Rituális fürdőt avattak Debrecenben – Fotók!
hajdupress /BPI
A Mikve a zsidó vallásban a zsidók számára előírt rituális fürdésre kialakított fürdő.
Zoltai Gusztáv megnyitó beszédét levelébe küldte
A zsidó vallási életnek van néhány kiemelkedő tartóoszlopa.A szombat, a kasrut, a brit mila, a temetés kegyelete mindenképpen, de a mikveis. A régi Magyarországon a K. u. K. időkben, ha egy településen akadt tízfőnyifelnőtt zsidó, aki ott kívánt élni, létrehozták temetőjüket, imaházukat, avágodájukat, az iskolát. És a mikvét.
A mikve tehát mindenképpen fogalom. A zsidó tisztaságjelképe, a zsidó szabadságeszme megtestesítője, a hagyomány megbecsülése.
Évszázadokat átugorva, a múlt ködén átlépve, ugyanígygondolunk most is rá, mint valaha azt régen tették. Anyáink és nagyanyáink. Amikve ugyanis az emberi érintkezés meghitt színtere. A zsidó fürdő meleg vize,a gőz finomsága, a pihenőpadon elhangzott vég nélküli beszélgetések, akisebb-nagyobb közösségeket összekötő pletyka fontossága, a 21. században semvesztette el létjogosultságát.
Egy nagyszerű – mellesleg világhírű – kárpát-aljai születésicseh író, Jan Olbacht a mikve hagyományos világáról egyenesen költőimagaslatokra emelte témája helyszínét. A többnyire zsidók lakta település amikve által vált az emberi sorstér legfontosabb színterévé. Az asszonyok ittlettek igazán anyákká, pedagógusokká, ismerték fel teremtő szerepüket azotthoni munkamegosztásban, kaptak kedvet a tanulásra, éreztek vágyat a jobbéletre.
Most, mintha manapság itt, Debrecenben, s talán a vonzópélda nyomán máshol is visszatérnének a régi színek és hangok, fölhangzanak ahajdan megszokott ritmusok és erkölcsi útmutatók. Mert jó dolog a modern világ,a gépesítés és az elektronika, a tegnapot meghaladó hihetetlen fejlődés, deazért a sejtek mélyén, az érzelmek árnyékában, a hitre vágyó lélek vonzalmábanott kell élnie az örök csodának is. Mert a szárnyalás, a felfelé törekvés –akár a bolygóközi utazás technikai háttere, akár megannyi kémiai siker, amatematikai csodák látványa – mit sem ér, ha nem párosul az ember első, legelsőnagy és soha el nem múló élményével: a Teremtő meglátásával.
És lám, máris a zsidó ősök titkainál tartunk újra: az élettartóoszlopánál. A szombatnál, a kasrutnál, a brit milánál, sőt a mikvefalainál.
Talán 70-75 évvel ezelőtt ezek a szavak az eszünkbe sejutottak volna. hiszen a zsidó élet keretei még szilárdan álltak, folytonosvolt a hagyomány. A zsinagógákból messzire hangzottak a Tóra tanulás hagyományoshangjai, a tanházakból nem múlt el a gyermekzsivaj és a mikve pihenőpadjaimellől az asszonyi duruzsolás.
Csakhogy a földből előbújt a gonosznál is gonoszabb hatalom,amely elpusztított templomot és lakóházat, betűt és álmokat, embert ésművészetét. Mert csak a halálban, a romokban lelte örömét.
Én még átéltem azokat a napokat, amikor Debrecenben, azitteni téglagyárban is megnyitották a gettót, és oda beterelték a zsidókat,elrabolták javaikat, hogy aztán az életüket is elvehessék. Budapesten ekkoribanfogott hozzá embermentő feladatához a svéd Raul Wallenberg, aki napjainkban,csaknem pontosan száz éve született.
Magyarországon azóta aligha van zsidó ember, aki neve mellélegalább is 1944-1945 óta ne tenné hozzá az áldott szót. Sajnos, a távolból jöttdiplomata nem dolgozhatott a debreceni, a vidéki zsidók mentésén, akik közülsokan, rettenetesen sokan, Auschwitzban végezték, legfeljebb kevesenAusztriában.
A háború vége óta a magyarországi zsidóság nem tért magához.A holokauszt vérveszteségét a közösség azóta sem heverte ki. Talán most jött elaz ideje annak, hogy visszatérhessünk a régi idők hagyományaihoz.
A korszakos lépés egyik fontos állomásához pedig mostérkeztünk el. A Debreceni Zsidó Hitközség – a TEVA Gyógyszergyár impozánsépülete terén – Raul Wallenberg sohasem feledhető emléke előtt őszinte szívveltisztelgett, és a magyar zsidóság nevében hálatelt lélekkel mondott újratörténelmi köszönetet a neves embermentő bátor tettéért.
Tettük mindezt azért, mert tudatában vagyunk annakfontosságával, hogy mindez összefügg a magyar zsidó élet ismételtfelmutatásának őszinte igényével. Lám, már magasodnak a vallás tartóoszlopai,fényesen ragyog a szombat szentsége, s mint a mai ünnepség is mutatja, állnak amikve falai!
E példa pedig legyen új biztatás mások számára. KövessékDebrecent, folytassák az általuk megkezdett utat, teljesítsék ki a zsidó életetés életformát.
Herman Wouk, Amerika világhírű írója a 20. századból, többfilmsorozat nagyszerű szerzője, szívében vallásos zsidóemberként élt. Egy ízbenazt mondta: „Minden bajok ellenére: zsidónak lenni jó.”
Hát most itt, Debrecenben is fogadjuk meg Wouk tanácsát, éshirdessük azt fennhangon. A jó pedig itt marad, valamennyiünk örömére!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Fotók: HajduPress, Miskolczi János
A mikvét manapság már csak az ortodoxzsidók használják. Jellemzően négy főbb dologra alkalmazzák: a zsidó nők menstruáció utáni megtisztulására (a havi ciklus zárultával megfürdenek a mikvében, hogy megtisztuljanak a házaséletre), a zsidó férfiak spirituális megtisztulásukra, a betérés során a betérni szándékozó rituális megtisztítására addigi bűneitől, illetve a kóser konyha eszközeinek a tisztítására.
A debreceni Mikve minden szempontnak megfelel. Olyan esőgyűjtője van, ami a lehulló csapadékot egy tartályban raktározza. A most felújított mikve modern fűtési rendszerrel rendelkezik, így egész évben lehet látogatni.
A debreceni Mikvét bizonyára nem csak a helyi emberek fogják használni, hanem az itt élő külföldi diákok is. A hely különösen kecsegtető, hiszen eddig Budapestre kellett utazniuk azoknak, akik mikve-ben szerettek volna menni, de ezt mostmár Debrecenben is megtehetik.
A nyitó beszédekre még visszatérünk . További 3 beszéddel és képekkel
