„Az Ó- és Újszövetség nélkül nem megy” – Lomnici Zoltán szerint a Nyugat akkor veszti el önmagát, ha feladja közös alapjait
A Pirkadat június 18-i adásában Breuer Péter vendége ifj. Dr. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég tudományos igazgatója volt. A beszélgetés a nyugati világ értékválságáról, a zsidó–keresztény kultúrkör megtartó erejéről, a nem választott gazdasági szereplők politikai befolyásáról, a hagyományos állami intézmények védelméről, Izrael nyugati megítéléséről és Európa történelmi önvizsgálatáról szólt. A vita alapkérdése az volt: mire épülhet a Nyugat, ha közben egyre többen kérdőjelezik meg azokat az erkölcsi és kulturális szabályokat, amelyek évszázadokon át összetartották.
A tradíció nem a szabadság ellentéte
Breuer Péter abból indult ki, hogy a nyugati világ láthatóan nehezen kezeli a mostani válságokat. A politikai döntéshozók sokszor a napi eseményekbe gabalyodnak bele, miközben a nagyobb összefüggések elhomályosulnak. Lomnici Zoltán szerint a kiindulópont még mindig a tradicionalista szemlélet lehet, ha azt nem félreértve használjuk.
Hangsúlyozta: a tradíciókhoz való ragaszkodás nem a progresszió vagy a szabadelvűség tagadása, hanem olyan iránytű, amely az emberiség történetében újra és újra segített eligazodni. Szerinte a Nyugat alapja a római–görög filozófia és a zsidó–keresztény vallási hagyomány együttese.
„Van egy római–görög filozófián és egy zsidó–keresztény vallási alapon nyugvó nyugati kultúrkör” – fogalmazott.
Ez a kultúrkör nemcsak jogi normákból áll, hanem olyan írott és íratlan szabályokból is, amelyek a társadalmi együttélést, a biztonságot és a közösségi kohéziót tartották fenn.
Cancel culture, woke, történelemátírás
Lomnici szerint az elmúlt években ezek az alapok váltak vitatottá. A cancel culture-t a „leselejtezés kultúrájaként” írta le, és úgy látja, hogy a woke bizonyos elfajzott irányai, a történelem tagadása vagy újraértelmezése együtt formálják át a nyugati közgondolkodást.
Külön hangsúlyozta, hogy az egyéni önazonosság kérdésében nem a dehumanizálás a válasz. Egy tragikus magyarországi eset kapcsán azt mondta: az emberi méltóság megsértése semmilyen formában nem elfogadható. A nagyobb kérdés szerinte az, hogy mi történik akkor, amikor teljes civilizációs kereteket akarnak újraírni.
Milliárdosok és felhatalmazás nélküli befolyás
A beszélgetés egyik központi témája a gazdasági hatalom politikai befolyása volt. Lomnici szerint felnőtt egy olyan generáció és elitcsoport, amely újra akarja értelmezni a tradíciókat, a külpolitikát és a társadalmi rendszereket. E körben nem választott tisztségviselőkről beszélünk, hanem olyan milliárdosokról és közgondolkodókról, akik népképviseleti felhatalmazás nélkül is komoly befolyást gyakorolnak.
Példaként Bill Gatest, Warren Buffettet, George Sorost, valamint a davosi Világgazdasági Fórumot említette. Szerinte ezek valós intézményi és szellemi rendszerek, nem puszta fantazmagóriák. Vannak programjaik, tanulmányaik, projektterveik, és saját elképzeléseik arról, hogyan kellene működnie a világnak.
A probléma ott kezdődik, hogy nem világos, milyen erkölcsi talajon állnak ezek a szereplők. Breuer Péter úgy fogalmazott: „lehet, hogy rakétája van, de istene nincs”. Vagyis a technológiai, pénzügyi vagy tudományos teljesítmény önmagában még nem ad választ arra, milyen emberképre és milyen szabályokra épülne az általuk formált világ.
Soros, Gates és az állam szerepe
Lomnici Soros György Lehetetlen megkísértése című könyvére is utalt. Szerinte Soros ott arról ír, hogy az állami intézmények megmutatták gyenge oldalukat, ezért a civil társadalomnak nagyobb szerepet kellene kapnia. Ezzel lehet vitatkozni, de Lomnici szerint a gondolat önmagában komolyan veendő.
Bill Gates kapcsán az egészségügyi rendszerek alternatív szervezését említette: olyan közösségeket, amelyekben az ellátás másképp állna rendelkezésre, mint az állami rendszerekben. Lomnici szerint ezek mögött nem rögtönzött ötletek állnak, hanem kidolgozott, több száz vagy több ezer oldalas projekttervek.
A kérdés az, hogy mindez a hagyományos intézményi struktúrák mellett vagy azok helyére lépve történik-e. Az állam, a Fehér Ház, a Capitoliumhoz kötődő intézmények vagy akár a tudományos intézetek mind védik saját státuszukat. Ezért az új magánhatalmi víziók és a hagyományos intézmények között erős feszültség keletkezik.
