„A zsinagógák átlagéletkora még mindig 60 pluszos” – Szabó György szerint a zsidó közösség legnagyobb kihívása a fiatalok megszólítása és megtartása
A Pirkadat június 25-i adásában Breuer Péter vendége Ráv Szabó György, a Mazsök elnöke volt. A beszélgetés az Üvegház fenntartásáról, a holokauszttúlélők támogatási rendszeréről, a diákok szociális alapú támogatásáról, az elhagyott zsidó örökségi helyszínek megmentéséről, valamint a második és harmadik generáció helyzetét vizsgáló kutatásról szólt. Szabó szerint Magyarország a túlélőknek biztosított ellátások terén nemzetközi összevetésben is erős helyzetben van, de a közösség jövőjét a fiatalabb nemzedékek megszólítása és megtartása dönti el.
Az Üvegház fenntartását átvállalja a Mazsök
A beszélgetés elején Breuer Péter az Üvegház helyzetéről kérdezte vendégét. Szabó György elmondta, hogy egyelőre nincs jelentős változás: a Mazsök kuratóriumi határozata értelmében a szervezet részt vesz, illetve átvállalja az Üvegház jelenlegi formájában való fenntartási költségeit.
A további sorsról később lehet dönteni, de a mostani lépés azt jelenti, hogy az emlékhely működésének folytonossága biztosított. Az Üvegház ügye így nem pusztán ingatlanfenntartási kérdés, hanem a budapesti zsidó emlékezetpolitika egyik érzékeny pontja is.
A túlélők ellátásának címzettje a Mazsalapítvány
A műsorvezető felvetette: ma már csak nagyjából néhány ezer zsidó holokauszttúlélő él Magyarországon, az ő problémáik pedig egyre súlyosabbak. Sokan a Heti TV-hez fordulnak segítségért, miközben a televízió sem tud többet annál, mint amit a szervezeti rendszer kínál.
Szabó György szerint a holokauszttúlélők ellátásának elsődleges címzettje egyértelműen a Mazsalapítvány. Ez a szervezet biztosítja a legfontosabb napi támogatásokat: otthonápolást, étkezési segítséget, gyógyszertámogatást, taxikártyát és több más szolgáltatást.
Hozzátette: az utóbbi időben ugyan felerősödtek a kritikák, de a Mazsalapítvány szerepe továbbra is meghatározó a túlélők mindennapi ellátásában.
Claims Conference: pénzügyi forrás és felelősségi kérdés
Breuer Péter arra is rákérdezett, hogy a Mazsalapítványnak van-e külföldi háttere vagy olyan szervezete, amely a munkájáért felel. Szabó tisztázta: a Mazsalapítvány önálló szervezet, alapítói joggyakorlója jelenleg a Mazsihisz, a rendelkezésre álló forrásokat pedig a Claims Conference biztosítja.
A Claims Conference a pénzügyi kereteket növelheti vagy csökkentheti, de a részletekről Szabó nem kívánt a Mazsalapítvány helyett beszélni. Annyit mondott: a logika valóban azt diktálná, hogy ahogy egyre kevesebb túlélő él, az egy főre jutó figyelemnek és ellátásnak nőnie kellene.
Magyarország nemzetközi összevetésben erős ellátást ad
A beszélgetés egyik fontos állítása az volt, hogy Szabó György szerint nem érdemes úgy beszélni a rendszerről, mintha az alapvetően hibás lenne. Úgy látja, Magyarország a holokauszttúlélőknek nyújtott nyugdíjkiegészítések, életjáradékok, szolgáltatások, otthonápolás és egyéb támogatások terén a világ élmezőnyébe tartozik.
„Magyarország egész biztosan a világon a top öt között van” – fogalmazott.
Szerinte a kifogások természetesek, minden rendszerben vannak hiányosságok, de arra, amit Magyarország és a zsidó szervezetek a túlélők számára biztosítanak, összességében büszkék lehetnek.
Szociális alapon támogatott diákok
A Mazsök másik fontos területe a szociálisan rászoruló családok, azon belül a gyerekek támogatása. Szabó György elmondta: a támogatott diákok száma évek óta nagyjából állandó, körülbelül száz fő körül mozog, és a 2026–2027-es tanévben is hasonló nagyságrendről van szó.
Szerinte ez a Mazsök egyik legjobban kialakult szociális támogatási rendszere. A pályázati bizottság munkája ugyanakkor nem egyszerű, mert mindig mérlegelni kell az életkort, a tanulmányok helyszínét, a Magyarországon vagy külföldön tanuló diákok helyzetét, valamint a család szociális állapotát.
Tanulmányi átlag helyett családi rászorultság
Szabó elmondta, hogy korábban volt kísérlet arra, hogy a támogatás mértékét tanulmányi átlaghoz kössék, de ez sok problémát okozott, ezért visszatértek a régi rendszerhez. Most elsősorban a család szociális helyzetét veszik figyelembe.
