Napi Tóra :Darvas István Rabbi

Smini hetiszakasz 5. kommentár, 5775. Niszán 13.

A párásá többek közt foglalkozik a tiszta és nem tiszta állatok kérdésével, ehhez kapcsolódik a következő anekdota. Rabbi Haim Ozér Grodzenski a múlt század első felének jelentős kelet-európai tekintélye volt, aki több mint 50 évig funkcionált a kor legfontosabb zsidó szellemi központjainak egyikében, Vilnában, melynek egyik neve „litván Jeruzsálem” volt (Jerusáláim d’Litá). Óriási tudása miatt mindenhol köztiszteletnek örvendett, élete vége felé kiérdemelte „az egész diaszpóra tanítója” (rábbán sel kol hágolá) elnevezést. Egy alkalommal asztalánál foglaltak helyet a kor legnagyobb rabbijai, jelen volt a Háfec Cháim (1838-1933) is, aki egyébként a rabbi Jiszráél Meir HáKohen névre hallgatott, de munkásságával, mely mindenek előtt a rossznyelvűség (láson hárá) elleni hadviselésben csúcsosodott ki, kiérdemelte, hogy a 34. zsoltárból vett kifejezéssel (háfec háim – életet kíván) illessék tisztelői. Ez alkalommal is felemelte hangját a rossznyelvűség tilalmát áthágók ellen és megpróbálta rávenni a többieket, hogy jelentsék ki: aki a láson hárá vétkébe esik, az olyan mintha disznóhúst enne. Rabbi Grodzenski szót kért és egyebek mellett azt mondta vendégének: „ha elterjed annak híre Izrael közösségeiben, hogy a láson hárá a disznóhús fogyasztásával megegyező nagyságú bűn, annak az lesz a következménye, hogy nem a rossznyelvűségre fognak nagyobb bűnként tekinteni, hanem a disznóhús evésének tilalma veszti el jelentőségét…”