„A félelem nem szokta segíteni a gondolkodást” – Pusztai Erzsébet szerint már az iskolában meg kell tanulni kezelni a feszültséget
A Pirkadat szeptember 1-jei adásában M. Kende Péter dr. Pusztai Erzsébettel beszélgetett arról, hogyan alakulnak ki a mindennapi feszültségek, miként lesz az idegennel szembeni bizalmatlanságból ellenségesség, és mit tehet az iskola a bántalmazás, a szorongás és a közösségi konfliktusok megelőzéséért. Szóba kerültek az okoseszközök hatásai, a gyerekek mentális terhelése, a pánik és azok a módszerek is, amelyekkel Pusztai szerint csökkenthető a feszültség.
Az ismeretlentől való félelem mélyen belénk van kódolva
A beszélgetés egy szélsőséges utcai történetből indult: egy anya egy idegen férfira mutatva „gyilkosnak” nevezte őt a gyereke előtt.
Pusztai Erzsébet óvott az általánosítástól, de a jelenséget súlyosnak nevezte. Szerinte az idegen dolgokkal és emberekkel szembeni bizalmatlanságnak nagyon régi, ösztönös alapja van.
„Ami ismeretlen, idegen, az fenyegető lehet.”
Ez önmagában még nem jelent agressziót, de ha folyamatosan erősítik, ellenségessé válhat. Pusztai szerint az állandó bizalmatlanság már annak az embernek az idegrendszerét is terheli, aki átéli.
A feszültség könnyen cselekvésbe fordulhat
Pusztai arra figyelmeztetett, hogy a verbális ellenségességet sem érdemes jelentéktelennek tekinteni.
Ha valaki más okból is komoly belső feszültséget hordoz, a folyamatosan gerjesztett indulat agresszív viselkedéshez vezethet.
Különösen veszélyeztetettek lehetnek azok, akik gyerekkorukban maguk is bántalmazást éltek át.
„A verés, ami nem nevelés, hanem inkább az idomítás részét képezi”, növelheti a későbbi agresszív viselkedés kockázatát – fogalmazott.
Az iskolakezdés felszínre hozhatja a családi feszültségeket
Szeptember 1-jén a gyerekek visszatértek az óvodákba és az iskolákba, ami önmagában is alkalmazkodási helyzetet teremt.
A családban felgyülemlett feszültség bekerülhet az iskolába, az ottani konfliktusokat pedig a gyerek hazaviheti.
Pusztai szerint ezért az iskolának fontos szerepe lenne az ellenségesség és a bántalmazás kezelésében.
„Nem csak akkor kell foglalkozni vele, amikor már bántalmazó helyzetek alakulnak ki.”
Az osztály magától még nem lesz közösség
Pusztai szerint az egyik legfontosabb feladat valódi közösségeket kialakítani az iskolákban.
„Az osztály az nem lesz magától közösség.”
A gyerekek között természetesen alakulnak ki csoportok, hierarchiák és konfliktusok. Ezek kezeléséhez szerinte tudatos pedagógiai módszerekre lenne szükség.
Problémának tartja, hogy sok pedagógust nem készítettek fel a bullying kezelésére. Saját tapasztalatából olyan esetet is felidézett, amikor az iskola vezetése inkább a bántalmazott gyereket hibáztatta, miközben az agresszió bizonyítható volt.
A konfliktuskezelés egyszerre tűzoltás és építkezés
M. Kende Péter azt kérdezte, hogyan lehet egyszerre kezelni a már meglévő problémákat és hosszú távon jobb közösségeket létrehozni.
Pusztai szerint a kettő valójában nem válik el egymástól.
„Az ilyen konfliktusok, feszültségek kezelése az mindig építkezés is.”
Ha egy bullyinghelyzetet megfelelően dolgoznak fel, a gyerekek közben megértik saját viselkedésüket, megtanulják felismerni a másik helyzetét és új együttműködési mintákat sajátítanak el.
A csoportmunka önmagában is taníthat együttműködésre
Pusztai nem újabb kötelező tantárgyat vezetne be.
Szerinte a közösségi működés és konfliktuskezelés szemléletét a mindennapi oktatásba lehetne beépíteni.
Példaként a csoportmunkát említette: ha négy-öt diáknak közösen kell megoldania egy feladatot, már önmagában tanulják az együttműködést.
Ehhez azonban a pedagógusoknak is módszertani segítségre lenne szükségük.
„A félelem nem szokta segíteni a gondolkodást”
Pusztai szerint a fenyegetésre épülő oktatási módszerek kifejezetten ronthatják a teljesítményt.
„A félelem nem szokta segíteni a gondolkodást.”
Egy konkrét példában azt javasolta egy alsó tagozatos tanítónak, hogy dolgozat előtt rövid mozgással, dobbantással, vállak átmozgatásával segítsen levezetni a gyerekek feszültségét.
Szerinte az ilyen egyszerű testi technikák mérsékelhetik a stresszt és javíthatják a koncentrációt.
Pusztai támogatja az okoseszközök korlátozását
Az iskolai okoseszköz-tilalomról Pusztai azt mondta, kifejezetten indokoltnak tartja a korlátozást.
Szerinte a covid alatti távoktatás következtében nagyon fiatal korban váltak mindennapossá ezek az eszközök, miközben egyre több kutatás foglalkozik a függőséggel, a figyelem terhelésével és a gondolkodásra gyakorolt hatásokkal.
Különösen károsnak tartja, amikor már egészen kis gyerek elé is telefont tesznek azért, hogy nyugodtan maradjon.
A digitális eszközöknek szerinte lehet helyük az oktatásban, de „rendkívül koncentrált és célzott és időben összehúzott” használatra lenne szükség.
A pánik nem divat
A gyerekek között egyre gyakrabban emlegetett mentális problémák kapcsán Pusztai határozottan elutasította azt a vélekedést, hogy ezek pusztán divatos diagnózisok lennének.
„Akinek még nem volt pánikrohama, az könnyen mondja, hogy ez egy divat.”
A pánikrohamot „pokoli vegetatív viharnak” nevezte, amely komoly szenvedést okozhat, és már gyermekkorban is előfordulhat.
Úgy látja, a felgyorsult élet, valamint az eszközökön keresztül érkező hatalmas információmennyiség fokozhatja az idegrendszeri terhelést.
A testen keresztül is lehet csökkenteni a feszültséget
Pusztai szerint az utóbbi évek kutatásai egyre többet foglalkoznak az autonóm idegrendszer szerepével.
Bizonyos problémáknál ezért a beszélgetés mellett testi módszerek is fontosak lehetnek: mozgásos gyakorlatokkal, fejlesztő tornákkal és más technikákkal közvetlenül lehet hatni a feszültségre.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a beszélgetés szerepe továbbra is alapvető, különösen közösségi helyzetekben.
A műsor végén M. Kende Péter jelezte: egy következő alkalommal külön félórát szánnának a pánikrohamok természetének, kialakulásának és kezelésének átbeszélésére.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
