„Nincs kivel beszélni” – széteső tűzszünet, török fegyverkezés és új világrend
A Közel- és Távol-Kelet Breuer módra július 16-i adásában Breuer Péter és fia, Breuer-Zehevi Ádám Daniel az iráni–amerikai konfliktus újabb eszkalációjáról, a NATO-csúcs következményeiről, Törökország katonai megerősödéséről és az antiszemitizmus terjedéséről beszélgetett. A vita középpontjában az állt, maradt-e még működőképes tárgyalási rendszer a világpolitikában, vagy a korábbi szövetségek és biztonsági garanciák helyét már végleg átvette az érdekek gyorsan változó logikája.
A tűzszünet véget ért, a tárgyalópartnerek eltűntek
Az adás rögzítésekor Irán és az Egyesült Államok ismét egymás katonai és gazdasági célpontjait támadta. Breuer Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábban bejelentett hatvannapos tűzszünet gyakorlatilag összeomlott, miközben a felek továbbra is tárgyalásokról beszélnek.
Ádám szerint a legnagyobb probléma az, hogy egyik oldalon sincs megbízható tárgyalópartner. Iránban nem világos, pontosan hol összpontosul a tényleges hatalom, az amerikai vezetés kijelentései pedig gyorsan változnak. Úgy fogalmazott: „nincs kivel beszélni tulajdonképpen egyik oldalról sem”.
A konfliktus gazdasági következményei már most érzékelhetők. A hajózás bizonytalansága, az energetikai infrastruktúra elleni támadások és a Hormuzi-szoros körüli feszültség az olajárakat és a légiközlekedést is veszélyezteti. Ádám ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek alternatív olajvezetékek bővítésén dolgoznak, ezért a helyzet súlyos, de még nem feltétlenül katasztrofális.
Törökország újra regionális nagyhatalom lenne
A beszélgetés egyik legfontosabb témája az F–35-ös vadászgépek esetleges törökországi értékesítése volt. Breuer Péter felidézte, hogy az Egyesült Államok hosszú ideje ügyel Izrael minőségi katonai fölényére. Ádám szerint ennek mindig ára volt: Izrael és Washington külpolitikai céljainak többé-kevésbé összhangban kellett állniuk.
Ez az összhang azonban meggyengült. Az Egyesült Államok számára Törökország NATO-tagként, Oroszország közelsége és jelentős hadereje miatt stratégiai partner maradt. Izrael szempontjából viszont Ankara katonai és politikai megerősödése komoly kockázat.
„Erdogán és Netanjahu tulajdonképpen ugyanarra a szerepre pályáznak” – mondta Ádám. Mindketten saját országukat szeretnék a Közel-Kelet legerősebb, legfejlettebb és legbefolyásosabb államaként láttatni. A török jelenlét növekedése Szíriában, Irakban, Libanonban és Irán környezetében Izrael mozgásterét is szűkítheti.
Az antiszemitizmus régi, a biztonságérzet mégis újra megrendült
Breuer Péter a francia politikai változásokat és az európai antiszemitizmus növekedését is szóba hozta. Ádám egyetértett azzal, hogy az antiszemita incidensek száma emelkedik, ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a zsidó történelemben ez sajnálatos módon nem új jelenség.
„Az antiszemitizmus volt, van, lesz” – fogalmazott, hozzátéve, hogy Izrael menedékfunkciója ettől még nem szűnt meg. Az ország belpolitikai válságba kerülhet, kormányok bukhatnak meg, de az állam fennmaradását jelenleg nem látja veszélyben.
A vita itt generációs kérdéssé szélesedett. Ádám szerint a politikai élet világszerte korszakváltáson megy keresztül. A második világháború után született vezetők helyét fokozatosan a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek generációi veszik át. Ez a változás új politikai nyelvet, más emberi jogi szemléletet és a korábbi hatalmi struktúrák felülvizsgálatát hozhatja.
Az arab tavasz után sem épült ki a demokrácia
Breuer Péter az arab tavasz kudarcát hozta fel példaként arra, hogy a beavatkozások és forradalmak gyakran rosszabb helyzetet teremtenek. Ádám szerint a demokratikus rendszerhez hosszú intézményépítés, oktatás és társadalmi gyakorlat szükséges. Egy diktátor bukása önmagában még nem hoz működő demokráciát.
A forradalmak résztvevőinek célja sem mindig a szabadságjogok kiszélesítése volt. Sok esetben új csoportok akarták átvenni a hatalmat a régi vezetőktől. Ádám Magyarország példáját is megemlítette: szerinte az 1989-es rendszerváltás után évtizedekkel is tanulni kell, hogyan működik a demokratikus politikai kultúra.
Kuba már nem katonai fenyegetés, inkább történelmi jelkép
A műsor végén Kuba került szóba, amely a hidegháború idején a szovjet–amerikai szembenállás egyik központi helyszíne volt. Ádám szerint a szigetország ma már nem jelent valódi katonai fenyegetést Washington számára. Földrajzi közelsége a modern haditechnika korában sokkal kevesebbet számít, mint hatvan évvel ezelőtt.
Kuba inkább annak jelképe maradt, hogyan alakult át a kétpólusú világrend. A korábbi amerikai–szovjet versengés helyét több nagyhatalom, Kína, India, Oroszország és regionális középhatalmak összetettebb rendszere váltotta fel. Ebben a világban már a régi szövetségek sem feltétlenül jelentenek automatikus katonai vagy politikai támogatást.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
