Dr. Blaskó Béla r. vezérőrnaggyal, a Rendőrtiszti Főiskola Büntetőjogi Tanszékének, tanszékvezető
Blaskó: A rendőré még egy biztos, nyugdíjas állás
Dr. Blaskó Béla r. vezérőrnaggyal, a Rendőrtiszti Főiskola Büntetőjogi Tanszékének, tanszékvezető egyetemi tanárával, a napjainkban sokat támadott rendőri pálya motivációiról beszélgettünk. A professzor szerint, a fiatalokat nagyobb részt még mindig a nyugati rendőrfilmek romantikája (a rendőr egy pozitív hős, a jófiú) vonzza a főiskolára. Úgy véli, az is jelentős szempont, hogy a hallgatók a főiskola sikeres elvégzése után, biztos állást kapnak a rendőrségnél.
Kik jelentkeznek ma rendőrnek?
– Én azokat a fiatalokat látom, akik érettségi után vagy a rendőr szakközépiskolába, vagy a főiskolára jelentkeznek. A rendőr szakközépiskolában főleg a közterületen szolgálatot teljesítő kollégákat képezik. A főiskolán diplomázók egy része a végzés után, ha kicsiben is, de vezető , vagyis pl. a közterületen szolgálatot ellátó rendőrök, az egyenruhások” kisfőnöke”, parancsnoka lesz. A másik rész pedig beosztott tisztként dolgozik a különböző szolgálati területeken.
Mit lehet tudni az úgynevezett új életpálya modellről?
– Pillanatnyilag nincs sok információnk arról az új életpálya modellről, ami jelenleg még kidolgozás alatt áll. Azonban az bizonyosnak tűnik, hogy a hazai modellt a nyugati modellhez szeretnék igazítani. A jelenlegi rendszert, az úgynevezett katonai jellegű, „militáris” rendet a korábbi negyven évből hoztuk át. Ezeket a katonai rendfokozatokat például Romániában már átalakították, néhány volt „keleti” országban,- köztük Magyarországon is – viszont még érvényben vannak. Az új életpálya modell inkább egy Uniós modell, ahol részben megmaradnak a rendfokozatok, részben pedig a beosztáshoz igazodó elnevezéseknek lesz jelentősége. Azt halljuk, hogy a karrier ív tehát igazodni fog az Uniós elvárásokhoz is. A tervek szerint az egyenruhás állománynál megmaradnak a rendfokozatok, hiszen ott ennek van értelme. Arról is hallani, hogy ismét megjelenik a tisztesi állománycsoport, mint az őrvezető, tizedes szakaszvezető. A nyomozóknál viszont, mint ahogy azt a nyugati rendőrfilmekben látjuk, beosztás jelzők lesznek majd, mint például: nyomozó, felügyelő, kapitány stb. A modell kidolgozása – mint mondtam – folyamatban van, biztosat egyelőre még mi sem tudunk. Magam a rendszerváltás utáni egyik – rendőrséget érintő – legjelentősebb reformnak azt tartom, hogy 1992. óta csak érettségivel rendelkező fiatalok láthatnak el hivatásos közterületi szolgálatot.
A Rendőrtiszti Főiskolán jelenleg melyek a legkeresettebb szakok?
– A bűnügyi igazgatási szak szakirányai, így pl. a bűnügyi szakirány, illetve a pénzügyi nyomozói szakirány a legkeresettebbek.
Az úgynevezett kisebbségi bűnözés témát hogyan kezeli az oktatási rendszer? Hogy lehet ezt elkerülni? A médiában állandóan jelen van, a hallgatók nap, mint nap hallhatnak róla. De az iskolában információim szerint mégsem beszélhetnek róla.
