„Az antiszemitizmus minden formája ellen fel kell lépni” – Újházi Lóránd szerint a helyi közösségek felelőssége ma is kulcskérdés
A Pirkadat szeptember 1-jei adásában M. Kende Péter dr. Újházi Lóránddal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával és a Vallás és Társadalom Kutatóintézet kutatásvezetőjével beszélgetett a holokauszt egyházi vonatkozásairól, a katolikus egyház történelmi felelősségéről, a mai antiszemitizmus kutatásáról és arról, milyen szerepe lehet az oktatásnak a zsidósággal kapcsolatos előítéletek csökkentésében. Újházi szerint a múlt feltárása mellett azt is vizsgálni kell, miként reagálnak ma az egyházak és az oktatási intézmények az antiszemitizmus új formáira.
Nemcsak a holokausztot, a zsidó kultúra hatását is vizsgálják
Újházi Lóránd elmondta, hogy a Vallás és Társadalom Kutatóintézet több éve foglalkozik a vallás és a biztonság kapcsolatával.
Ennek egyik kutatási iránya a holokauszt és az antiszemitizmus, de a történeti munka nem merül ki az üldöztetések vizsgálatában.
Szerinte ugyanilyen fontos megmutatni a kelet- és közép-európai zsidóság kulturális, irodalmi, építészeti és szellemi hatását is.
Csak ebből a tágabb háttérből érthető igazán, mekkora veszteséget jelentett a holokauszt a régió számára.
A kampuszokon újra megjelent az antiszemitizmus problémája
Az intézet egyik kutatása az egyetemi kampuszokon tapasztalható antiszemitizmust vizsgálja.
Újházi szerint az egyetemeknek az eszmecsere tereinek kellene lenniük, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban azonban az elmúlt években sok helyen szélsőséges politikai megmozdulások jelentek meg.
A Leuvenben töltött nyári kutatási időszaka alatt ottani kollégáitól is azt hallotta, hogy komoly problémát okoztak az ilyen mozgalmak.
Magyarországon szerinte egyelőre inkább elszigetelt esetekről lehet beszélni.
Mit tett és mit tehetett volna a katolikus egyház?
A kutatás egyik központi kérdése, hogyan reagáltak a történelmi egyházak a holokausztra.
Újháziék elsősorban a katolikus egyházat vizsgálják, mert annak erősen hierarchikus szerkezete lehetővé teszi a központi és a helyi szintek összehasonlítását.
„Mi az, amit tettek, tehettek volna? Mik az érdemeik és mik a hiányosságaik?”
A magyar tapasztalatokat szlovák, román, szerb, horvát és később nyugat-európai példákkal szeretnék összevetni.
XII. Pius szerepe továbbra is vitatott
A beszélgetésben külön szóba került XII. Pius pápa második világháborús szerepe.
Újházi szerint egyelőre nehéz végleges ítéletet mondani róla.
A pápa egyszerre volt egyházfő és a Vatikán politikai vezetője, miközben rendkívül összetett nemzetközi helyzetben kellett működnie.
„Sem elmarasztalólag, se felmentőként nem tudok róla beszélni.”
A vatikáni levéltárak további feltárásától azt várja, hogy pontosabb kép rajzolódjon ki XII. Pius döntéseiről és az esetleges háttérdiplomáciáról.
A helyi plébános is dönthetett emberéletekről
M. Kende Péter azt hangsúlyozta, hogy a központi egyházi álláspont mellett a helyi szint sokszor közvetlenül emberi sorsokról döntött.
Újházi szerint Magyarországon is volt példa embermentő szándékra: keresztlevelek kiállítására, bújtatásra és egyéni segítségre.
A probléma szerinte az volt, hogy ezek az akciók nem váltak általános, intézményes gyakorlattá.
„A legnagyobb probléma az, hogy nem volt igazából intézményes fellépés.”
