarajkú zsidó közösségekkel, a Kárpát-medencében élő zsidó közösségekkel folyamatosan zajlik a kapcsolatok felvétele, a kapcsolattartás, ők is a mi kultúránk részei. Nem véletlen, hogy a kormány akkor, amikor a zsidó örökség megőrzésében gondolkodik, akkor nem csupán határainkon belül, hanem a Kárpát-medencében élő magyarajkú zsidóság örökségét is meg kívánja őrizni, hiszen az is közös örökségünk. Ennek egyik komoly, mindenki számára látható eleme a szabadkai zsinagóga felújítása, ami az elmúlt 25 év legnagyobb volumenű magyar, Kárpát-medencén belüli magyar örökségvédelmi projektje.
Ezekről a programokról keveset lehet látni, olvasni a sajtóban.
Ezek kapcsolatfelvételi megbeszélések, munkalátogatások, elsősorban nem az a cél, hogy a sajtót tájékoztassuk. Akkor kell tájékoztatni a sajtót, a közvéleményt, ha az első kézzelfogható, mindenki számára látható produktumai megalkotásra kerülnek.
Izraellel milyen a viszony?
Nemzetközi fórumokon, a bilaterális kapcsolatokban sincsen komoly vita a két ország között, sőt azon dolgozunk immár hónapok óta, milyen módon tudjuk új tartalmakkal megtölteni. Melyek azok a területek, ahol jó és célszerű lenne új elemekkel megtölteni, különböző intézmények révén szorosabbá tenni ezt a kapcsolatot, legyen szó akár a köznevelésről, vagy éppen a felsőoktatásról.
Izrael és Magyarország között vannak oktatási kapcsolatok, diákcsere program viszont nincsen. Várható valami előrelépés ebben az ügyben?
Ezért is említettem a köznevelés és felsőoktatás ügyét, Magyarország érdekelt abban, hogy az eddigi felsőoktatási együttműködést kiszélesítsük, így a hallgatók cseréje ügyében is legyen lehetőség bővítésre.
Balog Zoltán miniszter úr nemrégiben járt Oroszországban, ahol a magyar műkincsek visszaadása ügyében is tárgyalt. Voltak már sikerek, ilyen a sárospataki könyvtár kincsei. Viszont még semmit sem kaptunk vissza a zsidó kegytárgyakból, Tóra tekercsekből, amik az egykori Szovjetunióba kerültek. Ebben is lehet előrelépés?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mivel Magyarország és Oroszország között ebben a tekintetben most elvi megkülönböztetés áll fenn. Ugyanakkor a magyar kormánynak sem szabad feladnia azt az álláspontot, hogy ezek az egykor magyar tulajdonban lévő műkincsek egyszer visszakerüljenek Magyarországra. Ezt a kérdést folyamatosan napirenden tartjuk. Vannak olyan területek, kérdések, ahol van lehetőség előrébb lépni, folytatva azt a pozitív precedenst, ami a sárospataki könyvtár hazahozatalával öltött testet. Az is fontos ezen tárgyak esetében, hogy igazolható legyen,hogy ezek a II. világháború során Magyarországról került elhurcolásra. A zsidó örökség, a kegytárgyak, az egyéb a zsidó kultúrához tartozó tárgyak esetében ezen igazolások beszerzése fokozottabban nehéz, amennyiben ebben segítségünkre tudnak lenni, annál nagyobb a lehetőség, hogy ezeket a tárgyakat is napirendre vegye a magyar kormány.
Ezek szerint, ha egykor a szovjet seregek hadisarcként Tórákat vittek el Magyarországról, akkor az nem képezheti vita tárgyát, hogy hova kerüljenek, ha sikerül visszaszerezni őket.
Ez nem lehet vita kérdése, sokkal inkább az, hogy az adott Tóra, ami valamelyik múzeum raktárában van, az az-e, amit egykor innen elvittek.
Minden Tóra Tóra. Nem szokták ráírni, hogy ki adományozta, ezek nem maguktól mentek el akkor.
Más országok is jártak úgy, mint Magyarország a II. világháború során, több országból is vittek el a szovjet csapatok műkincseket, ezeknek a beazonosítása bizonyos esetekben nagyon nehéz.
Nem csak Tórákat vittek el, hanem értékes képeket, egyéb tárgyakat is, amik korábban zsidó tulajdonban voltak. Ezeket előtte, még a német megszállás alatt kellett beszolgáltatni, innen kerültek el. Van-e remény arra, hogy ezeket visszaszolgáltassák?
A magyar kormány folyamatosan tartja az egész kérdéskört, a II. világháború során Magyarországról a szovjet csapatok által elszállított, elrabolt műkincsek kérdését. Ezen nem is fogunk változtatni!
Érdemesnek tartják az egykori zsidó tulajdonok visszaszerzése ügyébe egy harmadik felet bevonni, mondjuk Izraelt?
Ebbe sajnos nem tudok véleményt nyilvánítani, mivel a napi szintű tárgyalásokban nem vagyok benne.
Az OR-ZSE megszerezte az akkreditációját. Önnek nagy tervei voltak az intézménnyel kapcsolatban. Hol tartunk ebben az ügyben?
Magyarország kormánya döntött az OR-ZSE könyvtára megmentésére rendelkezésre álló pénzeszközök átadásáról, ez a program zajlik, úgy gondolom, Európa egyik hihetetlen értékes kincséről beszélünk, judaisztikai kincséről beszélünk. Bízom abban, hogy rövidesen kinyitja kapuit a könyvtár és a szélesebb közvélemény is megismerheti ezeket a kincseket. Persze egy intézménynek, egy egyetemnek nem elsősorban az a dolga, hogy könyvtárat tartson fenn, a legmagasabb szintű oktatás a feladata, bízom abban, hogy minél több hallgatója lesz az OR-ZSE-nak, s miután olyan szakokat is oktatnak, ami nem a szűken vett hitélethez kapcsolódik, hanem a másokat is, így remélem, hogy ezekre külföldről, akár Izraelből is jönnek hallgatók.
Az ünnep kapcsán kíváncsi vagyok, milyen jókívánságokat ad át a zsidó és keresztény magyaroknak?
Azt kívánom, kérem mindannyiunk számára, hogy ez az ünnep hozzon mindannyiunk számára lelki megújulást, mert ez tud segíteni bennünket abban, hogy a mindennapi munkánkban is megújuljunk.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
