„Próbáltam tudatosan nem tudatos lenni ennél a lemeznél” – Orbay Lilla új albumáról és november 12-i lemezbemutatójáról
Új lemezről, a november 12-i lemezbemutató koncertről, az ösztönösség és a tudatosság viszonyáról, valamint a kedvenc jazzelőadókról beszélgetett Gayer Ferenc Orbay Lilla jazzénekessel, zongoristával és zeneszerzővel a Pirkadat október 28-i adásában. A rövid, kulturális beszélgetésben az énekesnő elmondta, hogy a Sanctuary című album dalait szándékosan nem kötötte egyetlen zenekari felálláshoz, és a hangszerelésben is az ösztöneire hallgatott.
Sanctuary, kilenc dal, egy fa borítású színházterem
A műsorvezető azzal kérte, hogy mondja el „a hivatalosat”: hol, mikor és milyen anyaggal lép színpadra. Az új lemez címe Sanctuary, vagyis szentély, kilenc dal kerül rá, a bemutató koncert pedig november 12-én lesz a Ferencvárosi Művelődési Központban, az FMK-ban, este hét órakor.
A helyszínt Orbay Lilla maga választotta. Amikor a helyszínbejáráson meglátta a fa borítású, kicsit retró hangulatú színháztermet, azonnal eldöntötte, hogy ott szeretné tartani a koncertet. A terem nagyjából háromszáztíz férőhelyes. A bemutatóra látvánnyal és vendégekkel készülnek, a színpadon kilenc zenész áll majd, és a teljes lemezanyag mellett néhány régebbi dal is elhangzik.
Gayer Ferenc, aki régóta ismeri az énekesnőt, és dolgoztak már együtt, megjegyezte, hogy Orbay Lilla mindig nagyon tudatosan készül mindenre, és szerinte ez a helyszínválasztásból is látszik.
Dalok, amelyekhez nem egy zenekar tartozik
Az albumon kizárólag saját dalok szerepelnek. Ha van koncepciója a lemeznek, az énekesnő szerint az, hogy az ötleteket minél ösztönösebben próbálta megfogni, és így is hangszerelte őket. Eddig kvintettként működtek, most viszont nem egy rögzített felállásra írt: az egyik számot trióban játsszák, máshol hatan vagy még többen szólalnak meg. A dalt „belülről” fogta meg, és azokat a hangszereket írta bele, amelyeket hallott hozzá.
A hangszerelésben sokat segítettek a zenésztársak, közülük elsősorban a dobos Szabó Dániel Ferencet emelte ki. A lemez egyik felén basszusgitár szól, a másik felén Barakonyi Brúnó bőgőzik, gitáron Szabolcsi Bence „Fészek” játszik. A három fúvós közül kettő állandó tag: Sebestyén Patrik trombitál és szárnykürtözik, Uher-Győrfi Bálint szaxofonozik, a címadó dalba pedig Nemes Jeles Juditot hívta meg. Énekel és zongorázik maga Orbay Lilla.
Jazzalap, sokféle hatással
Arra a kérdésre, hogyan lehetne röviden leírni a lemez zenéjét, az énekesnő bevallotta, hogy ezzel mindig bajban van, pedig a menedzsere is folyton figyelmezteti, hogy egy mondatban meg kell tudnia fogalmazni. Az alap szerinte jazz, de sokféle műfajjal keveredik. A dalok különböznek egymástól, mégis egységes hangzás jellemzi őket.
Több újdonsággal is kísérletezett. Bár többnyire angolul énekel, a lemezre egy magyar nyelvű dal is felkerül, amelyhez videoklip is készült.
Tudatosan ösztönösen
Orbay Lilla visszatért a műsorvezető megjegyzésére a tudatosságról. Örült, hogy Gayer Ferencnek ez feltűnt, de elmondta: „most egyébként próbáltam tudatosan nem tudatos lenni ennél a lemeznél”. Arra a kérdésre, hogy ezt hogyan kell, azt felelte, hogy ösztönösen dolgozott, és az elméletet csak annyira akarta használni, amennyire a zenét szolgálja. Nem akart a dalokba utólag beépíteni olyan fordulatokat, mint egy hirtelen hatnyolcados szakasz. Ha van is ilyen bennük, az eleve úgy született.
Gayer Ferenc erre úgy reagált, hogy ahogy a tudatosságról beszélnek, az is megfogalmazódik benne, mennyi ösztönös dolog van az énekesnőben, és mennyire előtérbe kerülnek nála az érzelmek. Hallotta már egyedül zongorázni és énekelni, duóban Fészekkel és más formációkban is, és mindig jó volt hallgatni.
A koncert meglepetéseiről szólva Orbay Lilla elmondta, hogy sok minden a pillanat hangulatán múlik, de a látvány és egy gondosan összeállított műsorlista mellett vendégekkel is készülnek. Ütőhangszereken az játszik majd, akinek a stúdiójában az albumot felvették, és aki koproducerként is sokat dolgozott rajta, fuvolán pedig Nemes Jeles Judit lesz a vendég. Az ösztönösséghez visszatérve hozzátette, hogy egy előadón nagyon érződik, ha természetes, és ami természetes, az jobban magával tudja vinni a közönséget. Gayer Ferenc szerint a jazz műfajában őszintének kell lenni: „Ugyan ez jó nagy közhely, de szerintem a színpadon nem lehet hazudni” – mondta, amire vendége egyetértően válaszolt.
Cannonball Adderley szólója és a kedvenc énekesnők
A beszélgetés végén a műsorvezető arról kérdezte, jár-e még koncertekre, és kik voltak a kedvencei, amikor elkezdett ezzel a műfajjal foglalkozni. Orbay Lilla elmondta, hogy az utóbbi időben ritkábban jutott el koncertekre, de amikor teheti, megy, mert minden koncertről lehet valamit hazavinni és tanulni.
A jazzből Cannonball Adderley játéka volt számára meghatározó, mert virtuóz, mégis nagyon dallamosan játszik. Különösen a Nancy Wilsonnal közös lemezüket említette: a Never Will I Marry című dalban hallható nagyon rövid szóló az egyik kedvenc jazzszólója, mert tökéletes, olyan, mintha meg lenne írva, pedig nem az, és annyira kifejező és dallamos, hogy önmagára is reflektál.
Az énekesek közül Cécile McLorin Salvant stílusa áll hozzá a legközelebb, mert akár egyetlen dalon belül is nagyon változatosan és sokféle hangszínnel tud énekelni. A sorban természetesen ott van Ella Fitzgerald és Nancy Wilson is, és még sokan mások.
Búcsúzóul még egyszer elhangzott a lényeg: a Sanctuary lemezbemutató koncertje november 12-én este hét órakor kezdődik az FMK-ban.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
