Interjú Dr. Feldmájer Péterrel, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnökével
Cél a hivatásrendek közötti szorosabb együttműködés
Interjú Dr. Feldmájer Péterrel, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnökével
Dr. Feldmájer Péter elmondása alapján elsősorban ügyvéd, sőt gyakorló ügyvéd. Napjai jelentős részét az ügyvédi irodájában illetve a MAZSIHISZ Síp utcai központjában tölti, egyetlen problémája csupán, hogy egy nap mindössze 24 órából áll. Ügyvédi teendői mellett 1991 és 1999 között ő a Harmadik Köztársaság első MAZSIHISZ-elnöke, és 2005 óta újra Ő látja el az elnöki feladatokat.
Ügyvédként ismeri a magyar jogrendszert, a MAZSIHISZ vezetőjeként pedig átlátja az egyházi struktúrát, és vajon mindezek fényében hogyan értékeli az állam és az egyházak viszonyát és a vonatkozó jogalkotói és jogalkalmazói attitűdöt Magyarországon.
Komoly előrelépéseket tettünk az elmúlt 15 évben, de még messze van ennek az útnak a vége. Az elmúlt kormányok különböző szinteken, de valamennyien arra törekedtek, hogy korrekt viszony legyen az állam és az egyház között, és bár a finanszírozás területén mindig is akadtak kisebb-nagyobb problémák, amelyeket egyházi vezetőként igyekszem kezelni, a jogalkotás szintjén ezek a kérdések nagyjából jól szabályozottak.
Adott esetben az ideális helyzet az, amikor a hívek tartják el az egyházat. Korábban azt a vagyont, amely a református, az evangélikus, vagy akár a zsidó egyháznál fölhalmozódott a hívek adták össze és amelyekből iskolákat, kórházakat, öregotthonokat tartottak fent, és amelyet „államosítottak” a kommunista vagy más kifejezéssel élve ateista időszakban, nos ennek a vagyonnak a pótlása nem történt meg, bár valójában nem is történhetett meg ilyen rövid idő alatt.
Két olyan jogterület is van amely e témában komoly jelentőséggel bír. Az hazai zsidóság szempontjából is fontos a kárpótlási rendszernek azon része, amely a zsidó kárpótláshoz kapcsolódik. Az talán közismert, hogy négyszer fordultam az Alkotmánybírósághoz amelynek eredményeképpen az egyéni zsidó kárpótlás területén egy méltányosnak tekinthető rendszer alakult ki. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a meggyilkolt zsidókat is egyenlő méltóságú személyeknek kell tekinteti a többi meggyilkolthoz hasonlóan, és ennek megfelelően kell kialakítani a jogalkotói véleményt, de a zsidó közösségi kárpótlás ügye még mindig megoldatlan. A második, egyházi finanszírozásra vonatkozó kérdésben – mint már azt korábban említettem – folyamatosan részletszabályokon folyik a vita különböző kormányokkal.
E körben említhető, miszerint a történelmi egyházak közös levélben sérelmezték, hogy az Országgyűlés anélkül fogadta el a 2005-ös zárszámadást, és anélkül tárgyalta a jövő évi költségvetés egyházakat érintő részét, hogy egyeztettek volna azok képviselőivel. Ennek kapcsán említendő, hogy amikor másodszor megválasztották a MAZSIHISZ vezetőjévé azt nyilatkozta, hogy „a vallási jelleget is szeretné erősíteni.”
Amikor elkezdtük a munkát 1990-91-ben, szinte nulláról indultunk tekintve az infrastruktúrát, a jogi-struktúrát, amelynek kialakítása komoly jogászi munkát igényelt, többek között alapszabályt kellett szerkeszteni. A második lépés az anyagi biztonság megteremtése volt, amely megtörtént az állammal kötött egyházi kárpótlással és talán most jutottunk oda amikor azt mondjuk, hogy ez egy Egyház, és adott esetben súlyoznunk kell, hogy milyen területeket támogatunk.
Fokozatosan, kis lépéseket tudtunk tenni. A költségvetésben ami 100%-ban zárt kassza nagyon nehéz mozogni, de mégis évenként ˝ vagy 1 %-al növeljük a vallási területre jutó pénzösszegek arányát, és ennek a gondolkodásban is meg kell mutatkoznia.
Milyen szerepet tölt be a MAZSIHISZ a hazai zsidóság életében?
A hazai zsidóság életében a MAZSIHISZ a Hitközség, ez azt jelenti, hogy egy megkerülhetetlen szervezet. A zsidóság alapvetően Magyarországon és Közép-Kelet Európában egy vallási fogalmat fed le elsősorban, ehhez képest a Hitközség az, amely egyáltalán működteti és fenntartja a rendszert és véleményük szerint bármely más szervezet csak ehhez képest kapcsolódhat és ehhez képest értelmezhető.
