„Először bontjuk a maffiaállamot, utána építünk jogállamot” – Lattmann Tamás szerint az új többség előtt kétlépcsős alkotmányos feladat áll
A Pirkadat június 23-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés az állami főtisztviselők leváltásának lehetőségéről, az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök körüli politikai-jogi helyzetről, Polt Péter pozíciójáról, az új parlamenti többség mozgásteréről és a jogállami rekonstrukció dilemmáiról szólt. Lattmann szerint a mostani helyzetben előbb a régi rendszer maradványait akarja lebontani a kormánytöbbség, és csak utána következhet a jogállami építkezés minőségi kérdése.
Nem elegáns kérdés: ki kerül lapátra?
Breuer Péter azzal indított, hogy hamarosan állami főtisztviselők kaphatnak „nyúllábat”, vagyis több pozícióban személycserék jöhetnek. Lattmann Tamás szerint ezt nem biztos, hogy elegánsan kell megfogalmazni: a frissen beterjesztett törvényjavaslatokból az látszik, hogy van egy egyértelmű politikai szándék, de még nem tudni, pontosan milyen formában valósul meg.
A nemzetközi jogász szerint most több irány nyitva van. A kérdés nemcsak az, kik mennek, hanem az is, hogy milyen jogi indoklással és milyen politikai logikával alakítják át a kulcspozíciókat.
A köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság ügye
A beszélgetés egyik első konkrét témája a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság körüli helyzet volt. Lattmann szerint úgy tűnik, a köztársasági elnök értelmezési beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, de a testület jelentős része elfogultságot jelentett be, és ezzel kizárta magát az eljárásból.
Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az Alkotmánybíróság nem tudta érdemben tárgyalni az ügyet. Lattmann nem értett teljesen egyet azzal, hogy ez egyértelmű „öngól” lett volna a köztársasági elnök részéről. Szerinte még kellemetlenebb helyzet állhatott volna elő számára, ha az alkotmánybírók nem zárják ki magukat, és érdemben bírálják el a beadványt.
A jogász úgy fogalmazott: amit a nyilvánosság alapján tudni lehet a beadványról, az szerinte „egy vicc volt”.
Alkotmánybírók, akik helyezkednek
Lattmann Tamás korábban sokat bírálta az Alkotmánybíróságot, és most sem tervez változtatni ezen. Ugyanakkor érdekesnek tartja, hogy azok a politikai alapon kinevezett alkotmánybírók, akik korábban a Fidesz által felépített rendszer részei voltak, most nem akarták érdemben „bevédeni” a köztársasági elnököt.
Nem kívánt belemenni a különféle fideszes háttérmagyarázatokba és feltételezésekbe, de szerinte az látszik, hogy több szereplő most helyezkedik.
„Ezek az emberek jelenleg helyezkednek” – fogalmazott.
Polt Péternek nincs hová helyezkednie
Breuer Péter rákérdezett Polt Péter helyzetére is. Lattmann szerint a legfőbb ügyésznek nincs valódi mozgástere: annyira mélyen kötődött az elmúlt évtizedek rendszeréhez, hogy nem tud átpozicionálódni.
Úgy látja, Polt Péter nem kerül majd drámai helyzetbe. Ha a törvényjavaslatok a jelenlegi formában mennek át, akkor nyugodtan nyugdíjba vonulhat, várhatóan nagyon magas nyugdíjjal. Lattmann szerint ebből önmagában még nem következik valódi rendszerváltó fordulat.
A személye ugyanakkor ikonikus, mert a korábbi rendszer egyik legfontosabb intézményi támaszaként tekintenek rá.
Ki választ új alkotmánybírókat?
A beszélgetésben szóba került az is, mi történik, ha az Alkotmánybíróságban helyek ürülnek meg. Lattmann szerint az új tagokat az Országgyűlés választja, és ez vonatkozik az elnöki pozícióra is. Az Alkotmánybíróság elnökét nem a bírák választják maguk közül, hanem a parlament.
