Tizenöt fejezetből álló, csaknem 300 korabeli fotóval illusztrált kötet jelent meg Kun
Zsuzsáról, a 125 éves Magyar Állami Operaház primabalerinájáról, Kossuth-díjas Érdemes és Kiváló Művészről.
Kaán Zsuzsa tánctörténész könyve 75. születésnapja és 60 éves
operaházi tagsága alkalmából mutatja be Kun Zsuzsát. Pályafutása,
művészi alakításainak sora szorosan összefonódott a magyar
balettművészettel, kivált a II. világháború utáni fellendüléstől a
70-es évek végéig tartó korszakkal.
Sokan kezdtek táncolni tanulni a balerina művészi habitusát
példának tekintve – emelte ki Keveházi Gábor, a Magyar Nemzeti
Balett igazgatója a szerdai könyvbemutatón. Egyes növendékei ugyan
nem maradtak a pályán, de a Kun Zsuzsától tanultak más területen és
ma is hasznosnak bizonyulnak.
A kötet szerzőjének, Kaán Zsuzsának az volt a szándéka, hogy
olyan, szakmai szempontból is megalapozott interjúsorozatot
készítsen, amelyből az érzékeny, intelligens művésznő életútja, de
egyszersmind hat évtized magyar balettművészetének története is az
olvasó elé táruljon. A kötetet a fejezeteket záró angol és orosz
nyelvű recenziók a külföldi balettrajongók számára is érthetővé és
követhetővé teszik.
Kun Zsuzsa 1934. december 9-én született Budapesten. Az operaház
balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt 1943 és 1949 között,
majd a dalszínház tagja lett. 1952 és 1977 között magántáncos volt.
1955-ben és 1956-ban Fülöp Viktorral Moszkvában, a Balett Intézetben
és a Nagyszínházban volt ösztöndíjas, Aszaf Messzerer, Jelizaveta
Gerdt, Tamara Nyikitina és Olga Lepesinszkaja tanítványa volt.
Nagyszerű klasszikus balerina, kiváló technikával és
stílusérzékkel, aki drámai, lírai és komikus szerepeiben egyaránt
kimagasló alakításokat nyújtott, s külföldön is sok sikert aratott.
Táncolt a Moszkvai Nagyszínház és a leningrádi Kirov Színház
színpadán, a londoni Royal Festival Ballettnél, Svájcban,
Franciaországban, Skandináviában, Németországban, Egyiptomban és
Ausztráliában.
1969-ben a párizsi balettfesztiválon a Spartacus női
főszerepével elnyerte a kritikusok díját. 1972 és 1979 között az
Állami Balettintézet igazgatója volt. 1973-tól a Magyar Televízió
Balettcipő című műsorát vezette.
Főbb szerepei voltak: Sári a Keszkenőben, a Giselle és a Sylvia
címszerepe, Júlia a Rómeó és Júliában, Zaréma A bahcsiszeráji
szökőkútban, Auróra a Csipkerózsikában, Flavia a Spartacusban, a
Seherezádé címszerepe. Kiemelkedő alakítása volt Odette és Odilia
kettős szerepe A hattyúk tavában, ebben páratlan, hibátlan
technikára épülő poézissal táncolt. A rosszul őrzött lány
címszerepében kifejezési skálája a komikum irányában fejlődött
tovább. Táncolt még a Tűzmadár, a Tavaszünnep, a Táncszvit és a
Chopiniana című balettekben is.
Művészi munkáját sérülése miatt hosszabb időre meg kellett
szakítania, ezután már csak szerepeinek egy részét táncolta, 1977
után pedig visszavonult a balettszínpadtól.
BPI-info
