Megemlékeztek szerdán a kijevi Babij Jarban (ukránul Babin Jar) a 65 éve elkövetett náci tömegmészárlás több tízezer áldozatáról.
A szertartás Móse Kacav izraeli államfő részvételével a menórát formázó emlékműnél kezdődött, amelyet az ukrajnai zsidó közösség 1991-ben állított a főváros északnyugati részében fekvő Babij Jarban, ahol 1941. szeptember 29-30-án a nácik 34 ezer zsidót végeztek ki.
„Azt mondjuk, soha nem bocsátjuk meg, és ez soha nem ismétlődik meg. Soha nem felejtünk” – hangsúlyozta a fekete öltönyt és kipát viselő Móse Kacav, mielőtt elhelyezte koszorúját az emlékműnél.
A megemlékezés ezután a szovjet időkben, 1976-ben emelt emlékműnél folytatódott. Ezen az ukrán közjogi méltóságokon, közöttük Viktor Juscsenko elnökön, Stipe Mesic horvát és Filip Vujanovic montenegrói államfőn kívül mintegy 40 külföldi küldöttség vett részt.
Kilenc katona fehér krizantémokból és liliomokból font virágfüzért, majd az ukrán és a külföldi vezetők gyertyákat helyeztek el a mészárlás áldozatait jelképező emlékműnél. A résztvevők egyperces némasággal adóztak az áldozatok emlékének, majd a zsidó, az ortodox és a muzulmán közösség egyházi méltóságai mondtak imát.
Szerda délután Hagyd a népemet élni címmel nemzetközi konferenciát tartottak a külföldi vendégek részvételével.
Viktor Juscsenko és Móse Kacav kiállítást nyitott meg a 65. évforduló alkalmából.
A náci erők 1941. szeptember 29-30-án közel 34 ezer – hivatalosan „áttelepítés céljából” – összegyűjtött zsidót lőttek agyon két nap alatt a Babij Jar-i vízmosásban. 1943-ig folytatódtak a tömeges kivégzések, további hatvanezer embert gyilkoltak meg Babij Jarban: zsidókat, cigányok tízezreit, ellenállókat és szovjet hadifoglyokat is.
1943 augusztusában és szeptemberében a szovjet Vörös Hadsereg elől visszavonuló, a tömegmészárlás nyomait eltüntetni igyekvő nácik exhumálták, majd elégették a holttesteket. A nürnbergi per során azonban a világ tudomást szerzett a Babij Jar-i tömeggyilkosságokról. A Szovjetunió sokáig igyekezett kisebbíteni a tragédia jelentőségét, és figyelmen kívül hagyni, hogy az áldozatok között milyen sok zsidó volt. Évtizedekig tilos volt a gyülekezés Babij Jarban a tragédia évfordulóján. Az 1960-as években még stadiont is akartak a helyszínre építeni.
Jevgenyij Jevtusenko verset írt a Babij Jar-i tragédiáról, amelyet Dmitrij Sosztakovics XIII. szimfóniájában dolgozott fel 1962-ben.
BreuerPress
„Azt mondjuk, soha nem bocsátjuk meg, és ez soha nem ismétlődik meg. Soha nem felejtünk” – hangsúlyozta a fekete öltönyt és kipát viselő Móse Kacav, mielőtt elhelyezte koszorúját az emlékműnél.
A megemlékezés ezután a szovjet időkben, 1976-ben emelt emlékműnél folytatódott. Ezen az ukrán közjogi méltóságokon, közöttük Viktor Juscsenko elnökön, Stipe Mesic horvát és Filip Vujanovic montenegrói államfőn kívül mintegy 40 külföldi küldöttség vett részt.
Kilenc katona fehér krizantémokból és liliomokból font virágfüzért, majd az ukrán és a külföldi vezetők gyertyákat helyeztek el a mészárlás áldozatait jelképező emlékműnél. A résztvevők egyperces némasággal adóztak az áldozatok emlékének, majd a zsidó, az ortodox és a muzulmán közösség egyházi méltóságai mondtak imát.
Szerda délután Hagyd a népemet élni címmel nemzetközi konferenciát tartottak a külföldi vendégek részvételével.
Viktor Juscsenko és Móse Kacav kiállítást nyitott meg a 65. évforduló alkalmából.
A náci erők 1941. szeptember 29-30-án közel 34 ezer – hivatalosan „áttelepítés céljából” – összegyűjtött zsidót lőttek agyon két nap alatt a Babij Jar-i vízmosásban. 1943-ig folytatódtak a tömeges kivégzések, további hatvanezer embert gyilkoltak meg Babij Jarban: zsidókat, cigányok tízezreit, ellenállókat és szovjet hadifoglyokat is.
1943 augusztusában és szeptemberében a szovjet Vörös Hadsereg elől visszavonuló, a tömegmészárlás nyomait eltüntetni igyekvő nácik exhumálták, majd elégették a holttesteket. A nürnbergi per során azonban a világ tudomást szerzett a Babij Jar-i tömeggyilkosságokról. A Szovjetunió sokáig igyekezett kisebbíteni a tragédia jelentőségét, és figyelmen kívül hagyni, hogy az áldozatok között milyen sok zsidó volt. Évtizedekig tilos volt a gyülekezés Babij Jarban a tragédia évfordulóján. Az 1960-as években még stadiont is akartak a helyszínre építeni.
Jevgenyij Jevtusenko verset írt a Babij Jar-i tragédiáról, amelyet Dmitrij Sosztakovics XIII. szimfóniájában dolgozott fel 1962-ben.
BreuerPress
