Sláh hetiszakasz 1. kommentár, 5783. Sziván 22.

Sláh hetiszakasz 1. kommentár, 5783. Sziván 22.

„És Káleb csitította a Mózes ellen (háborgó) népet és mondta: felmegyünk bizony és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele! De a férfiak, kik vele együtt fölmentek, mondták: nem mehetünk fel azon nép ellen, mert erősebb nálunk” (13:30-31). Káleb és az itt nem említett Jozsua bizakodóan nyilatkoztak az Ország elfoglalásának esélyéről, ellentétben tíz másik, elméletileg szintén kiváló emberrel. Hogyan láthatták ennyire eltérően a dolgokat? Rav Slomo Wolbe szerint „két ember nézheti ugyanazokat a tényeket – az egyik az Örökkévalóhoz való közelség, a másik a Tőle való távolság szempontjából – és két nagyon különböző dolgot fognak látni, ez volt a tizenkét kém esetében is. Bár mind remek emberek voltak, de Káleb és Jozsua nem csak az értelmükre támaszkodtak, amikor értékelték a helyzetet, hanem a Teremtőhöz való töretlen ragaszkodásuk (dvékut) is befolyásolta mondandójukat, míg a többiek kötődése az Örökkévalóhoz valamelyest gyengébb volt annál, mint amilyennel az ő szintjükön lévő embereknek rendelkeznie kell.” Ezért fontos szempont napjainkban is, hogy a zsidó közösségi vezetők ne csak intellektuálisan, hanem hitükben is erősek legyenek.