„A fiatalok nem akarnak egészségügyi dolgozók lenni, és ebből nagyon nagy tragédia lesz” – Komáromi Zoltán a rendszer válságáról
A 2027-es költségvetésben bejelentett béremelésekről, az egészségügyi dolgozók elöregedéséről, a betegellátás szervezetlenségéről és az évtizedek óta elmaradó reformokról beszélgetett M. Kende Péter Dr. Komáromi Zoltán háziorvossal, a Demokratikus Koalíció politikusával a Pirkadat október 22-i adásában. Vendége szerint a kormány eddigi intézkedései nem jelentenek érdemi fordulatot, miközben az egészségügyi intézmények működését egyre nagyobb részben nyugdíjaskorú szakemberek tartják fenn.
A 17 százalékos béremelés sokaknak csalódást okozhat
Komáromi Zoltán szerint a kormány költségvetési bejelentései elmaradnak a választási kampányban megfogalmazott ígéretektől. Az egészségügyi dolgozók korábban jelentős és azonnali bérrendezésre számíthattak, ehhez képest fél év elteltével még mindig csak a következő évre vonatkozó tervekről hallanak.
Az átlagosan 17 százalékos emelést különösen félrevezetőnek tartja, mert ebből nem derül ki, hogy az egyes dolgozók pontosan mennyit kapnak majd. Elképzelhetőnek nevezte, hogy lesznek, akik csupán 5–10 százalékos növekedést tapasztalnak, miközben mások akár 25 százalékot is kaphatnak.
M. Kende Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen különbségek a munkatársak között is feszültséget kelthetnek. Komáromi pedig attól tart, hogy a béremelés mértéke nem lesz elegendő a dolgozók megtartásához.
Hetvenéves szakemberek tartják működésben az ellátást
A háziorvos szerint az egészségügy súlyos utánpótlási problémával küzd. Sok, már nyugdíjaskorú szakember azért dolgozik tovább, mert korábbi egészségügyi munkája után olyan alacsony nyugdíjat kap, amelyből nehezen tudna megélni.
Ezek a 65–75 év közötti dolgozók a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátásban is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Komáromi úgy látja, hogy a fiatalabb nemzedékek számára a jelenlegi munkakörülmények és fizetések egyre kevésbé vonzóak.
A helyzetet személyes veszteségekkel is érzékeltette: rendszeresen értesül arról, hogy valamelyik idősebb, még aktívan dolgozó kollégája meghalt. Attól tart, hogy amikor ez a nemzedék végleg távozik az egészségügyből, a rendszer már nem lesz képes pótolni a kieső szakembereket.
A betegek elsősorban a rendszerre panaszkodnak
A műsorvezető az új betegelégedettségi felmérések értelméről is kérdezte vendégét. Felvetette, hogy a visszajelzések nagy része várhatóan panasz lesz, ha közben az ellátás alapvető problémái változatlanok maradnak.
Komáromi ezt az intézkedést inkább látványos, mint érdemi megoldásnak tartja. Szerinte a betegek elégedetlensége legtöbbször a várakozási időkkel, az elmaradó vizsgálatokkal és a szervezetlenséggel függ össze.
Terézváros példáját említette, ahol elmondása szerint egyetlen szakorvos betegsége miatt hónapokra megszűnhet a bőrgyógyászati rendelés. Az augusztusban kapott októberi időpont így könnyen használhatatlanná válhat.
Hasonló helyzetet teremthet, amikor egy előre tervezett műtétet közvetlenül a beavatkozás előtt sürgősségi eset miatt halasztanak el. A beteg számára ez rendkívül megterhelő, miközben a döntés hátterében az ellátókapacitás hiánya áll.
Komáromi hangsúlyozta, hogy tapasztalatai alapján a páciensek viszonylag ritkán bírálják magukat az orvosokat és ápolókat. A legtöbb panasz az ellátás megszervezését érinti.
Hétvégi műtétekkel csökkentenék a várólistákat
A kormány a várólisták rövidítésére többletforrásokat kíván biztosítani. Komáromi a beszélgetésben 19 milliárd forintos keretet említett, amelyből az intézmények többek között hétvégi és éjszakai műtéteket végezhetnének.
A háziorvos szerint a terv alapvető problémája, hogy ugyanazokra a túlterhelt szakemberekre épít. Ha az orvosok, műtősnők és ápolók hétvégén is dolgoznak, utána pihenniük kell, így a rendes hétköznapi ellátás kapacitása is csökkenhet.
Valódi előrelépéshez szerinte új munkatársak felvételére, korábban bezárt osztályok megnyitására és a járóbeteg-szakrendelések bővítésére lenne szükség.
Arra is emlékeztetett, hogy egy tervezett műtét előtt a betegnek több szakorvosi vizsgálaton kell átesnie. Ha már az ortopédiai konzultációra is csak hónapokkal később jut időpont, akkor a műtéti várólista csökkentése önmagában kevés segítséget jelent.
Miért maradtak el az egészségügyi reformok?
M. Kende Péter azt kérdezte, miért nem sikerült az elmúlt évtizedekben egyetlen kormánynak sem átfogóan átalakítania az egészségügyi rendszert.
Komáromi három korábbi reformkísérletet idézett fel. Elsőként az 1988–89-es időszakot, amikor az egészségügyi minisztérium reformtitkársága nemzetközi tapasztalatokra építve dolgozott ki új elképzeléseket. A biztosítási rendszer átalakítását azonban szerinte akkor sem vitték végig.
Másodikként Molnár Lajos egészségügyi miniszterségét említette. Úgy értékelte, hogy a reform rossz sorrendben indult: előbb a biztosítási rendszerhez nyúltak, miközben az ellátás működési feltételeinek rendezése háttérbe szorult. Emiatt a szakma támogatását sem sikerült megszerezni.
Szócska Miklós korábbi államtitkár terveit szakmailag ígéretesnek nevezte, de úgy látja, hogy azokat végül a politikai és költségvetési prioritások akadályozták meg.
A beteg kiszolgáltatottsága a politika számára is lehetőség
Komáromi csalódottan beszélt arról, hogy az új egészségügyi kormányzat első fél évében nem tapasztalt valódi szerkezeti változást. A minisztérium létrehozását és működésének kezdeti bizonytalanságait is az általa kifogásolt rögtönzések közé sorolta.
M. Kende Péter szerint az állampolgároknak is meg kellene érteniük, hogy a jelenlegi rendszer működése hosszú távon fenntarthatatlan, és a változtatások szükségességét a társadalomnak is el kellene fogadnia.
Komáromi azonban arra figyelmeztetett, hogy az egészségügyben különösen nehéz józanul mérlegelni a politikai ígéreteket. Amikor valakinek a saját vagy hozzátartozója egészsége forog kockán, mindent megpróbál megtenni az ellátásért. Ez a kiszolgáltatottság szerinte különösen könnyen kihasználható.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
