„A halálra az élet részeként tekintünk” – Dr. Pál Jakab Orsolya szerint a hospice nem lemondás, hanem méltó kísérés
A Pirkadat június 23-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Pál Jakab Orsolya, a Mazsihisz Szeretetkórház hospice-részlegének fejlesztési koordinátora volt. A beszélgetés a hospice valódi jelentéséről, a végstádiumú daganatos betegek ellátásáról, az otthoni és kórházi ápolás különbségéről, a fájdalomcsillapítás lehetőségeiről, valamint a lelki, spirituális és családi kísérés fontosságáról szólt. A műsorban az is kiderült: a Szeretetkórház hospice-részlege hamarosan 39 ágyra bővül, amivel az ország legnagyobb ilyen osztályai közé tartozhat.
Amikor a gyógyítás helyét a kísérés veszi át
Dr. Pál Jakab Orsolya Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön született, tanulmányait részben Kolozsváron, részben Budapesten végezte. A Semmelweis Egyetemen egészségügyi menedzsmentet tanult, teológiai végzettsége is van, doktori fokozata pedig szintén kapcsolódik ahhoz az emberközpontú szemlélethez, amelyet a hospice-ellátásban képvisel.
A hospice akkor kerül szóba, amikor egy daganatos beteg esetében a gyógyító, kuratív terápiák már nem vezetnek eredményre, és a betegség tovább halad. Ez jellemzően a végstádiumú állapotot jelenti, amikor a cél már nem a gyógyítás, hanem a tünetek enyhítése, a fájdalom csillapítása és az életminőség megőrzése.
„A hospice az gyakorlatilag a végstádiumú betegek komplex ellátása” – fogalmazott.
Nemcsak fizikai fájdalom létezik
A hospice nem pusztán egészségügyi ellátás. Dr. Pál Jakab Orsolya szerint a beteg ilyenkor nemcsak testi fájdalommal szembesül, hanem lelki, családi, szociális és spirituális kérdésekkel is. Mit jelent betegnek lenni? Mi lesz a családdal? Hogyan lehet szembenézni az élet végességével? Hogyan lehet rendezni kapcsolatokat, félelmeket, kimondatlan mondatokat?
A palliatív ellátásnak már akkor be kell lépnie, amikor a betegnek bármilyen szenvedése van: fájdalom, szorongás, testi gyengeség vagy lelki teher. A hospice célja, hogy az ember a betegség utolsó szakaszában is méltó életet élhessen.
Mikor találkozik a beteg a hospice-szal?
A hospice-ellátást általában a kezelőorvos javasolja, amikor kimondja, hogy a gyógyító kezelések kimerültek, és ezt zárójelentésben is rögzíti. Ilyenkor már előrelátható, hogy a beteg várható élettartama legfeljebb 12 hónap.
A beteg útja többféle lehet. Nem mindenki kerül azonnal kórházi hospice-osztályra. Van otthoni hospice-ellátás is, amikor a beteg saját családi környezetében marad, és szakemberek járnak ki hozzá. Ez akkor működhet jól, ha a beteg még részben önellátó, vagy a család képes vállalni a gondozását.
A kórházi hospice akkor válik indokolttá, amikor a beteg állapota már olyan komplex orvosi és ápolói ellátást igényel, amelyet otthon nem lehet biztonságosan megoldani.
Otthon vagy kórházban: a család teherbírása is számít
Breuer Péter felvetette, hogy az otthoni ápolás sokszor nemcsak szeretet, hanem lakáshelyzet, higiénia, idő és eszközök kérdése is. Dr. Pál Jakab Orsolya szerint ez nagyon változó. Vidéken, ahol erősebbek a közösségi és családi kötelékek, gyakrabban látni otthoni ápolást. Nagyvárosban nehezebb megteremteni a folyamatos jelenlétet, mert mindenki dolgozik, és a beteg sokszor egész napos ellátást igényel.
Fontosnak tartotta hangsúlyozni: akik kórházi hospice-ba kerülnek, sokszor nem azért kerülnek oda, mert a család „leadja” őket. Gyakran évekig ápolták otthon a beteget, és csak akkor kérnek segítséget, amikor az állapot már túlnő a család erején.
Egy csapat, amely nemcsak kezel, hanem kísér
A hospice-ban nem egyetlen orvos vagy nővér dolgozik a beteg mellett, hanem multidiszciplináris team. A Mazsihisz Szeretetkórház hospice-csapatában orvosok, ápolók, gyógytornász, pszichológus, mentálhigiénés szakember, lelki gondozó, szociális munkás és szükség esetén dietetikus is részt vesz az ellátásban.
Ez a szemlélet azt jelenti, hogy a beteg nem egyszerűen „bekerül egy ágyba”. Figyelik a fizikai állapotát, de ugyanúgy a lelki szükségleteit, családi kapcsolatait, vallási vagy világnézeti igényeit, komfortját és személyes kívánságait is.
A betegek reakciója nagyon különböző. Van, aki tartalommal szeretné megtölteni az utolsó időszakot, nyitott a segítségre, és együttműködik a teammel. Más még haragszik, lázad, elutasító. A hospice ilyenkor sem fordul el tőle.