Az egyes plébániák és egyházi személyek magatartása ezért jelentősen különbözhetett egymástól.
Nem mindenhol ugyanúgy adtak keresztlevelet
A műsorvezető személyes családi történetet is felidézett arról, hogy dédapja a vészkorszakban keresztlevél megszerzésén gondolkodott, és még a katekizmust is tanulni kezdte.
Újházi szerint éppen az ilyen történetek mutatják meg, mennyire eltérően működött a helyi gyakorlat.
„Az egyik helyen automatikusan állították ki, a másik helyen be kellett valamit tanulni, és a harmadik helyen meg sehogy se állították ki.”
A kutatás célja éppen annak feltárása, hogy ezek mögött milyen egyházi, helyi és személyes döntések álltak.
A második vatikáni zsinat alapvető változást hozott
A mai helyzetet Újházi gyökeresen másnak látja.
A második vatikáni zsinat után a katolikus egyház világos teológiai és intézményi keretet alakított ki a zsidósághoz való viszonyáról.
„Az antiszemitizmus minden formája ellen fel kell lépni.”
Szerinte ma már egyértelmű eszmei háttér, pápai dokumentumok és külön intézmények állnak rendelkezésre.
A kérdés most inkább az, hogy a helyi plébánosok és közösségek mennyire követik ezeket az elveket.
Izrael és a zsidóság kérdését külön kell kezelni
Újházi fontos különbséget tett a katolikus egyház zsidósághoz fűződő viszonya és a Szentszék Izrael állammal fenntartott politikai kapcsolata között.
Szerinte a két kérdés nem azonos.
Úgy látja, egyes pápai vagy vatikáni nyilatkozatoknál előfordul, hogy nem jelenik meg kellő mélységben az a geopolitikai helyzet, amelyben Izraelnek döntéseket kell hoznia.
Különösen veszélyesnek tartja, amikor egy összetett közel-keleti ügyet rövid, spontán nyilatkozatokkal próbálnak értelmezni.
Az evangéliumi közösségek Izrael-pártisága sem egységes
Az Egyesült Államok evangéliumi közösségeiről Újházi arra figyelmeztetett, hogy túlzott leegyszerűsítés őket egységesen Izrael-barátnak tekinteni.
Vannak erősen Izrael-párti felekezetek, mások egészen eltérő teológiai és politikai álláspontot képviselnek.
A műsorvezető hozzátette, hogy zsidó szempontból bizonyos radikális keresztény Izrael-képet kifejezetten veszélyesnek tart.
Újházi szerint ez is mutatja, milyen nehéz egységesen vizsgálni a kisegyházakat és a különböző protestáns irányzatokat.
Az oktatásban nem még egy vizsgatárgyra lenne szükség
A kutatóintézet célja, hogy eredményeit oktatási programokba is átültesse.
Újházi szerint azonban rossz megoldás lenne a holokausztot és az antiszemitizmust egyszerűen újabb kötelező, számonkérhető tantárggyá alakítani.
„Ha még egy harmincötödik tantárgy, vizsgatantárgy ott van, annak vége.”
Sokkal hatékonyabbnak tartaná az élményszerű megközelítést: zsinagógalátogatást, múzeumi programokat, művészeti és irodalmi feldolgozást.
Minél korábban kell pozitív tapasztalatot adni
Újházi amerikai kutatási példákat említett, ahol már gyermekkorban próbálnak személyes benyomást adni a nem zsidó gyerekeknek a zsidóságról.
„Akinek van valami jó impressziója, benyomása, az kevésbé lesz majd” előítéletes – fogalmazta meg a kutatási irány lényegét.
Az intézet ezért a tudományos publikációktól egészen az óvodai és iskolai programokig szeretné eljuttatni a kutatások eredményeit.
Újházi szerint a cél az, hogy a történelmi tudás személyes tapasztalattal és kulturális élménnyel egészülhessen ki.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