Közös nevező nélkül nincs közös világ
Breuer Péter a tízparancsolatot, a Talmudot, az Ó- és Újszövetséget hozta be közös játékszabályként. Szerinte minden rendszernek kell egy alapja, amelyhez igazodni lehet. Ha ez hiányzik, akkor a „vizet meg a tüzet” próbálják összeengedni.
Lomnici ehhez kapcsolódva Máté Zsuzsa parlamenti beszédét említette, amelyet az elmúlt évek egyik legerősebb felszólalásának tart. Kiemelte: családilag és személyesen is elutasít minden kirekesztést, az emberi méltóság mindenkit megillet, és diszkriminációnak nincs helye. Ugyanakkor a hagyományos értékek feladása szerinte hosszú távon veszélyes.
„Fel lehet adni a tradíciókat, fel lehet adni a hagyományos értékeket, csak aztán a végén az ember ne lepődjön meg, hogy magára marad” – mondta.
Európai hadsereg erkölcsi alap nélkül?
A beszélgetés egy pontján Breuer Péter az európai hadsereg kérdését vetette fel. Lomnici szerint önmagában lehet erről gondolkodni, de nem elég azt mondani, hogy szükség van rá. A valódi kérdések mélyebbek: kitől veszik a fegyvert, mire használják, kik adják ki a parancsokat, milyen emberképre épül a katonai rend, és hogyan viszonyul a parancs a lelkiismerethez.
Breuer szerint nem kerülhető meg az sem, mi történik azzal, aki például vallási vagy erkölcsi alapon nem hajlandó ölni. A hadsereg tehát nemcsak technikai, hanem erkölcsi és civilizációs kérdés is.
CNN, Izrael és a nyugati média felelőssége
Lomnici a CNN-t legendás médiabrandnek nevezte, de úgy látja, hogy a csatorna sokszor pro-palesztin, Izrael-ellenes és bizonyos esetekben Iránnak kedvező tartalmakat sugároz. Szerinte ezzel olyan nézői érzékenyítés zajlik, amely Trumpot is magyarázkodó helyzetbe próbálja hozni, amiért Izrael közel-keleti helyzetét stabilizálni akarja.
Breuer Péter ezt magyar példával kötötte össze: szerinte elfogadhatatlan, hogy egy szakemberről nyilvánosan azt írják, azért veszítette el pozícióját, mert „túl zsidóbarát” volt. Lomnici szerint ez beleilleszkedik abba az európai külpolitikai gondolkodásba, amelyet szerinte Kaja Kallas és Ursula von der Leyen Izrael-kritikus megszólalásai is mutatnak.
Zsidó és keresztény közösségek közös érdeke
Lomnici szerint az amerikai Demokrata Párt egy része és több európai vezető is erősen palesztinpárti irányba mozdult el. Úgy véli, ez nem kizárólag meggyőződésből, hanem anyagi, politikai, gazdasági és hatalmi érdekek mentén is történik.
A megoldás szerinte az Izrael-párti zsidó szervezetek és a keresztény közösségek együttműködése lehet. Ronald Lauder gondolatára utalva arról beszélt, hogy ennél aktuálisabb pillanat nincs a két vallási közösség összefogására.
Szerinte azok a keresztények, akik azt hiszik, hogy az Izrael-ellenes folyamatok csak a zsidóságot érintik, tévednek. Ha ezek a tendenciák erősödnek, Európa keresztény közösségei is súlyos következményekkel szembesülhetnek.
Franciaország, Németország, Lengyelország: a múlt nem lezárt ügy
A beszélgetés végén Európa történelmi önvizsgálata került elő. Franciaország kapcsán Lomnici arról beszélt, hogy a társadalmi szerkezet átalakulása miatt több politikus már az arab–muszlim közösségek felé politizál. Breuer szerint ebben a gyarmati múlt miatti lelkiismeret-furdalás is szerepet játszhat, de ez nem igazolhat antiszemita vagy Izrael-ellenes irányokat.
Németországról szólva a kollektív bűntudat és a történelmi felelősség kérdése merült fel. Lomnici szerint a múlt feldolgozása akkor értelmes, ha pozitív cselekvésre ösztönöz. Lengyelország esetében Breuer Péter arra emlékeztetett, hogy vannak zsidó intézmények ott, ahol már alig élnek zsidók, miközben a lengyel történelmi felelősség kérdését sokan elutasítják.
A beszélgetésben Babi Jar tagadása is előkerült mint példa arra, hogy Európában még mindig vannak súlyos történelmi elfojtások és torzítások.
Állampolgárság és beilleszkedés
Breuer Péter a bevándorlás és állampolgárság kérdését is érintette. Szerinte nem elég automatikusan állampolgárságot adni valakinek. Aki egy közösség tagja akar lenni, annak ismernie kell az adott állam törvényeit, kultúráját és alapvető szabályait.
Úgy fogalmazott: mindenki embernek születik, de nem biztos, hogy tudja is használni azt, hogy embernek született. A beilleszkedéshez ezért szerinte tudásra, törvényismeretre és felelős közösségi magatartásra van szükség.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
