„Ha nem tudom, hova akarok hajózni, nem tudok rossz irányba indulni” – Trump, Libanon és Izrael újabb kényszerpályái
A Világ Zsidó Szemmel ros hásánái adásában Seres Attila Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel és Fináli Gábor rabbival beszélgetett. Az ünnepi hagyományok felidézése után Libanon és Izrael patthelyzete, a Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros körüli konfliktus, Donald Trump politikája, a haredi pártok választási szerepe és október 7. politikai felelőssége került terítékre. Az adás végén a brit–izraeli diplomáciai csörte és az amerikai zsidóság növekvő bizonytalanságérzete is szóba került.
Ros hásáná: ítélet, sófár és megbocsátás
Fináli Gábor a zsidó újév vallási hátterét ismertette. Ros hásáná a rabbinikus hagyományban az ember teremtéséhez kapcsolódik, központi micvája pedig a sófár hangjának meghallása. A következő napok az önvizsgálat időszakát jelentik, amely jom kipurban, az engesztelés napjában teljesedik ki.
A rabbi szerint a sorrend sem mindegy: „Először az embertársainkkal.” Vagyis az emberek közötti sérelmek rendezése után fordulhat az ember az Örökkévalóhoz bocsánatért.
Libanon: ki lépjen először?
Izrael és Libanon ismét tárgyalásokra készül, miközben alapvető kérdésben továbbra sincs egyetértés. Libanon az izraeli csapatok kivonását várja, Izrael viszont előbb a Hezbollah katonai fenyegetésének felszámolását követeli.
Gyarmati István szerint Libanon továbbra is Izrael egyik legösszetettebb szomszédja. A Hezbollah az iráni regionális rendszer fontos eleme, és a konfliktus most részben proxyháborúvá alakult át.
Fináli Gábor történelmi hátteret adott ehhez: a palesztin fegyveres jelenlét, a libanoni polgárháború, az izraeli beavatkozások és az iráni forradalom együttesen teremtették meg a Hezbollah felemelkedésének feltételeit. A szervezet később amerikai, francia és izraeli katonai jelenléttel is szembekerült. A rabbi szerint ezért illúzió volna azt várni, hogy néhány hónap alatt lezárható egy évtizedeken át épülő konfliktus.
Két szoros, egy világgazdasági kockázat
Seres Attila a Hormuzi-szoros és a Báb el-Mandeb körüli bizonytalanságot kapcsolta össze. Ha mindkét stratégiai útvonalon tartósan veszélyessé válik a hajózás, annak már globális energia- és kereskedelmi következményei lehetnek.
Gyarmati István szerint ez valóban súlyos eszkalációs veszély. Donald Trump politikáját azért bírálta, mert nem lát mögötte következetes stratégiát. Egy hasonlattal fogalmazott: „Ha nem tudom, hogy hova akarok hajózni, akkor nem tudok rossz irányba indulni.”
Seres ugyanakkor továbbra is felvetette, hogy Trump tudatosan játszhat az olajár mozgásával. Gyarmati szerint az amerikai elnök különleges helyzetben van: nemcsak előre tudhatja, milyen politikai kijelentése milyen piaci hatással járhat, hanem maga is előidézheti ezeket a változásokat. Közben Amerika olajexportőrként profitálhat a magasabb árakból, miközben az amerikai választó a benzinkútnál éppen az ellenkezőjét szeretné.
Harediek: új ember, régi királycsináló szerep?
Az izraeli választási kampány egyik kevésbé látványos, mégis fontos fejleménye Moshe Gafni távozása a Degel HaTorah listájáról. Az 1988 óta meghatározó haredi politikus helyére Jakov Asher kerülhet.
Seres Attila azt vetette fel, hogy ez figyelmeztetés lehet a Likud számára: a haredi pártok támogatása nem automatikus. Fináli Gábor szerint ezek a pártok hagyományosan ahhoz csatlakoznak, aki megfelelő garanciákat ad közösségi autonómiájukra, oktatási rendszerükre és a katonai szolgálattal kapcsolatos kivételeikre.
Politikai súlyuk hosszabb távon nőhet is, hiszen a haredi közösség Izrael egyik leggyorsabban gyarapodó társadalmi csoportja. A sorozás azonban egyre érzékenyebb kérdés, mert a hosszú háború miatt a tartalékosok közül sokan évente hónapokat töltenek távol családjuktól és munkájuktól.
Október 7.: ha tudott róla, azért, ha nem tudott, azért
Az adásban ismét előkerült Benjamin Netanjahu felelőssége október 7. miatt. A vita abból indult ki, hogy újra megjelentek hírek korábbi figyelmeztetésekről.
Gyarmati István szerint egy ekkora támadást nehéz úgy előkészíteni, hogy sem az izraeli, sem az amerikai hírszerzés ne érzékeljen legalább gyanús jeleket. Seres Attila úgy fogalmazott: ha Netanjahu tudott a veszélyről, az súlyos probléma, ha pedig nem tudott róla, az szintén politikai felelősséget vet fel.
A műsorvezető szerint október 7. után legalább egy bizalmi szavazás vagy formális lemondás felajánlása morálisan indokolt lett volna. Gyarmati szerint a politikai felelősség kérdését valószínűleg csak Netanjahu távozása után lehet majd teljesen feltárni.
Londonnal is nyílik egy új front
Az adás végén a brit–izraeli kapcsolatok romlása került szóba. Nagy-Britannia korlátozásokat vezetett be a telepekről származó termékekkel kapcsolatban, Izrael pedig válaszlépéseket tett brit küldöttségekkel szemben.
Fináli Gábor szerint a kölcsönös üzengetés már odáig jutott, hogy izraeli politikusok a Falkland-szigetek argentin fennhatóságának elismerését is felvetették válaszként. A konfliktus újabb jele annak, hogy Izrael diplomáciai mozgástere egyre több hagyományos partnerével válik feszültebbé.
Egyre bizonytalanabb amerikai zsidóság
A nagyünnepek előtt amerikai rabbik arról beszéltek, hogy közösségeik egyszerre tartanak szélsőjobboldali antiszemitizmustól, radikális anticionizmustól, iráni fenyegetéstől és fizikai támadásoktól. Az amerikai zsidó szervezetek ezért jelentős szövetségi biztonsági támogatást kérnek a zsinagógák és közösségi intézmények védelmére.
Fináli Gábor szerint szomorú fordulat, hogy az egykor „Aranyországnak” tekintett Amerika zsidósága is egyre erősebb bizonytalanságot él át. A helyzet paradoxonát egy tömör mondattal foglalta össze: „Attól még lehet valaki cionista, hogy antiszemita.” Az antiszemita azt mondhatja a zsidónak, hogy menjen Izraelbe, az anticionista pedig azt, hogy menjen el onnan.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
