„Számomra az aszfalt a városban természetes közeg” – Olajos János szerint nem kell mindenáron kizöldíteni Budapestet
A Pirkadat augusztus 25-i adásában M. Kende Péter Olajos János „pesti polgárral” beszélgetett arról, milyen legyen a jövő városa: mennyi zöldfelületre van szükség, hol van helye az aszfaltnak, hogyan változtatja meg Budapestet a terjeszkedés, és milyen következményekkel jár az agglomeráció gyors növekedése. Olajos szerint a város alapvetően sűrűn lakott, szolgáltatásokkal teli tér, ezért túlzásnak tartja azt a szemléletet, amely minden belvárosi felületet növényzettel akar megtölteni.
A város lényege a sűrűség
Olajos János abból indult ki, hogy a városok történetileg azért jöttek létre, mert az emberek egymáshoz és a szolgáltatásokhoz közel akartak élni. A sűrű beépítés ebből következik, és szerinte önmagában nem tekinthető problémának.
Úgy látja, a nagy zöldterületeknek természetesen megvan a helyük: Budapestnek ott a Városliget, a Népliget, a Margitsziget és a környező erdők, kirándulóhelyek.
„Számomra az aszfalt a városban egy természetes közeg.”
Szerinte a belváros előnye éppen az, hogy színház, mozi, üzletek és más szolgáltatások gyalogosan is könnyen elérhetők.
A város mindig terjeszkedett
M. Kende Péter arra emlékeztetett, hogy Budapest mai, sűrűn beépített részeinek jelentős hányada egykor rét, mocsár vagy beépítetlen terület volt.
A Vígszínház 130 évvel ezelőtti környékét, a Városliget hajdani városszéli helyzetét és Külső-Erzsébetváros kialakulását hozta példaként.
Olajos szerint éppen ez mutatja, hogy a város természetes módon nő, de a terjeszkedésnek szerinte elsősorban felfelé kellene történnie, hogy minél kevesebb környező termőföldet és zöldterületet foglaljon el.
Nem hisz a dézsákba ültetett „zöldítésben”
Olajos különösen kritikus azokkal a belvárosi megoldásokkal szemben, amikor nagy növényládákban vagy úgynevezett kazettákban helyeznek el fákat.
Úgy véli, ezek sok esetben csak látványos, ideiglenes zöldfelületet teremtenek, miközben a növények nem kapnak megfelelő életfeltételeket.
„Én sajnálom a fákat, amiket most ilyen kazettákba kihelyezve (…) kitesznek, és hónapok múlva csak azt látjuk, hogy lehullajtják a levelüket, elpusztulnak.”
Szerinte az ilyen megoldások akkor sem jók, ha politikailag vagy kommunikációsan könnyen bemutathatók zöldítésként.
A kiköltözők az agglomerációt is átalakítják
Abban M. Kende Péter és Olajos János már sokkal inkább egyetértett, hogy Budapest agglomerációjának gyors növekedése súlyos problémákat okoz.
Olajos szerint a városból kiköltözők gyakran éppen azt a falusias életformát változtatják meg, amely miatt az adott település vonzó volt.
Példaként említette, hogy a korábbi lakókat nem zavarta a kakas, a háztáji állattartás vagy a mezőgazdasági tevékenység, az újonnan érkezők viszont sokszor már városi elvárásokat támasztanak.
Ennek szerinte az is következménye lehet, hogy eltűnnek a fővárost ellátó közeli kistermelők.
„Húzzunk határt”
Olajos szerint a jó városhoz kompromisszum szükséges.
„Húzzunk határt, ne hagyjuk, hogy túlnőjenek rajtunk ezek az úgynevezett zöld hullámok.”
Úgy véli, szükség van parkokra, fákra és gondozott közterekre, de nem tartja helyesnek, ha a város alapvető működését alárendelik a minél több zöldfelület létrehozásának.
A belvárosban szerinte helyet kell hagyni a közlekedésnek, a parkolásnak és azoknak az embereknek is, akik éppen azért választották ezt az életformát, mert minden szolgáltatás közel van.
A természetes vízrendszereket már így is erősen átalakítottuk
Olajos arra is kitért, hogy a városépítés régóta belenyúl a természetes környezetbe.
A metrók, mélygarázsok, alapozások és más föld alatti létesítmények szerinte megváltoztathatják a talajvíz mozgását és korábbi vízfolyásokat vághatnak el.
Ebből is azt a következtetést vonta le, hogy a városfejlesztéshez szakmai tervezésre van szükség, és nem elegendő egyetlen szempontot – például a zöldítést – minden más elé helyezni.
A belvárosnak meg kell őriznie a használhatóságát
Olajos szerint sok idős ember éppen azért marad a belvárosban, mert gyalog elérheti a mindennapi élethez szükséges szolgáltatásokat.
Úgy véli, az autóforgalom problémáit, az éjszakai gyorsulási versenyeket vagy a parkolási nehézségeket természetesen kezelni kell, de a megoldás nem lehet az, hogy fokozatosan megszüntetik az autózás és a parkolás lehetőségét.
A vita végére abban maradtak, hogy a városi zöldterületek és a beépített környezet között valóban szükség van egyensúlyra – abban viszont továbbra is eltér a véleményük, pontosan hol húzódjon ez a határ.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