39 ágy, intimebb kórtermek
A Mazsihisz Szeretetkórház hospice-részlegén jelenleg 27 ágy működik, de belátható időn belül 39-re bővül a kapacitás. Ez magyar viszonyok között kiemelkedően nagy hospice-osztályt jelent.
A kórtermek többnyire egy- vagy kétágyasak. Ez különösen fontos ebben az életfázisban, mert a betegnek és a hozzátartozóknak intimitásra, csendre és méltó búcsúra van szükségük. A négyszemközti beszélgetések, a családi jelenlét, a búcsúzás nem történhet zsúfolt, személytelen térben.
A részleg szemlélete betegközpontú: ha valakinek manikűrösre, csendes beszélgetésre, lelki támogatásra vagy egyszerűen nyugalomra van szüksége, azt is az ellátás részének tekintik.
Vallás, spiritualitás, megnyugvás
A Mazsihisz Szeretetkórházban többnyire zsidó betegek vannak, de nem kizárólag. A kórházban zsinagóga működik, rabbi is elérhető, és lehetőség van vallásgyakorlásra. Ugyanakkor az ellátás minden beteg felekezeti hovatartozását és világnézetét tiszteletben tartja.
Dr. Pál Jakab Orsolya szerint az élet végéhez közeledve sok emberben megnyílik a spirituális dimenzió, akár akkor is, ha korábban nem volt vallásgyakorló. A lelki gondozó nem ráerőltet valamit a betegre, hanem a beteg saját szemléletéből indul ki: mitől fél, miben remél, kihez imádkozik, mit tart értelmesnek.
Szerinte ez megnyugvást és erőforrást is adhat. Segíthet abban, hogy a beteg fájdalom, kiszolgáltatottság és veszteség mellett is méltósággal élje meg az utolsó időszakot.
Lehet-e fájdalom nélkül búcsúzni?
Breuer Péter rákérdezett arra is, mennyire lehet ma nullára csökkenteni egy végstádiumú beteg fájdalmát úgy, hogy közben tudjon kommunikálni. Dr. Pál Jakab Orsolya szerint a modern fájdalomcsillapítás nagyon fejlett, sokféle formában és személyre szabottan alkalmazható.
A cél az, hogy az erős fájdalmak csillapíthatók legyenek, miközben a beteg lehetőség szerint tudatánál maradjon, beszélhessen a hozzátartozóival, és részt vehessen saját utolsó időszakának alakításában. Dózisemelés után lehet aluszékonyabb állapot, de a beteg kívánsága, hogy éber és beszámítható szeretne maradni, fontos szempont az orvosi beállításban.
Eutanázia helyett kapcsolat és kísérés
A műsorban szóba került az eutanázia is, amely Magyarországon tiltott. Dr. Pál Jakab Orsolya találkozott olyan beteggel, aki haragjában vagy kétségbeesésében azt mondta, hogy szeretné befejezni az életét, de olyan esettel nem, ahol ez valódi, végigvitt döntésként jelent volna meg.
Tapasztalata szerint az élet végén a prioritások gyakran átrendeződnek. Egyik nap a beteg elutasító vagy reménytelen, másik nap hálát él meg, kapcsolatokat rendez, beszélget, búcsúzik. A hospice egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy ebben a hullámzásban is jelen legyen mellette.
Belépés a hospice-ba
A hospice-osztályra való bekerülést a kezelőorvos javasolhatja, amikor a gyógyító terápiák kimerültek. A családorvos is kezdeményezheti, ha látja, hogy az otthoni ápolás már nem elég, de a beteg vagy a család is kérheti az ellátást. A kérelmek a kórház felvételi irodájába kerülnek, majd bizottság dönt a felvételről.
Otthoni hospice esetén a háziorvos szerepe különösen fontos, mert a mai magyar rendszerben ő rendelheti el az otthoni szakápolási viziteket. A szakorvos javasolhatja, de jogilag a családorvos írja ki a szolgáltatást.
A hospice nem krónikus osztály
Dr. Pál Jakab Orsolya szerint fontos tisztázni: a hospice nem egyszerű krónikus osztály és nem szociális gondozó. Speciális szaktudást és sajátos szemléletet igényel. Az orvosok palliatív licencvizsgával rendelkeznek, hospice-ban dolgozó orvosoknak 80 órás elméleti képzés is előírás. Az ápolóknál hospice szakápolói képzés, illetve legalább 40 órás alaptanfolyam szükséges.
A szakmai tudás mellett hivatástudat, csapatmunka és kommunikációs képesség is kell. Olyan emberekre van szükség, akik értelmet látnak ebben a munkában, és képesek együtt dolgozni más szakemberekkel.
Méltóság az utolsó szakaszban
A hospice szemléletének középpontjában az áll, hogy a halál az élet része. Nem siettetik, de nem is tagadják. Az életet tisztelik, a szenvedést enyhítik, a beteg személyes méltóságát pedig végig megőrizni próbálják.
„A halálra így az élet részeként tekintünk” – mondta Dr. Pál Jakab Orsolya.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