– Szerintem ez így a jó, de ahányan vagyunk, annyiféle módon gondolkodhatunk erről a témáról. Én mindig is azt mondtam a kollégáknak, hiszen büntetőjogászok vagyunk, hogy ha valakin észreveszem, vagy olyan visszajelzést kapok, hogy a tanteremben diszkriminációra került sor, és egy előadó olyan példát hoz, hogy a cigányok lopják a tyúkot stb., annak következménye lesz. Hozzá kell tennem rögtön, hogy munkatársaimat, Tanszékem oktatóit „alaposan” ismerem. Kissé sarkítva fogalmazok: ez náluk eddig sem, de ezután sem fordulhat elő. A rasszista megnyilvánulásoknak sem a főiskolán,sem a rendvédelmi szolgálat ellátása során nincs helye. Természetesen a hallgatóknak is lehetnek tapasztalatik, azonban egy oktatónak sincs joga, de erkölcsi alapja sem ahhoz,hogy a gondjaira bízott hallgatókban a társadalom bármilyen kisebbségi vagy etnikai csoportjával szemben negatív érzelmeket keltsen, ilyen irányba befolyásolja őket. Azt tanultam és vallom, hogy a jogász – és idesorolom a jogot alkalmazó rendőrt is – soha ne legyen erősebb a törvénynél. A jogállami büntetőjog elveivel ellenkezik az elkövetők származás, nem, nemi identitás stb. szerinti megkülönböztetése. A törvény előtt – az előbbieket alapul véve- mindenki egyforma.
Felmerült bennem mostanság, hiszen ez megint egy olyan téma, hogy még a csapból is ez folyik, hogy a fiataloknál, pályamotiváció szempontjából mennyire játszhatott eddig szerepet mondjuk az, hogy 25 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhattak? Egyébként mostanság nem egy ilyen vészhangot hallottam jártamban keltemben, hogy ha ezt eltörlik, ki akar majd rendőrnek állni? Mi ennek az egésznek az igazság alapja?
– Nem tapasztaltam, hogy foglalkoznának vele, pedig itt élek közöttük. Az ilyesmi esetleg később alakul ki, amikor már a pályán vannak. Úgy látom, hogy a főiskolára hallgatóink egy része romantikus álmokkal jön be, hiszen a nyugati filmekben a rendőr többnyire pozitív hős, szerepe szerint szeretik. Ott vannak mellette a jó nők, drága autók, és ő maga belevaló, vagány nyomozó. Sok hallgatónak a bejövetelnél fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen milyen ez a munka, amire a főiskola elvégzése után vállalkozik. A hallgatók egy kisebb része az, akinek a családjában van rendőr: apuka, nagybácsi, vagy idősebb testvér. Vannak olyanok is, akik azért jönnek ide, mert ez még mindig egy biztos, nyugdíjas állásnak számít. A főiskola is tart – mint bármely más felsőoktatási intézmény – nyílt napokat. Ezek nagy érdeklődés mellett zajlanak. Mindig akadnak olyanok, akik csodálkoznak, ha azt hallják, hogy, amennyiben tisztességesen végigtanulják a három évet és nem bukdácsolnak, akkor a diploma kézhezvétele után biztos állásuk lesz. Az arányokat tekintve talán még mindig többen vannak olyanok, akik a romantikus elképzelések miatt választják a rendőri pályát. Nem elhanyagolható azonban azoknak a száma sem, akik azért jelentkeznek a Rendőrtiszti Főiskolára, mert a rendőri hivatást stabil megélhetést (karriert) biztosító pályának tekintik, illetve az indíttatásuk otthonról származik.
Az mennyire lehet befolyásoló tényező, hogy a magyar médiában úgy összességben is szeretnek negatív képet festeni a rendőrségről, a rendőri hivatásról?
– A média egy részében a rendőrségről közvetített negatív értékítélet (még ha időnként helytálló is) természetesen nem érinti jól a rendvédelem területén dolgozó szakembereket és ezt esetenként hallgatóinkon is észleljük. Úgy vélem, hogy az oktatóknak ezt ellensúlyozni kell, mert amennyiben nem tesszük, hibát követnénk el. A fiatalok természetesen megkeresnek minket az ilyen jellegű problémáikkal is, hiszen ők is itt élnek, és ezek a hatások – jóllehet közvetve – őket is érik. Őszintén és sokat kell velük beszélgetni ezekről a dolgokról, de talán nem követünk el nagy hibát, ha hallgatóinkkal azt érzékeltetjük, hogy az egyik legszebb hivatásra készülnek. A rendőri szakmában is, mint bárhol máshol komoly buktatók vannak, például az, hogy nekik, amikor három év után kikerülnek, ezt a médianyomást is el kell viselni. E vonatkozásban a legfontosabb tudniuk, hogy majdan a lényegre, vagyis a szakszerű, lelkiismeretes munkavégzésre kell összpontosítaniuk.
Mi az a Szent-György Szakkollégium a Főiskolán belül?