Vannak arra történelmi példák, amikor megpróbálták a vallást a zsidóség életéből kikapcsolni, Lengyelországban illetve a volt Szovjetunióban, de ez a folyamat a zsidóság lassú elsorvadásához vezetett. Ehhez képest valamilyen szervezetnek létezni kell, és Magyarországon úgy alakult, hogy ilyen szervezet már majd 150 éve van központi irányítás alatt. Korábban három irányzat – a két nagy, az ortodox, a neológ illetve a kisebb a status quo ante – létezett, napjainkban fő szervezetként és történelmi egyházként a MAZSIHISZ funkcionál. Aki azonban hitközségi rendszer nélkül kíván a diaszpórában zsidóságot megvalósítani az a fából vaskarikát módszert alkalmazza.
A MAZSIHISZ egy centralizált vagy decentralizált szervezet közigazgatási értelemben?
Közigazgatási értelemben az Alapszabály alapján decentralizált szervezetként működik, gazdasági értelemben azonban a fent említett okok miatt a MAZSIHISZ egy transzmissziós szíjként szerepel és a befolyó összegek nagyobbik részét szétosztja a taghitközségek között illetve a különböző zsidó szervezetek között. Mindez egyben azt is jelenti, hogy ily módon centrális szerepet tölt be, persze ha megfordulna a piramis és a legfőbb bevételi forrás nem a MAZSIHISZ lenne a vallásos zsidóság számára, akkor gazdasági értelemben is decentralizációról beszélhetnénk.
Vannak azonban pozitív példák is. Közismert, hogy a II. világháború előtt számtalan alapítvány és egyéb társadalmi szervezet működött a hazai zsidóság körében is, és bár ezeket felszámolták, napjainkban egyre több olyan alapítvány működik, amelyek közül kiemelendő a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK), amelynek kuratóriumában helyet foglalnak a MAZSIHISZ és más hazai zsidó szervezetek, valamint külföldi zsidó partnerek képviselői, és amely bár önálló intézmény és természetesen rendelkezik saját pénzeszközökkel mégis döntéshozatali mechanizmusában a MAZSIHISZ komoly súllyal vesz részt.
A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványt a Magyar Köztársaság Kormánya a Párizsi Békeszerződésben vállalt nemzetközi jogi kötelezettség teljesítésére határozatlan időre hozta létre. A MAZSÖK célja, hogy a részére átruházandó javakból, azok hozadékaiból megteremtse annak lehetőségét, hogy azok a személyek, illetve utódaik, továbbá e személyek közösségei, akik zsidó származásuk miatt fasiszta szellemű zaklató rendszabályok elszenvedői voltak, újjászervezhessék vallási, kulturális, oktatási rendszerüket, erősíthessék zsidó identitásukat, és a személyek szociális helyzetüket javíthassák.
Hogyan értékeli az Elnök Úr a zsidóság, mint nemzeti kissebség létrehozására vonatkozó törekvéseket?
A kezdeményezést alapvetően hibásnak találtam korábban is és most is így vélem, ugyanis ennek nincsenek meg Magyarországon a gyökerei. Lehet persze teoretikus vitákat folytatni, de hazánkban ez a kérdés hosszú múltra visszatekintő szerves fejlődés részeként úgy alakult ki, hogy fő sodrában vallás volt a zsidóság, és bár természetesen nem lehet kizárni, hogy a jövőben ne változna meg a magyar zsidó társadalom struktúrája, azonban jelenleg a felvetést a hazai zsidóság túlnyomó többsége elutasítja, ráadásul semmiképpen nem lenne célszerű, ha az Országgyűlés döntene abban a kérdésben, hogy ki a zsidó, ahogy azt a koncepció javasolta.
Alapvetően milyen jellegű alapítványok illetve társadalmi szervezetek segítik a MAZSIHISZ munkáját?
Elsősorban kiemelendő az előbb említett a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, illetve a különböző zsidó temetőkkel kapcsolatos alapítványok. Magyarországon több ezer lezárt zsidó temető van, amely a MAZSIHISZ kezelésében áll, amelynek ellátása egyedül egy óriási feladat, és ezen alapítványok nagyon sokat segítenek, általában szervezetenként 2-10 temetőre kiterjedően. Ezt követően szólnunk kell természetesen az egészségüggyel, az öreggondozással kapcsolatos alapítványokról is. A magyarországi zsidóságon belül mindezeken túl több egyesület működik, amelyek közül ki lehet emelni a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet (MAZSIKE).
