„Most inkább mélyülni fog az ellentét” – Újházi Lóránd szerint újabb töréshez vezethet a svájci püspökszentelés
A Pirkadat július 17-i adásában Breuer Péter dr. Újházi Lóránd egyetemi tanárral és katolikus pappal beszélgetett a X. Szent Piusz Papi Testvériség svájci püspökszenteléseiről, a Vatikán tiltakozásáról és az évtizedek óta húzódó egyházjogi konfliktusról. A vita gyökerei a II. vatikáni zsinatig nyúlnak vissza: az ökumenizmus, a vallásközi párbeszéd, a püspöki testület szerepe és a liturgia megújítása egyaránt hozzájárult a szakításhoz.
Lefebvre érsek útja a szembenállásig
Újházi Lóránd felidézte Marcel Lefebvre érsek pályáját, aki eredetileg a katolikus egyház elismert és támogatott missziós személyisége volt. Afrikában szemináriumokat épített, jelentős missziós munkát végzett, és érseki kinevezést kapott.
A fordulatot a II. vatikáni zsinat hozta. Lefebvre négy területen is elfogadhatatlannak tartotta a változásokat. Ellenezte az ökumenikus nyitást, valamint azt, hogy a katolikus egyház más keresztény felekezetekkel és vallásokkal párbeszédet folytasson, és azok értékeit is elismerje.
Kifogásolta a püspöki testület szerepének erősítését is, mert úgy vélte, ez gyengítheti a pápa legfőbb hatalmát. Később a liturgikus reformmal is szembefordult: nem fogadta el a népnyelvű misét, és attól tartott, hogy Krisztus áldozatának teológiai hangsúlya háttérbe szorul a közösségi jelleg mögött.
A Vatikán eleinte engedményeket tett
Újházi szerint a Szentszék hosszú ideig igyekezett elkerülni a szakítást. Engedélyezte, hogy a közösség a régi latin liturgia szerint misézzen, és több más kedvezményt is biztosított.
A helyzet akkor éleződött ki, amikor Lefebvre nyilatkozatban utasította el a II. vatikáni zsinat törekvéseit, majd pápai engedély nélkül négy püspököt szentelt. Ez a katolikus kánonjogban olyan súlyos cselekmény, amely önmagától beálló kiközösítést von maga után.
A Szentszék ezt később hivatalosan is megállapította. A teljes egyházi közösség megszakadása azt jelentette, hogy az érintettek jogszerűen nem szolgáltathatták ki a szentségeket, és nem működhettek a katolikus egyház rendes struktúrájában.
Benedek és Ferenc pápa is közeledett
A későbbi pápák újra megpróbálták helyreállítani az egységet. XVI. Benedek visszavonta a korábbi püspököket sújtó kiközösítést, Ferenc pápa pedig további gyakorlati engedményeket tett.
A testvériség papjai felhatalmazást kaptak arra, hogy érvényesen gyóntassanak, illetve meghatározott feltételek mellett házasságkötésnél is közreműködjenek. Újházi szerint ezek a lépések azt mutatják, hogy mindkét pápa kiemelt jelentőséget tulajdonított az egyházi egységnek.
„Akár még erőn felül is gesztusokat tett” – mondta Ferenc pápa hozzáállásáról.
A közeledés azonban nem hozott teljes rendezést. A közösség továbbra is ragaszkodott a zsinattal szembeni alapvető kifogásaihoz, és most ismét pápai engedély nélküli püspökszentelésre került sor.
Érvényes, de nem megengedett
A beszélgetés egyik fontos egyházjogi kérdése az volt, hogy püspöknek tekinthetők-e az így felszentelt személyek. Újházi Lóránd szerint a szentelésük érvényes, de nem megengedett.
Ez azt jelenti, hogy a püspöki rendet valóban megkapták, mert fennáll az apostoli folytonosság, és a szentelés lényegi feltételei teljesültek. Egyházi felhatalmazás nélkül azonban nem gyakorolhatják jogszerűen a püspöki szolgálatot.
Breuer Péter megfogalmazására Újházi úgy válaszolt: „Megvan a sarzsija, de nem használhatja” – ez nagyjából érzékelteti a különbséget.
A helyzet ugyanakkor a hívek számára nehezen átlátható. Sokan nem tudják pontosan, milyen felhatalmazással rendelkezik az adott pap vagy püspök, és egyes szentségek esetében milyen jogi feltételek érvényesek.
Növekvő közösség, mélyülő vita
Újházi Lóránd hangsúlyozta, hogy a X. Szent Piusz Papi Testvériség nem jelentéktelen csoport. Több szemináriumot működtet, Svájcban sok jelentkezője van, és Franciaországban, Németországban, valamint más európai országokban is növekvő közösségekkel rendelkezik.
A hívek egy része a régi liturgiához és a hagyományosabb egyházi felfogáshoz vonzódik. Újházi szerint ezért a konfliktust nem lehet kizárólag fegyelmi ügyként kezelni: valódi vallási és kulturális igények is megjelennek mögötte.
A Szentszék ugyanakkor többször figyelmeztette a közösséget, hogy az engedély nélküli püspökszentelés tovább mélyíti a szakadást. A legutóbbi döntés arra utal, hogy a korábbi gesztusok ellenére sem sikerült közös alapot találni.
A szakadás elkerülése egyre nehezebb
Breuer Péter arra is rákérdezett, miként lehetne újra tárgyalóasztalhoz ülni. Újházi szerint a katolikus egyház részéről az elmúlt években megtörténtek a közeledési kísérletek, de ezek sokszor zárt kapukba ütköztek.
„Én azt gondolom, hogy most inkább mélyülni fog az ellentét a katolikus egyház és a X. Szent Piusz Társaság között” – fogalmazott.
A vita középpontjában továbbra is a II. vatikáni zsinat elfogadása áll. Amíg a felek az ökumenizmusról, a vallásszabadságról, a liturgiáról és az egyházi hatalom szerkezetéről alapvetően eltérően gondolkodnak, addig a teljes közösség helyreállítása távoli lehetőség marad.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
