Lázár: Mindig lesz egy csoport, akikről a többségnek gondoskodni kell

Tudomásul kell venni azt, hogy Magyarországon mindig lesz egy csoport, akikről a többségnek igenis gondoskodni kell – jelentette ki Lázár János a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány mélyszegénységről és egy lehetséges segélyezési reform elemeiről szóló konferenciáján csütörtökön. A Fidesz frakcióvezetője ugyanitt szólt arról is: a gondoskodás módját és feltételeit illetően lehetnek hangsúlybeli különbségek.

Voltak a szociálpolitikának olyan kérdései, amelyeket az elmúlt tizenöt-húsz esztendőben a nyugati világban nem illett feltenni; a gazdasági válság egyik hatása, hogy a kormányoknak, politikai beállítódástól függetlenül, szembesülniük kellett ezekkel a kihívásokkal – jelentette ki Lázár János. A Fidesz frakcióvezetője példaként az adófizetők teherbíró képességének a határának és az egyéni felelősségnek a kérdését nevezte. A politikus hangsúlyozta, hogy a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány kutatásának egyik legfontosabb erénye, hogy felveti ezeket a problémákat.

 

 

 

Felhívta a figyelmet arra, hogy „az az irány, hogy a szociális segélyezés az alanyi jog mellett figyelembe vegye a személyes együttműködés készségét és képességét, az 2008 után, például Bajnai Gordon miniszterelnöksége idején már számos részletszabályban előtérbe került”. A többségi társadalom adófizetési képessége, terhelési képessége, gondoskodási hajlandósága, az együttműködést elváró képesség megváltozott az utóbbi években, ezt mindannyian érzékeljük – hangsúlyozta Lázár János.

A szegénység többrétegű, többszintű: valakinek még van esélye visszajönni, valakinek már nincs esélye, valakinek csak nagyon nehezen, és valakinek több generáció óta, az elmúlt harminc évben, nem volt módja és lehetősége változtatni – jelentette ki a politikus a hazai mélyszegénység helyzetéről szólva. Lázár János úgy fogalmazott, „nem optimista” a felnőtt korú, többgenerációs mélyszegénységben élők kitörési pontjait illetően. Tudomásul kell venni azt, hogy Magyarországon mindig lesz egy csoport, akikről a többségnek igenis gondoskodni kell – fűzte hozzá. Ugyanakkor hozzátette: a gondoskodás módját és feltételeit illetően lehetnek hangsúlybeli különbségek.

A kutatás egyik része a gyermekek felzárkózási esélyeiről szól. Ez az, amiben türelemnek, kompromisszumnak és halogatásnak nincs helye – emelte ki. Mint mondta, „azt lepapírozni, lealibizni vagy megindokolni, hogy hogyan nem segítek egy hároméves, egy ötéves, egy hatéves gyereknek, arra nem lehet magyarázat”. A gyerekek esetében nincs felmentés – húzta alá.

 

 

 

„Idealizmus, hogy a társadalmi támogatásért nem kérünk semmit cserébe”

Abban érdekelt a magyar társadalom, hogy minél több embernek olyan munkahelye legyen, amely megfelelő munkabéreket biztosít a megfelelő életfeltételek megteremtéséhez. Ez egy ideális cél, azonban megvalósítása hazánkban hullámzik – fogalmazott Lázár János

Ezzel összefüggésben a frakcióvezető felhívta arra a figyelmet, hogy azoknak a száma, akik munkát vállalnak és adót fizetnek, csökken és nehezen növelhető. Ezzel szemben, akik támogatásra szorulnak, egyre többen vannak – tette hozzá.

Lázár János kiemelte: már a 2008-as világgazdasági válság kirobbanása előtt az a nézet vált elterjedté, hogy az állam feltételek nélküli segélyezést nem tud biztosítani. Ezzel összefüggésben kifejtette: a szociális segélyért cserébe megfelelő minőségű és mennyiségű munkát vártak el már a Clinton-adminisztráció idején az Egyesült Államokban. „Idealizmus, hogy a társadalmi támogatásért nem kérünk semmit cserébe” – emelte ki a fideszes politikus.

 

 

 

Ennek kapcsán Hódmezővásárhely példáját említve Lázár János elmondta: a központi szabályozás szigorításának következtében 2009-ben ezer embert köteleztek munkára a településen, akik közül háromszázan egészségügyileg alkalmatlanok voltak, háromszázan nem vállalták a felkínált munkát, míg négyszáz ember felvette a munkát. A frakcióvezető úgy vélekedett, hogy ez bizonyos társadalmi csoportoknál nem pótolja a motivációt, ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy a munkanélküliség mellett a munkaerőhiány is jelen van egyidejűleg.

 

 

 

„Azokban a városokban és közösségekben, ahol kevesebb mélyszegénységben élőről kell gondoskodni más a helyi társadalom tűrésküszöbe” – mutatott rá. Példaként említette, hogy Győrben, Sopronban a helyi vagy országos társadalompolitikai juttatások nem okoznak akkora feszültséget, mint Észak-Magyarországon.

Ezért, mint kifejtette: nem lehet országos, mindenhol használható megoldást találni. „Ezért kell lebontani szinte települési szintre a felzárkóztatási programokat” – tette hozzá.

„Az állam munkateremtő képességét ezeken a településeken be kell vetni”

A frakcióvezető úgy vélekedett: a közfoglalkoztatási rendszer egyik legnagyobb erénye, hogy módot és lehetőséget teremt a helyi szempontok figyelembe vételéhez. Rengeteg helyi mintaprogram fut jelenleg is, amelyek nemcsak a települések rendben tartását érintik, hanem innovatív és kreatív megoldásokat is alkalmaznak – tette hozzá. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy mindehhez helyi kezdeményezőkészségre is szükség van.

Vannak azonban olyan térségek hazánkban, ahol állami szerepvállalás nélkül munkahelyek nem léteznek, és belátható időn belül sem jönnek létre – emelte ki Lázár János. „Az állam munkateremtő képességét ezeken a településeken be kell vetni” – szögezte le.