fájdalmas nap, mert 1944-ben ezen a napon olyan pokol szabadult az
országra, aminek az addig megmaradt budapesti zsidóság jó része is
áldozatul esett – mondta Léderer András, az SZDSZ Új Generáció
elnöke szerdán Budapesten.
A szabaddemokraták ifjúsági szervezete a fővárosban a Terror
Háza Múzeum előtt emlékezett a nyilas diktatúra áldozataira.
A politikus arról beszélt, hogy 64 évvel korábban olyan őrület
hatalmasodott el az országban, aminek ma egyre több híve van nem
csak Budapesten, hanem vidéken is.
Emlékeztetett rá, hogy az SZDSZ Új Generáció öt éve tart
megemlékezést október 15-én, aminek az a célja, hogy felelevenítsék
azt a régi SZDSZ-es szokást, hogy nem csak az ünnepekkel, de a közös
tragédiákkal is foglalkoznak.
Mohácsi Viktória, a párt európai parlamenti képviselője azt
mondta, hogy az Andrássy út legszomorúbb történelmű háza előtt
emlékeznek a „gyáva és elhibázott” kiugrási kísérletre és az azt
követő nyilas hatalomátvételre, amelyért több százezer honfitársunk
fizetett az életével.
Kijelentette: mondjanak, tegyenek, hirdessenek bármit a 64 évvel
ezelőtti bűnös eszmék fekete egyenruhába bújt gárdistái, azt ők nem
fogadják el, mert a magyar liberálisok tudják és hiszik, hogy az
emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan.
Kitért arra, hogy „Szálasi kései gárdistái” azt mondják, semmi
közük a 64 évvel ezelőtt történtekhez, hiszen még a zászlajuk sem
ugyanaz, mert egy piros sáv a különbség. „Én azt mondom: pontosan az
az egy piros sáv, ami nem jelent különbséget. Gyűlöletben,
aljasságban, frusztrációban nincs különbség közöttük” – jelentette
ki az EP-képviselő.
Mohácsi Viktória azt mondta: miközben adóznak az áldozatok
emléke előtt, egyben kötelesek emlékeztetni az utókort arra, amire
nincs mentség, amire nincs magyarázat.
Nagy Ákos, a KIDMA, egy nem vallási alapon szerveződő zsidó
diákszervezet elnöke arról beszélt, hogy felnőtt egy új fiatal
generáció, amely végre szabadon akarja megélni a zsidóságát.
„Szabadon és nem állandó félelemben. Szabadon és nem a holokauszt
árnyékában, hanem annak emlékével.”
A KIDMA elnöke szerint ahhoz, hogy végre lélekben is szabadon
tudjanak emlékezni, nem felejteni kell, hanem közös bölcsességre van
szükség. Kijelentette: a szabadságnak két nagy ellensége van, a
rettegés és a közöny. Az 1944-es események pedig megmutatták, hogy
hova vezet, ha egy társadalmon ezek lesznek úrrá.