Ez is a 2010 utáni rendszer egyik fontos átalakítása volt. Most pedig az új kétharmados parlamenti többség előtt nyílhat lehetőség arra, hogy fokozatosan feltöltse a megüresedő helyeket saját jelöltjeivel.
Lattmann szerint azzal önmagában nincs baj, hogy politikusok döntenek ilyen kérdésekben. A demokratikus rendszerben a választott politikusok kapják a felhatalmazást. A gond azzal van, hogyan döntenek, milyen szakmai és alkotmányos szempontokat követnek, és mennyire törekednek valódi minőségre.
Lehetne konszenzusos jelölt, de nem ez a politikai kultúra
Breuer Péter azt kérdezte, elképzelhető-e olyan alkotmánybíró-jelölt, aki a kormánypárti többségnek és az ellenzéknek is elfogadható lenne. Lattmann szerint elvileg lehetne ilyet találni, de a magyar politikai kultúrában erre kevés az igény.
Úgy látja, a mostani helyzetben nem is várja el az új parlamenti többségtől, hogy első körben konszenzusos jelölteket keressen. A jelenlegi alkotmányos helyzetet ő kétlépcsős folyamatként írta le.
„Első körben le kell bontani a Fidesz maffiaállamát, és utána lehet egy jogállamot építeni” – mondta.
Miért használja a „maffiaállam” kifejezést?
Breuer Péter külön rákérdezett a „maffiaállam” kifejezésre, és arra, hogy ez nem túl erős-e. Lattmann jelezte: nem most vette át ezt a szót a jelenlegi miniszterelnöktől, hanem régóta használja. Már korábban is írt erről tanulmányt és könyvfejezetet.
Szerinte a kifejezés vitatható, de szakmai és politikai értelemben is értelmezhető. A lényege, hogy a korábbi állam működése szerinte nem egyszerűen rossz kormányzás volt, hanem szervezetten, intézményesen kisajátított hatalmi és közpénzrendszer.
Lebontás és építés: nem ugyanaz a logika
Lattmann szerint az első szakaszban nem várható el ugyanaz a jogállamépítési minőség, mint egy konszolidált helyzetben. Most az új többség első feladata a korábbi rendszer maradványainak lebontása. Csak ezután következhet az a szakasz, amikor a jogállami intézményeket tartósan, magasabb minőségben kell újraépíteni.
Ez a gondolat vitatható, de Lattmann szerint a jelenlegi helyzet sajátossága éppen az, hogy egyszerre kell politikai kármentést és alkotmányos rekonstrukciót végrehajtani.
A kérdés az, mikor és hogyan lehet átlépni a bontásból az építésbe.
A parlamenti show működik, de meddig?
Breuer Péter azt kérte Lattmanntól, mondjon valami pozitívat a parlament működéséről. A jogász erre azt válaszolta: a miniszterelnök aktivitása politikai show-ként működik, saját támogatói számára erős élményt ad.
Lattmann szerint a harcias parlamenti attitűdöt a korábbi ellenzéki szavazók jelentős része várta. Az új kormánynak nagy politikai kreditje van, és egy ideig ezzel tud is élni. Ebbe akár kisebb politikai veszteségek is beleférnek.
A kérdés az, meddig tartható fenn ez a lendület. Egy idő után ugyanis nemcsak a politikus, hanem a választó is elfáradhat.
Az „akárki, csak ne Orbán” szavazók türelme
A beszélgetés végén Breuer Péter felvetette, mikor jelennek meg azok a választók, akik nem feltétlenül az új kormány minden elemére szavaztak, hanem elsősorban Orbán Viktor leváltását akarták.
Lattmann szerint ők most még ott vannak az új többség mögött, és a jelenlegi lendület részben éppen tőlük érkezik. A politikai műsor, a harcias hangvétel és a rendszerbontás ígérete egy ideig életben tudja tartani ezt az energiát.
De szerinte Magyarország elmúlt negyven évében nem volt még hasonló helyzet. Ezért nehéz megjósolni, meddig tart a bizalom, és mikor kell a politikai show helyett már intézményi, szakmai és jogállami teljesítményt felmutatni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
