A háddzs

December 28-án kezdődik és öt napig tart a háddzs, az iszlám hívők hagyományos mekkai zarándoklata.


A háddzs szó szerint azt jelenti: elindulni egy hely felé, ma azonban már a mekkai zarándoklat megnevezése, amely az iszlám hit ötödik oszlopa és legjelentősebb megnyilatkozása. A zarándoklatra minden fizikai és anyagi értelemben alkalmas muszlimnak el kell mennie életében legalább egyszer, amennyiben távolléte nem okoz nagy nehézséget családjának. Előfeltétel, hogy a hívő legyen felnőtt, aki képes magáért felelősséget vállalni, épelméjű és szabad ember. Mód van helyettes állítására is, azaz a mekkai szertartásokat egy barát vagy ismerős is elvégezheti. A zarándoklatot teljesítők a hádzsi melléknevet illeszthetik nevük elé.
A zarándoklat a holdév utolsó hónapjának nyolcadik napján kezdődik és a tizenharmadikon ér véget. Minden napra el van rendelve a megfelelő szertartás, amelyek rendjét utolsó zarándoklata során maga Mohamed próféta alakította ki, bár azóta történtek kisebb módosítások.
Amint a zarándok a szent terület határához ér, kivetkőzik rendes ruházatából és teste köré tekeri az ihrámnak nevezett fehér, varrás nélküli lepedőt. A szertartások befejezéséig ez az egyszerűséget és egyenlőséget jelképező ruha marad rajta, s nem vághatja le sem haját, sem körmeit. A háddzs idején előírás a békesség, nincs helye vitának vagy erőszakos cselekedetnek.
Az első napon a szent Kába követ kell folyamatos imádkozás közben hétszer megkerülni (taváf), majd (az egyes szakaszon gyalogolva, futva, majd ismét gyalogolva) hétszer megtenni a távolságot a Szafá és a Marva dombok között. Innen a zarándokok a Mekkától öt kilométerre lévő Mínába utaznak (manapság már buszon, a hatóságok e célra több tízezer járművet biztosítanak), ahol a nap hátralevő részét és az éjszakát imádkozással és meditációval töltik, miként Mohamed is tette.
A második napon következik a háddzs egyik fő rítusa, amikor a próféta utolsó igehirdetésének helyszínén, a 70 méter magas Arafat hegyen napnyugtáig kórusban szólongatják Allahot és neki ajánlják szolgálataikat. (Mohamed a Könyörület Hegyén arra kérte Allahot, hogy bocsássa meg azon zarándokok bűneit, akik álltak a szent hegyen. A hagyomány szerint itt imádkozott Ádám és Éva, majd Ábrahám és fia is, az esemény az utolsó ítéletre váró emberek várakozását is jelképezi.) A szellemileg újjászületett zarándokok az éjszakát Muzdalifa völgyében töltik, ahol meghatározott számú apró kavicsot gyűjtenek a következő napra.
A harmadik nap Mína völgyében „az ördög megkövezésére” kerül sor. A legenda szerint ezen a helyen háromszor jelent meg az ördög, előbb Ábrahám prófétát, majd feleségét, végül fiát kísértette meg, de ők megvetésük jeleként hét kavicsot vetettek rá. A zarándokok ennek emlékére egy sekély árokban, 272 méteres útszakaszon álló három kőoszlopra dobják kavicsaikat. (A hatalmas tolongásban 1990-ben 1426 ember fulladt meg egy alagútban, két éve 251 zarándokot tapostak halálra, ezért az oszlopokat nem csak áthelyezték, de nagyobb beton sztélékkel helyettesítették és a tömeg útvonalát is megváltoztatták.)
Ezután következik az „áldozat ünnepe”: bárányt áldoznak annak emlékére, hogy Ábrahám hitének szilárdságát bizonyítva kész lett volna feláldozni fiát Isten parancsára, de az megelégedett egy báránnyal is. Régebben minden zarándok maga ölte le állatát, hatalmas mészárszékké változtatva a völgyet, így a helyszínen felépítették a világ egyik legnagyobb vágóhídját. A rítust a hívő hazájában is megvásárolható bon fejében ez hajtja végre, az állatok fagyasztott húsát a muzulmán világ ínségesei között osztják szét.
A zarándokok ezután leborotválják hajukat avagy egy fürtöt levágnak belőle alázatosságuk jeleként. Ekkor már letehetik az ihrámot, a korlátozó előírások érvényüket vesztik, kivéve a nemi érintkezés tilalmát. Mekkába visszatérve újra a taváf következik, immár hétköznapi ruhában folyamatosan imádkozva újra hétszer körüljárják a Nagymecsetben a szent Kába épületét. Utána ajánlatos imádkozni a Mohamed próféta lába nyomát őrző kőnél, inni a Zamzam forrás vizéből és akik elmulasztották, most teszik meg hétszer az utat a Szafá és a Marva dombok között. A zarándokok ezután ismét Mínába mennek, ahol a hátralévő két napon maradék kavicsaikkal még kétszer megkövezik a Sátánt. A zarándoklat befejezéseként visszatérnek Mekkába és búcsúzóul újra körüljárják a Kábát. Hazatérve a zarándoklaton részt vett hádzsik fehér horgolt sapkát viselhetnek további életükben. Számos országban házuk falára is felfestik zarándoklatuk történetét a repülőgéptől és a hajótól kezdve egészen a Kába kövét rejtő építményig.
A háddzsot évente több mint kétmillió ember teljesíti, az elmúlt tíz évben közülük több mint kétezren haltak meg tűz, baleset vagy zavargások következtében. A legutóbbi, 2006 januári zarándoklat alkalmával 363 embert tapostak halálra, amikor a Mína-völgyben zarándokok ezrei torlódtak össze a Dzsamarát-hídon, útban a sátánt jelképező oszlopok helyszínére, mivel a mindössze 15 méter széles híd nem volt képes rendben átereszteni a völgyben a hídig akadálytalanul, szélesen hömpölygő tömeget. A szaúdi hatóságok el is határozták a szűk keresztmetszet felszámolását és egy olyan nagy áteresztőképességű rendszer kialakítását, amely három év alatt készül el egymilliárd dollárért.
Szaúd-Arábia a zarándoklat alatt szigorúan tilt minden politikai megmozdulást, ettől függetlenül az ünnepet időről időre megzavarja a politikum. A rijádi kormány az elmúlt időszakban dollár tízmilliárdokat költött a zarándoklat infrastruktúrája, a szent helyekhez vezető utak és a szálláshelyek kiépítésére. Több százmillió dollárba kerül a zarándokok kényelmének biztosítása is, emellett több mint kétezer mentőautó, száznál több hajó és mintegy négyezer kórházi ágy áll minden eshetőségre készen a zarándoklat idején.
BreuerPress-info