Nagyváradi művészsorsok
Nagyváradi művészsorsok – Kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban
„Éhe a szépnek” – nagyváradi művészsorsok a két világháború között címmel öt
festőművész munkáiból és több más műtárgyból nyílt kiállítás szerdán
a Holokauszt Dokumentációs Központban és Emlékgyűjteményben a
Budapesti Román Kulturális Intézettel közös szervezésben.
Az emlékközpont kiállításán több mint 100 műtárgy, festmények,
grafikák, szobrok, érmek, fotók, képeslapok, könyvek, dokumentumok
hívják föl a figyelmet arra, hogy Nagyvárad zsidó művészei milyen
értékeket hoztak létre a vészkorszak előtt.
Ireny Comaroschi, Románia budapesti nagykövete kiemelte: olyan
különleges tárlatot láthat a közönség, amely a magyar és a román
nemzet közötti sok kapcsolat egyikét mutatja be. Ezek a művészek
Nagyváradon nőttek fel, de sok helyen megfordultak a világban és
tapasztalásukat a város épülésére fordították. „Kötelességünk
emlékezni rájuk és arra, ami történt velük, hogy az ne
ismétlődhessen meg soha többé” – tette hozzá a nagykövet.
Murádin Jenő művészettörténész azt emelte ki, hogy a XX. század
elején Nagyvárad a magyar progresszió zászlóshajója volt,
köszönhetően részben a nagyszámú és jómódú zsidó polgárságnak. Nem
véletlen, hogy például Ady Endre is ott kezdte 1899-ben a pályafutását.
A város alpolgármesterének üdvözlő levelét Andrei Seidler, a
nagyváradi zsidó hitközség vezetője olvasta föl. Mint arra Gheorghe
Carp emlékeztetett, a két világháború közt a város lakosságának 20
százaléka volt zsidó, és jórészt nyitott szellemüknek köszönhetően
hatalmas fejlődésen ment át Várad, megépült többek között a
Szigligeti Színház, a Fő tér, a Fekete sas szálló, három zsinagóga
és két temető működött, de a holokauszt idején 30 ezer embert
hurcoltak haláltáborokba.
A kiállítást több, Nagyvárad mai kulturális életéből ízelítőt adó
esemény is kíséri: április 11-én a Várad kulturális hetilap
szerkesztőségének törzsasztala ül össze, június 11-én pedig a
nagyváradi Hakeset Klezmer Band ad koncertet az emlékközpontban.
Lesznek szubjektív tárlatvezetések Murádin Jenővel, Kőrössi P.
József íróval és Batta András zenetörténésszel, a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem rektorával.
A kiállítás június 26-ig tart nyitva.
Koncert és kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban
A Száműzött művészet című programsorozatban vasárnap este a hagyományos családi, baráti házikoncertek világa, az együttzenélés közösségformáló ereje kel
életre a Páva utcai zsinagógában, ahol Korcsolán Orsolya és Bársony
Péter, valamint Gulyás Márta és Varga István előadásában három mű
ős- és egy magyarországi bemutatóként hangzik el.
Az esemény előtt a helyszínen Hollós Máté zeneszerző, a Hungaroton
Classic ügyvezető igazgatója nyitja meg Gerő Katalin képzőművész
állandó plakettkiállítását. A koncert estéjén Váli Miklós és Nagy
Botond fiatal filmesek erre az alkalomra készített rövidfilmes
bemutatója is várható –
Gerő Katalin Hiányzó láncszemek címmel készített bronzplakett
sorozatot, amelyet édesapja, Gerő György és a holokauszt áldozatává
vált magyar muzsikusok emlékének megőrzésére ajánlott és
ajándékozott az emlékközpontnak.
A négy muzsikus olyan szerzők alkotásait mutatja be, akiknek
kompozícióit sohasem ismerhette meg a világ, mert a második
világháború kegyetlenül kettévágta pályájukat. A vihar előtti utolsó
békés pillanatok elevenednek meg a Régi esték című műsorban – véli a
brácsaművész.
Az ősbemutatóként elhangzó Zongoranégyes szerzője, Gyulai Elemér
polgári katolikus családban született Kaposváron 1904-ben,
Zeneakadémiai tanulmányai mellett jogi diplomát is szerzett. Később
zeneszociológiával és zenepszichológiával kezdett foglalkozni.
Zongoranégyesével elnyerte a Belga Quartet díját. Zsidó származású
feleségét és barátait bújtatta, segítette őket, valószínűleg ezért
vitték a frontra, ahol 1945-ben vesztette életét.
Az Elegiaque című kompozíció alkotója, Justus György magánúton
kezdte zeneszerzői és hegedűtanulmányait. A népdalkutatás és a
népdalkórusok kialakításának kérdései is foglalkoztatták. 1943 őszén
munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben Erdélyből hazaszökött,
Budapesten bujkált. Novemberben a nyilasok a lakásán elfogták,
ezután nyoma veszett.
Schönfeld-Sárosi Imréről egyik barátja, Korányi György így
emlékezett: „Schönfeld-Sárosi Imrével a Mozart Egyesületben
ismerkedtünk meg. Együtt kvartetteztünk. Nemcsak jól brácsázott, jó
kamaramuzsikus volt, hanem kitűnő zeneszerző is.” Pastoraléja és az
Elegiaque is ősbemutató.
Weisz Ferenc (Franz Weisz) zeneszerző, zongoraművész a Nemzeti
Zenedében Tomka Istvánnál és Aggházy Károlynál tanult. 1920-21-ben
Amszterdamba költözött. 1938. április 8-án Olga Moskowskyval
mutatták be a holland közönségnek Darius Milhaud Scaramouche című
négykezes-zongoraművét. Weisz Ferencet Amszterdamból hurcolták el.
Nocturne-je magyarországi bemutató.
Az észt Arvo Pärt a kortárs egyházzene egyik legjelentősebb alakja.
1980-ban a szovjet rendszer elnyomása elől emigrált feleségével és
két fiával. Sokáig Berlinben élt családjával. A politikai rendszer
változása után tért vissza hazájába, ma Tallinnban él. Spiegel im
Spiegel című műve hallható vasárnap este. A koncertet Brahms c-moll
vonósnégyese zárja.
„Éhe a Szépnek…” címmel a két világháború közti nagyváradi
művészsorsokat bemutató képzőművészeti kiállítás is látható a Páva
utcai zsinagóga karzatán.
BreuerPress-info
