Pirkadat: Oberlander Báruch – A Rabbi és a Google

„A Google-t is tudni kell kérdezni” – Oberlander Báruch rabbi szerint a tanulás ott kezdődik, hogy van jó kérdésünk

M. Kende Péter vendége a Pirkadatban Oberlander Báruch rabbi, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője volt. A beszélgetés a pontosság kérdésétől indult, majd Sávuot tanulságain, a jeruzsálemi zarándoklat gazdasági dilemmáin és a tanulás természetén át jutott el a Google és a mesterséges intelligencia korának egyik alapkérdéséig: mit ér az információ, ha nem tudjuk, hogyan kell kérdezni?

A rabbinak példát kell mutatnia

A beszélgetés kulisszatitokkal kezdődött: M. Kende Péter megjegyezte, hogy Oberlander Báruch rabbi mindig pontosan érkezik a Heti TV-be. Ebből lett az első téma: mikor illik a rabbinak megérkeznie a zsinagógába?

Oberlander a Talmud felől közelített. Mint mondta, a legnagyobb érdem az első tíz ember közé tartozni, mert ők alapozzák meg a közösséget. A rabbinak pedig élő példának kell lennie. „A rabbi késése nagyon nem illendő” – fogalmazott.

Saját helyzetéről hozzátette: nála ez azért is sajátos, mert az ima előtt rendszerint már egy órával tanít, így ha késne, az legfeljebb azt jelentené, hogy a tanítás húzódott el. Felidézte nagyapja mondatát is: aki nem tud pontosan jönni, jöjjön öt perccel korábban.

Nem a pontosan érkezőket kell büntetni

A pontosság kapcsán M. Kende Péter arról beszélt, hogy zavarja, amikor egy közösség a későkhöz igazítja a kezdést. Oberlander ezzel egyetértett: szerinte nem helyes „megbüntetni” azokat, akik időben érkeznek.

Felidézte a Bethlen téri Oneg Sábát Klub tapasztalatát, ahol az előadások időpontját többször későbbre tették, mert mindig akadtak késők. Végül arra jutott: aki késik, az fél órával későbbi kezdésnél is késni fog. Ezért visszatért ahhoz az elvhez, hogy az alkalmaknak időben kell kezdődniük.

Sávuot, Bikorim és a jeruzsálemi árak

A beszélgetés Sávuot ünnepére is visszatért. Oberlander elmondta: a Vasvári zsinagógában magyar fordításban tanulták a Bikorim traktátust, amely az első zsengék micvájáról szól. Sávuotkor kezdődött az időszak, amikor az első terméseket a Szentélybe vitték.

A tanulás során vita is kialakult a gazdasági élet szabályozásáról. A kiindulópont az volt, hogy a zarándokünnepeken sokan mentek Jeruzsálembe, ami megnövelhette a szállás és az élelmiszer árát. A kérdés így hangzott: kell-e kívülről beavatkozni az árakba, vagy a kereslet és kínálat önmagát rendezi?

Oberlander szerint a halacha alapvetően igyekszik minél kevésbé beavatkozni a gazdasági életbe. Ahol viszont vallási kötelezettséggel élnek vissza, ott már indokolt lehet a közbelépés.

A spodik ára és a határhúzás

A rabbi egy hászid történettel mutatta meg, hogyan működhet ez a beavatkozás. A lengyel hászidok által viselt magas szőrmekalap, a spodik ára egy időben folyamatosan emelkedett. A guri rebbe ekkor jelezte a kereskedőknek: ha az ár a reális szint fölé megy, ő maga kalapban jelenik meg a zsinagógában, és ezzel gyakorlatilag nullára csökkenti a spodik értékét.

A történetben nem az árak önkényes leszorítása a lényeg, hanem az, hogy a vallási élethez kötődő szükségletből nem lehet korlátlanul hasznot húzni. Ugyanez került elő a szombati hal példájánál is: ha a kereskedők visszaélnek azzal, hogy ünnepre vagy szombatra mindenki halat akar venni, akkor a közösség válasza akár az is lehet, hogy nem vesz halat.

Drága cipő, amelyet hordani kell

A beszélgetés másik nagy témája a tanulás volt. M. Kende Péter felidézte Oberlander egyik videóját, amelyben a rabbi a szorító cipő példájával magyarázta a fejlődést. Ha valaki drága cipőt vesz, de az szorít, hiába teszi félre két hétre: attól nem lesz kényelmesebb. Hordani kell, járni kell benne, csak így alakul a lábhoz.

Oberlander szerint ugyanez igaz a Tóra tanulására is. Nem elég ünnepelni a Tóra átadását, majd félretenni a feladatot. A tanulással foglalkozni kell, különben nem válik a sajátunkká. Az öröm éppen abból születik, hogy az ember elkezd benne mozogni, kérdezni, megérteni, újra nekifutni.

A Google nem váltja ki a tudást

Innen jutottak el a beszélgetés címadó kérdéséhez: mit jelent tanulni a Google és a mesterséges intelligencia korában? Oberlander szerint téves az a gondolat, hogy ha minden elérhető az interneten, akkor már nincs szükség tanulásra.

„A Google-t is tudni kell kérdezni” – mondta. Szerinte nem elég választ találni, mert azt is tudni kell, jó kérdésre kaptuk-e a választ, és a kapott válasz helyes-e. Aki nem ért az adott területhez, könnyen találhat olyan információt, amely nem oda tartozik, félrevezető, vagy egyáltalán nem válasz a valódi kérdésre.

A rabbi szerint a tanulás egyik célja éppen az, hogy az ember felismerje: mikor van kérdés, hogyan kell azt megfogalmazni, milyen lehetőségek között kell dönteni.

A jó kérdés már fél tudás

Oberlander elmondta: ha valaki teljesen kezdőként kérdez, akkor minden kérdést komolyan kell venni, mert ha kinevetik, legközelebb nem fog kérdezni. A haladóbb tanulónál viszont már azt is tanítani kell, hogy ne csak elmondjon egy helyzetet, hanem fogalmazza meg a dilemmát.

„A kérdés akkor van, ha van két lehetőség” – mondta. Vagyis a valódi kérdéshez már kell valamennyi előzetes tudás, kritikus gondolkodás és fogalmi pontosság.

Ezt kapcsolta a jesivák világához is. A lublini jesivát alapító Rabbi Meir Sapira példáján keresztül arról beszélt: nem az a cél, hogy mindenkiből rabbi legyen, hanem az, hogy az ember tudja, mikor kell rabbit kérdezni, és hogyan kell feltenni a kérdést.

Jesiva, Harvard és a sorrend

A beszélgetés végén a magyarországi jesivatanulás is szóba került. Oberlander elmondta: a Vasvári zsinagógában működik a Pestiva, és ha fiatalokban látják az előrehaladást, gyakran külföldi jesivába küldik őket egy évre.

Felidézte Joe Lieberman amerikai szenátor példáját is, akinek fia halasztotta a Harvardot, hogy előbb jesivában tanuljon. Oberlander szerint ebben a sorrend a lényeg: a világi tudás nem a vallás helyére kerül, hanem mellé, miután a zsidó alapok megerősödtek.

A tanulásnak soha nincs vége, de a jó tanulás nem a válaszok felhalmozásával kezdődik. A rabbi szerint előbb azt kell megtanulni, hogyan kérdezzen az ember. Ez az, amit sem a Google, sem az AI nem végezhet el helyette.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.