Pirkadat: Kovács András – Mandiner

„Én ehhez nem fogok asszisztálni” – Kovács András szerint állami irányítás alatt kérdésessé válhat a Mandiner jövője

A Pirkadat július 31-i adásában Breuer Péter Kovács Andrással, a Mandiner újságírójával beszélgetett a lap bizonytalan helyzetéről, a KEKVA-alapítványok állami tulajdonba kerülő intézményeiről, a Magyar Nemzet hetilappá alakításáról és a politikai sajtó megváltozott működéséről. Kovács szerint a szerkesztőségek számára jelenleg az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy az állam még nem közölte világosan, milyen jövőt szán az érintett médiumoknak és kulturális intézményeknek.

A Mandiner továbbra is megjelenik

A Mandiner szerkesztősége a bizonytalanság ellenére a megszokott rendben dolgozik. Megjelennek a lapszámok, készülnek az interjúk és publicisztikák, az ügyeleti, valamint felelős szerkesztői beosztások sem változtak.

Kovács András szerint a munkatársak között érthető módon van feszültség, mivel nem tudják, mi történik majd az állami tulajdonba kerülés után.

A parlamentben elhangzott miniszterelnöki nyilatkozat alapján a Mandiner állami tulajdonba kerülhet, és a kormány a tartalom alakításában is szerepet vállalhat. Kovács erre egyértelműen reagált: „Én ehhez nem fogok asszisztálni.”

Hozzátette, hogy a szerkesztői kontroll természetes része az újságírásnak. Egy főszerkesztő kérheti egy cikk javítását, rövidítését, vagy dönthet úgy, hogy az írás nem jelenik meg. A politikai utasításra történő tartalomgyártást azonban egészen más kategóriának tartja.

Augusztus végéig dönteni kell az intézményekről

A felszámolás alatt álló közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz több sajtótermék és kulturális intézmény is tartozik. Az eljárásokat augusztus 31-éig kellene lezárni, addigra pedig jogerős döntésekre is szükség van.

Kovács szerint az állam egyelőre nem ismertette részletesen, hogyan kívánja működtetni az átvett intézményeket. Ez a Mandiner mellett például a Terror Háza Múzeumot is érinti.

A múzeumot 2002 óta Magyarország egyik jelentős kulturális és turisztikai célpontjának nevezte, amely sok látogatót vonz, jegybevételt termel, és további költést hoz az országnak.

„Mondja már meg az állam, hogy mit akar ezzel csinálni” – sürgette Kovács.

A Mandiner a Pénzügyminisztériumhoz került

A Magyar Közlönyben megjelent rendelkezés szerint a Mandiner tevékenysége a Pénzügyminisztériumhoz került.

Kovács ezt azért tartja különösnek, mert a lap nem gazdasági szakújság. Van gazdasági rovata és több gazdasági újságírója, de tartalmának csak egy részét adják ezek a témák.

A döntés megszületett, így a jövőről a pénzügyminiszternek kell határoznia. A szerkesztőség addig a konkrét iránymutatásra vár.

Hetilappá alakult a Magyar Nemzet

A Magyar Nemzet augusztus 1-jétől hetente jelenik meg. Az első hetilap pénteken kerül az olvasókhoz, a következő lapszám pedig egy héttel később.

Az újság megtartja eddigi formátumát, terjedelme viszont 16-ról 32 oldalra nő. A hírszerű anyagokat hosszabb interjúk, elemzések, háttéranyagok és oknyomozó cikkek válthatják fel.

Kovács szerint a napilapok egyre nehezebben versenyeznek az online hírekkel. Ami délután történik, az másnap reggelre már elveszítheti újdonságértékét, ezért egy hetilapnak inkább az események összefüggéseit kell bemutatnia.

„Egy hetilapban szerintem jóval jobban körül fogják tudni járni a nagyobb ügyeket” – mondta.

Nem látja még az új kormány irányát

Kovács szerint az új kormány működésének első száz napjához közeledve továbbra sem világos, milyen hosszabb távú politikai irány rajzolódik ki.

Úgy véli, a sajtónak éppen az volna a feladata, hogy nagy interjúkban, elemzésekben és oknyomozó anyagokban keresse erre a választ.

A korábban ellenzékinek tekintett lapok hangnemében ugyanakkor változást érzékel. Szerinte több szerkesztőség kevésbé élesen bírálja a jelenlegi kormányt, mint ahogyan az előző vezetéssel tette.

Példaként a paksi atomerőmű egyik blokkjának leállítását említette. Úgy látja, egy ilyen döntést korábban valószínűleg részletesebb és támadóbb hangvételű cikkek követtek volna, amelyek a költségeket, az energiaimportot és a felelősséget is vizsgálják.

Eltűntek a rendszeres sajtótájékoztatók

A politikusok és újságírók közvetlen kapcsolata már a koronavírus-járvány idején jelentősen meggyengült. Kovács felidézte, hogy korábban a kormánypárti frakcióvezetők rendszeresen tartottak hétfői sajtótájékoztatókat, ahol kérdezni, majd személyesen is beszélgetni lehetett velük.

A járvány alatt ezek a fórumok megszűntek, és később sem tértek vissza. Ugyanez a folyamat az ellenzéki pártoknál is megfigyelhető.

Kovács azt tanácsolná a jelenlegi ellenzéki szereplőknek, hogy rendszeresen tartsanak hosszabb sajtótájékoztatókat. Ez a kevésbé tapasztalt politikusoknak is lehetőséget adna arra, hogy rutint szerezzenek, és ne csak előre elkészített közösségi médiás bejegyzéseken keresztül kommunikáljanak.

A hírügynökségek is elveszítették forrásaikat

A politikusok elzárkózása a nemzetközi hírügynökségek munkáját is megnehezíti. Kovács egy Magyarországon dolgozó AFP-tudósító tapasztalatait idézte fel, aki egyre ritkábban találkozik közvetlenül képviselőkkel vagy miniszterekkel.

Így a tudósítók is főként a hazai lapokból, illetve a pártok és politikusok által kiküldött közösségi médiás tartalmakból dolgoznak.

Ennek következtében ugyanaz a közlemény jelenhet meg szinte minden felületen, valódi kérdések, ellenőrzés és kiegészítő információ nélkül.

„Mit tud adni neki?” – tette fel a kérdést az olvasó számára megkülönböztethetetlenné váló sajtótermékekről. Saját válasza tömör volt: „Semmit.”

Egyetlen mondat mögött más lehet a valóság

Az új kormány iskolakezdési támogatásról szóló hirdetését Kovács félrevezetőnek nevezte. A plakátokon százezer forintos támogatás szerepel, miközben a jogosultak ötvenezer forintot kapnak augusztus végén, a második ötvenezer forintot pedig csak novemberben.

Szerinte az állítás ebben a formában nem mutatja be pontosan a konstrukciót.

Itt lenne szerepe a kritikus sajtónak és az ellenzéki szereplőknek: világosan elmagyarázni, mit jelent valójában a kormányzati üzenet, és mely részletek maradtak ki belőle.

Kovács András szerint a sajtó jövője azon múlik, hogy képes-e túllépni a közösségi médiás közlemények egyszerű továbbításán. A hírek mögé kell nézni, kérdezni kell a döntéshozókat, és világossá kell tenni azt is, amit a politikai kommunikáció csak részben mutat meg.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.