A Kecskeméten született, mindig elegáns, jellegzetes keskeny bajuszt viselő Ferenczy élete bővelkedett az ötletekben
Josef von Ferenczy: „Az emberiség egyetlen lehetősége a párbeszéd”
Egyik legutolsó, interjújában magát szenvedélyes magyarnak, hű németnek és
lelkes európainak nevezte a 92 éves korában Münchenben elhunyt Josef
von Ferenczy. A magyar származású médiamenedzser az interjúban úgy
vélekedett, hogy az emberiség egyetlen lehetősége a párbeszéd.
Ezt példázta egész élete, amelyre Magyarország és Németország,
továbbá Európa és a párbeszéd szolgálata nyomta rá bélyegét.
A Kecskeméten született, mindig elegáns, jellegzetes keskeny
bajuszt viselő Ferenczy élete bővelkedett az ötletekben és a
kezdeményezésekben, sikerekben és kudarcokban és az állandó újrakezdésekben is.
Húszegynéhány évesen már több vállalkozás tulajdonosa volt.
Magyarország német megszállását követően humanitárius akciókban vett
részt, ellenálló csoportoknak szerzett fegyvereket, gettókban fogva
tartott zsidók kiszabadítását segítette. 1944 végén elfogták, kis
híján kivégezték, végül aztán kiszabadult. 1948 őszén, a koncepciós
perek kezdetekor ismét letartóztatták. Még ebben az évben külföldre emigrált.
1951-től Münchenben telepedett le, itt hozta létre, és innen
irányította fokozatosan kiépített mádiabirodalmát. Első sikerét még
1954-ben aratta, amikor elnyerte a labdarúgó világbajnokság
megfilmesítésére hirdetett FIFA-pályázatot. Pedig aligha sejthette,
hogy a berni döntő két résztvevője a hozzá oly közel álló
Németország és Magyarország lesz. Könyveket adott ki, és olyan
embereket vett rá könyvírásra, akiket másoknak aligha sikerült
volna, így a többi között Salvador Dalít is szerzői között tudhatta.
Politikusoknak volt barátja, de pártállástól függetlenül csak az
embert nézte. Így lehetett egyszerre tanácsadója Franz Josef
Straussnak és Willy Brandtnak, egyidejűleg barátja Jasszer Arafatnak
és a magyar származású izraeli írónak, Efrájim Kishonnak. Közel állt
Helmut Kohl volt kancellárhoz, akinek utóda, Gerhard Schröder
média-tanácsadójának akarta megtenni. Barátjának tartotta Mihail
Gorbacsovot, könyvet írt Vlagyimir Putyin gyermekkoráról, mert úgy
vélte, hogy az orosz vezető a „világ legtehetségesebb diktátora”.
Magyarországot Németországból is minden idegszálával segítette. A
rendszerváltás előtt az ő kezdeményezésére jött létre a két SOS-Gyermekfalu, ahol árva vagy szüleiktől elszakított gyerekek kaptak elhelyezést.
A rendszerváltás előtt és után is több magas magyar állami
kitüntetésben részesült. A legbüszkébb mégis arra volt, hogy 1994
decemberében Göncz Árpád akkori köztársasági elnök az országért tett
erőfeszítéseinek elismeréseként Magyarország rendkívüli és
meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki.
Úgy ítélte meg, hogy a kelet-európai változásokkal történelmi
lehetőség nyílt a megbékélést célzó közvetlen dialógus előtt. „Az új
Európa csakis a tolerancia és a párbeszéd Európája lehet” – vallotta
akkoriban. Történelmi érdeme volt az 1990 tavaszán általa szervezett
magyar-román értelmiségi párbeszéd, amelyet – a demokrácia, a
jogállamiság, a kisebbségi jogok előmozdítása érdekében – több,
európai szintű párbeszédre tett javaslat követett.
Saját céget hozott létre a magyarországi német befektetések
előrelendítésére, az ő közvetítésével vetette meg lábát az országban
az első nagy külföldi sajtóbirodalom, az Axel Springer, amely azután
1991 derekán létrehozta a Ferenczy Europress sajtóügynökséget.
A nagypolitika soha nem vonzotta. Így elutasította Horn Gyula akkori miniszterelnök ajánlatát arra, hogy kormányában miniszteri posztot vállaljon.
Betegsége miatt már évek óta nem járt Magyarországon, de hazájától
nem szakadt el. Az otthoni eseményeket állandó figyelemmel kísérte.
90-ik születésnapja kapcsán szomorúan panaszolta, hogy
Magyarországról egyetlen születésnapi jókívánság sem érkezett. „Nem
érdemeltem meg, hogy ennyire elfelejtsenek” – kesergett. Ennek
ellenére továbbra is szenvedélyes magyarnak és hű németnek tartotta
magát. „Ez jelentette mindig életem lényegét” – fűzte hozzá.
