nem alapult semmiféle történelmi kutatáson!
Karsai László: a MÁV elleni per beindítása nem alapult semmiféle történelmi kutatáson
Budapest, 2010. február 12., péntek (MTI) – Karsai László szerint a 
MÁV ellen az Egyesült Államokban indított per nem alapult semmiféle
történelmi kutatáson, akik ennek ellenkezőjét állítják, hazudnak;
ezzel összefüggésben legfeljebb annyi történhetett, hogy a
felperesek talán időnként belelapozgattak a nagy hírű történész,
Randolph Braham professzor magyar holokausztról szóló könyvébe –
mondta a történész az MTI-nek pénteken.
A MÁV-ot egy chicagói bíróságon a magyarországi holokauszt
áldozatainak 95 örököse perelte be: jóvátételt követelnek, amiért a
cég a II. világháború idején közreműködött zsidók deportálásában. A
felperesek 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem
vagyoni kár megtérítését követelik. Előbbi a holokauszt áldozataitól
eltulajdonított vagyon mai áron számolt értéke, utóbbi pedig büntető
jellegű jóvátétel, amiért a MÁV „gyalázatos és buzgó módon részt
vett a népirtásban”.
Karsai László szerint a per elindítói megpróbálták a vészkorszak
azon túlélőit, vagy azok leszármazottait felkutatni, akik „jó
pénzért hajlandók voltak összevissza hazudozni”, többek között azt,
hogy őket a MÁV alkalmazottai kirabolták, vagy ismerőseiket,
rokonaikat meggyilkolták.
A történész annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a beadott
levéltári dokumentumok – ha azokat egyáltalán benyújtották – egyike
sem eredeti kutatáson alapul. A per beindítása megbízhatatlan, a
holokauszt után 65 évvel keletkezett visszaemlékezésekre alapoz,
amelyekből – a 16 oldalas beadvány ismeretében – nagy biztonsággal
megállapítható, hogy „az égadta világon semmi sem igaz”.
Karsai László felhívta a figyelmet a beadvány olyan elemi hibáira
is, mint például arra, hogy a magyarországi holokauszt végrehajtását
személyesen felügyelő Adolf Eichmannt, tévesen, Hitler titkárának
nevezik, s a magyarországi vészkorszak időtartamát szintén hibásan,
1944 márciusa és októbere közé teszik, holott az május és július
között zajlott. A beadványban szereplő fénykép nem az Auschwitzba
induló, hanem a Balatonfüredről Tapolcára tartó vonatot ábrázolja –
említett egy további példát a történész.
Meglátása szerint a MÁV az egyik legutolsó láncszem volt a hatalmi
gépezetben, alkalmazottait pedig éppolyan téves a holokauszt
borzalmaiért beperelni, mint „az orvosi kamarát, amelynek tagjai
szintén közreműködtek a holokauszt végrehajtásában, vagy a
leventéket, akik kísérték a zsidó embereket és házkutatásokat
tartottak”.
A Sztójay Döme-kormány deportálásokért felelős minisztereit és
államtitkárait, valamint a magas rangú csendőrtiszteket a második
világháború után „egytől egyig elítélte a népbíróság”. Az igazi
felelősök döntő többségét kivégezték, a kevésbé felelősöket pedig
kisebb-nagyobb börtönbüntetéssel sújtották. Több százezer
hivatalnokot, rendőrt, csendőrt, orvost, bábát, mérnököt vagy több
ezer vasutast büntetőjogilag felelőssé tenni nagyon kétséges –
mutatott rá a történész.
Karsai László arról is beszélt, hogy a magyar államnak, mint az
1945 előtti rendszer jogutódjának ugyanakkor jóvátételi
kötelezettsége van, csakúgy, mint az osztráknak, a németnek vagy a
svájcinak. Tehát „el lehet osztani a felelősséget”, de egyáltalán
nem lehet bizonyítani ezzel a legutóbb az Egyesült Államokban
beadott irattal, hogy „a MÁV vezetői vagy pláne a vasutasok (…)
tudták volna, hogy hová viszik a zsidókat és milyen céllal” –
magyarázta.
A történész Finta Imre szegedi csendőr százados kanadai perét hozta
fel példaként arra, hogy nem lehet bizonyítani: a deportálások
lebonyolítói tudták, milyen céllal szállították az üldözötteket
Auschwitzba. A per során előkerült a vádlott korabeli, saját kezű
feljegyzése, amelyben azt ugyan leírta, hogy a célállomás Auschwitz
volt, ám a bíróság azt nem tudta rábizonyítani, hogy ő tudott a
koncentrációs táborokban zajló borzalmakról.
A szakember azt is kifejezésre juttatta, még az sem lenne a fentiek
alapján bizonyító erejű, ha MÁV-iratok kerülnének elő, amelyekben
azt jegyezték volna fel, hogy a célállomás Auschwitz volt, mert
olyan irat egészen biztosan nem lesz megtalálható, amelyben azt
írták volna le, hogy a deportáltakat haláltáborokba hurcolták. A
vagonok többségét egyébként nem a MÁV bocsátotta rendelkezésre,
azokat javarészt Németországból hozták – tette hozzá.
Karsai László „külön felháborítónak” nevezte, hogy a felperesek az
1944-es amerikai dollár értéket 2010-re vetítve 33-mal szorozzák,
mivel annak szorzója legfeljebb 5-6-szoros lehet, figyelembe véve az
árfolyam változásait. Ezt – mint mondta – könnyen lehet bizonyítani
a Kádár Gábor – Vági Zoltán szerzőpáros könyvéből. Ez „szakmai hozzá
nem értésről, vagy olyan mértékű pénzéhségről tanúskodik, ami már
szinte felveti a büntetőjogi felelősségét annak, aki egy ilyen
iratot képes beadni” – fogalmazott.
A történész összességében – a holokausztot túlélő ember
gyermekeként – a per megindítását „végtelenül szomorúnak,
felháborítónak és ízléstelennek” mondta, mert a MÁV-nak
tulajdonított „elképzelt és kitalált bűncselekményekre hivatkozással
pénzt próbálnak kicsikarni egy magyarországi intézménytől”. Arra is
kitért, hogy a felperes beadványában, a 95 aláíró között szereplő
egyetlen magyarországi lakhelyű ember „azóta is
megtalálhatatlan”.
A MÁV Zrt. csütörtökön azt közölte az MTI-vel, hogy csak a médiából
értesült a holokauszt magyar áldozatainak örökösei által indított
jóvátételi perről. A vasúttársaság az álláspontját az állami
szervekkel közösen, a keresetlevél hivatalos megérkezését követően
alakítja ki – írták.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének
elnöke, ugyancsak csütörtökön, az MTI-nek azt mondta, hogy nem
indítható per erkölcsi értelemben a MÁV ellen a holokauszt
borzalmaiért, mert ezért a magyar állam, és nem kifejezetten a MÁV
felelős.