A MAZSIKE egyesületi keretet nyújt a Magyarországon élő zsidók számára identitásuk pozitív megélésére, kulturális tevékenység folytatására, részt vállal a magyar zsidóság örökségének, hagyományainak feltárásában, hozzájárul a magyar zsidóság közösségi életének megújulásához, kulturális törekvéseinek kibontakoztatásához, tevékenységében folytatja az elődeinek tekintett Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) és az Izraeli Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) hagyományait és munkáját. Feladatának tekinti Izrael és az egyetemes zsidóság kulturális, tudományos, és egyéb értékeinek, problémáinak magyarországi megismertetését; kapcsolatok kiépítését és ápolását az Izraelben és más országokban működő zsidó kulturális szervezetekkel; külföldi zsidó művészek, művészeti társulatok magyarországi, illetve magyar zsidó művészek külföldi bemutatkozásának, fellépésének segítését, részt vesz a magyar zsidóság közösségi, vagyoni, szellemi értékeinek és érdekeinek a védelmében. Közreműködik a magyar zsidóság szervezeti kereteinek demokratikus működtetésében. Alapvető feladatának tekinti a magyar zsidó ifjúság zsidó szellemben történő oktatását és nevelését, illetve feladatának tekinti a magyar zsidóság kiemelkedő személyiségeivel kapcsolatos emlékek feltárását és megőrzését, valamint a Soá túlélői visszaemlékezéseinek megőrzését is. Lehetőséget kínál a héber nyelv elsajátítására és gyakorlására.
Az oktatás feltételeihez gyakran zsidó társadalmi szervezetek is hozzájárulnak.
Mi úgy látjuk, hogyha fenn akarjuk tartani a zsidóságot, azt az oktatáson keresztül lehetséges. Az alapítványok jelentős része valamelyik hitközséghez tapad és az ifjúság tanulásához nyújt segítséget. Azt tapasztalhatjuk, hogy ilyen célokra nagyon sokan szívesen adnak támogatást, persze itt nem nagy összegekről van szó, azonban láthatjuk, hogy a sok kicsi sokra megy elve itt is érvényesül.
A legnagyobb itt működő oktatási alapítvány a Ronald S. Lauder által fémjelzett alapítvány, ez hozta létre és működteti a Világi Zsidó Iskolát, amely igen fontos a magyarországi zsidó oktatásban. A másik, amely egy önálló ortodox rítusú tizenkét osztályos iskolát hozott létre a Wesselényi utcában, szintén amerikai illetőségű volt.
A Wesselényi utcai Mszoret Avot Amerikai Alapítvány Iskola, a külföldön (főként Izraelben és Amerikában, a zsidóság jelenkori két nagy központjában) élő ortodox zsidóság kezdeményezése nyomán jött létre. E réteg, amely megőrizte a zsidóság nagy narratíváját, öntörvényű rendszerét, ezt az ideológiát kívánta a túlnyomórészt asszimilált és vallási téren jóformán teljesen tudatlan magyarországi zsidó fiatalságba plántálni. E felfogás meglehetősen dichotóm: siker az, ha a fiatal elfogadja az ortodox felfogást (hívei szerint a zsidóság egyetlen hiteles alternatíváját), és ebbe a közösségbe lép be, minden más kimenetel kudarcnak tekintendő. A magyar közismereti tárgyak e felfogás szerint másodlagosak.
A hazai zsidó élet kapcsán feltétlenül említést érdemel az „Élet Menete” Alapítvány, melynek elsődleges célja hogy zsidó és nem zsidó gyermekeket vigyen ki egy oktatási program keretében Lengyelországba, a haláltáborokba. Mi természetesen azt szeretnénk, hogy minél több nem zsidó középiskolás korú fiatal menjen ki Auschwitzba, hisz így tudják megérteni igazán, hogy valójában mi is volt a holocaust. Ez irányban már több kísérletet tettünk, ez év áprilisában az egyik katolikus gimnázium tanulói is részt vettek az Élet-Menetén Auschwitzban.
Nemrégiben rendezte a Zsidó Ügyvédek és Bírók Nemzetközi Szövetsége Budapesten nemzetközi konferenciáját. Terveznek-e más jogász hivatásrendek vonatkozásában hasonló összejöveteleket?
Nagyon fontos annak rögzítése, hogy ez a Konferencia valójában az összes jogász hivatásrend konferenciája volt. A rendezvényen részt vett bírákon és ügyvédeken kívül a volt izraeli Legfőbb Ügyész is, és ennek kapcsán fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az az angolszász gyakorlat, miszerint gyakran ügyvédekből lesznek bírák, például az USA Legfelsőbb Bíróságának bírái is, azt mutatja, hogy hazánkban is kívánatos jövőbeni cél az egyes hivatásrendek közötti szorosabb együttműködés, és többirányú átjárhatóság megteremtése.
Ifj. Lomnici Zoltán