– Némi szerénytelenséggel mondom – de örömmel tölt el -, hogy a Szent György Szakkollégium megalapítására én tettem javaslatot a főiskola Szenátusának. A Szenátus megtárgyalta és egyhangúlag elfogadta a Szent György Szakkollégium megalapítására, megalapításának menetrendjére vonatkozó előterjesztésem. A felvételi eljárást követően, 2008. december 1-jén a Rendőrtiszti Főiskola Szent György Szakkollégiuma megalakult. Tehát a Szent György Szakkollégium hallgatói ide külön felvételiznek. Ez egy olyan hallgatói kör, akik szinte mindenben a legjobbak. Ezek a hallgatók is a főiskolára felvételiznek, de az első év után a szakkollégium felvételt hirdet, és egy komoly felvételi procedúra után a legjobbak tagok lehetnek. A Szakkollégium tagjai rendszeresen részt vesznek doktori (PhD) értekezések nyilvános vitáján, habilitációs előadásokon, tudományos, szakmai konferenciákon, kerekasztal-beszélgetéseken, műhelyvitákon, előadásokon. Emellett maguk is jelentős aktivitást fejtenek ki tudományos, szakmai konferenciák, rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Gondozzák a „Hálás utókor program”-ot. Rendszeresek a külföldi tanulmányutakon való részvételek, valamint a főiskolánkra látogató külföldi hallgatói csoportokkal közös programok kidolgozása. A Szakkollégium hallgatói a tudományos, szakmai kutatómunka során elért eredményeiket különféle fórumokon mutatják be, emellett aktív kapcsolatot ápolnak más szakkollégiumokkal a közös szakmai, kulturális és szabadidős programok lebonyolítása érdekében.
Mennyire egyszerüsíti majd a mindennapi rendőri gyakorlatot egy új Büntető Törvénykönyv?
– Előre kell bocsátanom, hogy a képzés során nem eshetünk abba a hibába, hogy a rendőrt (a leendő rendőrtisztet) összetévesszük a joghallgatóval (a leendő jogásszal). Kétségkívül mindkét hivatás gyakorlói jogot alkalmaznak, adott esetben pl. ugyanazt a Btk.-t. Nem véletlenül mondom ezt. A Rendőrtiszti Főiskolai Tanszékem mellett a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kara Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszékét is én vezetem, így módomban áll érzékelni a két képzési forma közötti lényeges különbségeket. A rendőr nem „kis” jogász, hanem, mint utaltam rá, egy sajátos szakmai tevékenység – melynek egyik fontos összetevője a legitim állami erőszak szükség estén való alkalmazása – alanya. A kérdésre tehát a fentiek figyelembevételével adható korrekt válasz. A Btk. – és az új Büntető Törvénykönyv – rendelkezéseinek szakszerű alkalmazása szakterülettől függően persze, de mondhatjuk, hogy a rendőri munka mindennapjainak részét képezi. Amennyiben a rendőr ilyen jellegű felkészültsége hiányos, nemcsak eljárásában, döntéseiben lesz törvénysértő, hanem az igazságszolgáltatás többi résztvevőjével (ügyész, bíró stb.) való együttműködésének sikere is megkérdőjeleződik. A Főiskolán folyó büntetőjog oktatásban kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az imént említett két dimenzióban megtaláljuk a felkészítés helyes egyensúlyát, szem előtt tartva, hogy hallgatóink a végzést követően nem büntetést kiszabó bírók, illetve vádat képviselő ügyészek lesznek. Mindezzel együtt valljuk, hogy nincs kétféle büntetőjog, de az egyes képzési formákban lehetnek eltérő hangsúlyok. Az új Btk.-ról jelenleg annyit tudunk, hogy folyik a kodifikáció és az elkészült anyagot majd a szakmai közvélemény elé tárják. Úgy vélem azonban, hogy az új Btk.-nak elsődlegesen nem a rendőri gyakorlat egyszerűsítése lesz a funkciója, hanem az, hogy a majd’ 32 éves – bár folyamatosan „korszerűsített” – Btk. helyébe egy a XXI. sz-i elvárásoknak megfelelő (az Uniós jogszabályi környezet is respektáló) modern joganyag lépjen. Az új jogszabályi anyag mindennapi rendőri gyakorlatba történő érvényesítése érdekében ( legyen az akár egyszerű, akár nem ) nekünk oktatóknak – természetesen a saját „működési terepünkön” – pedig kiemelt szerep jut, melynek a kellő szakmai tisztességgel eleget is teszünk.
Bagi László