Az iskolalátogatási igazolás természetesen szükséges, de a támogatás fő logikája nem a tanulmányi verseny, hanem a rászorultság. A külföldön tanulók esetében különösen nehéz kérdés, hogy mennyiben beszélhetünk szociális rászorultságról, ha valaki például Angliában vagy Belgiumban tanul, miközben a család támogatást kér.
Elhagyott zsinagógák és gazdátlan örökség
Breuer Péter felidézte Szabó György örökségvédelmi munkáját is: amikor a Kárpát-medencében elhagyott zsinagóga, használaton kívüli tóra vagy más zsidó emlék kerül elő, gyakran ő az elsők között érkezik segíteni.
Szabó pontosított: nem feladatuk tóratekercsek vagy frigyszekrények szakmai állapotának vizsgálata, ez a zsinagógai közösségek dolga. A Mazsök olyan örökségi elemekkel foglalkozik, amelyek gazdátlanok, megmentésre szorulnak, és a zsidó örökség részét képezik.
A Kárpát-medencében ma is tucatjával, akár százával állhatnak elhagyott zsinagógák és zsidó vallási emlékhelyek. Ezek feldolgozása, dokumentálása, megőrzése, felújítása vagy rekonstrukciója hatalmas és aprólékos munka, amely felbecsülhetetlen pénzösszegeket igényelne.
Műemlék vagy élő zsinagóga?
A beszélgetés egyik érzékeny kérdése az volt, hogy mi a különbség egy turisták által látogatott műemlék zsinagóga és egy olyan zsinagóga között, ahol rendszeresen zsidó ima hangzik fel.
Szabó szerint mindenki számára szép gondolat lenne sok működő zsinagógát látni, de ennek egy feltétele hiányzik: a megfelelő számú zsidó közösség. A ma működő zsinagógák is gyakran minjennel küzdenek, vagyis azzal, hogy legyen elég felnőtt zsidó férfi az imához.
Nem arról van szó, hogy ha Budapesten vagy vidéken hirtelen ötven új zsinagógát megnyitnának, azok megtelnének olyan emberekkel, akiknek eddig nem volt hol imádkozniuk. A helyzet különösen nehéz az Európai Unión kívüli területeken, például Kárpátalján.
A rendszerváltás lehetőséget adott, de nem hozott tömeges visszatérést
Breuer Péter az ötvenes években született nemzedék tapasztalatára is rákérdezett: arra az időszakra, amikor sok zsidó család számára nem a vallásgyakorlás, hanem a túlélés volt a központi kérdés.
Szabó szerint a rendszerváltás után a kilencvenes évek elejétől olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyek korábban nem léteztek. Ennek ellenére nem álltak hosszú sorok a zsinagógák előtt. A hazai zsidó szervezetek azóta is sok energiát fordítanak arra, hogy a zsidóságot megismertessék a magyarországi zsidó lakossággal, amelynek jelentős része a holokauszt utáni évtizedek miatt eltávolodott a vallástól.
A fiatalabb generációk megszólítása és megtartása különösen nehéz feladat. Szabó szerint nemcsak el kell érni őket, hanem stabil közösségeket is kell építeni köréjük.
Van élénkülés, de nem tömeges
A műsorvezető azt kérdezte, látható-e növekedés azok számában, akik visszatérnek vallási gyökereikhez. Szabó szerint ilyen átfogó felmérés nem készült, és valószínűleg nem is fog készülni. Tapasztalati szinten azonban van némi élénkülés.
Ez az élénkülés ugyanakkor nem akkora, hogy a budapesti és vidéki zsinagógák hirtelen megtelnének. A zsinagógai közösségek átlagéletkora továbbra is magas.
„A zsinagógák átlagéletkora még mindig 60 pluszos” – mondta.
Ez a mondat jól mutatja a közösségi utánpótlás egyik legfontosabb problémáját: a vallási és közösségi élet fennmaradásához nem elég az intézmény, emberek is kellenek, méghozzá fiatalabb nemzedékekből is.
Kutatás a második generációról
A beszélgetés végén Szabó György arról a kutatásról beszélt, amely a holokauszttúlélők második generációjának szociális, egészségügyi és társadalmi problémáit vizsgálja.
Ez nem hirtelen ötlet volt, hanem régóta érlelődő téma. Szabó tavaly év végén egy konferencián ígéretet tett arra, hogy elindítanak egy általános kutatást. A munka már elkezdődött: túl vannak az első szakaszon, voltak csoportos interjúk, jelenleg kérdőíves interjúk zajlanak, később személyes interjúk következnek.
A cél az, hogy a kutatás télen lezáruljon, és az eredményeket közzétegyék.
Nem a publikáció a végcél
Szabó hangsúlyozta: a kutatás célja nem önmagában az eredmények publikálása. A fontos kérdés az, hogy a tanulságokat hogyan dolgozzák fel, és milyen konkrét válaszokat adnak rájuk.
Ebben a zsidó szociális védőháló tagjainak is szerepük van, hiszen a válaszokat részben vagy egészben nekik kell majd megfogalmazniuk. A kutatás ezért nemcsak tudományos vagy közéleti munka, hanem szociális és közösségépítési előkészítés is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
