„Megmagyarázható, de józan ésszel nem érthető” – Gordon István a lvivi UPA-emlékévről és a lengyel–ukrán viszony sebeiről
A lengyel–ukrán kapcsolatok legfrissebb feszültségéről beszélgetett M. Kende Péter Gordon István Lengyelország-szakértővel a Pirkadat október 28-i adásában. A kiindulópont a lvivi területi tanács határozata volt, amely a 2027-es évet az Ukrán Felkelő Hadsereg, az UPA emlékének szentelné. Gordon István szerint a döntés mélyen sérti a lengyeleket, akik a háború első napjától példátlan segítséget nyújtottak Ukrajnának, és a két ország viszonyát a történelmi múlt feldolgozatlansága terheli a leginkább.
A legnagyobb segítség Lengyelországból érkezett
A műsorvezető azzal vezette fel a beszélgetést, hogy aznap reggel több interjúban is előkerült a párbeszéd fontossága és hiánya, és a lengyel–ukrán viszonyban is a történelemből fakadó nézetkülönbségek határozzák meg a mindennapokat. Gordon István először arra emlékeztetett, hogy az ukránoknak „egyszer és mindenkorra” az eszükbe kellene vésniük: a legnagyobb segítséget az orosz agresszió első pillanatától a lengyelektől kapták. Az állam mellett a lengyel állampolgárok is a saját vagyonukat áldozták, a menekültek szállást, munkalehetőséget, az első héttől pénzt, a gyerekek iskolát kaptak. Ilyen mértékű állampolgári segítséget egyetlen más ország sem nyújtott a szomszédjának, pedig a két ország között mindig voltak kisebb-nagyobb problémák.
Párhuzamként a magyar tapasztalatot idézte fel: 1956 októberében Magyarország is a lengyelektől kapta a legnagyobb állampolgári támogatást, anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt. Történelem szakos végzettségére utalva hozzátette, hogy csak egy igazság létezik, de nagyon nehéz eljutni hozzá, és a lengyelek egyelőre nem tudnak közös nevezőre jutni az ukránokkal. Ezen a legutóbbi fejlemények után nem is lehet csodálkozni.
Az UPA és a volhíniai vérengzés
A vita megértéséhez a vendég a második világháborúig nyúlt vissza. Felidézte, hogy 1942-ben jött létre az Ukrán Felkelő Hadsereg, egy nacionalista fegyveres szervezet, amely a haza védelmét tűzte ki célul, és elsősorban a szovjet uralommal szemben folytatott fegyveres ellenállást. 1943 és 1945 között azonban Volhíniában és Galícia egy részén olyan atrocitások érték az ott élő lengyeleket, amelyeket megmagyarázni sem lehet: több mint százezer lengyel civilt gyilkoltak meg. A volhíniai vérengzésként ismert, évekig tartó öldöklés megítélése nem lehet kétséges.
A lengyelek ezt nem tudják megbocsátani, 2022-ben, az orosz támadás után mégis félretették a sérelmet, és az első pillanattól megnyitották a határaikat az ukránok előtt. Annál nagyobb botrányt keltett, hogy október 20-án a lvivi területi tanács határozatot hozott: a 2027-es esztendőt az UPA emlékének szentelik, a szervezet megalakulásának 85. évfordulóján. Ez a lengyeleknek vörös posztó. A háborús éveket külön kellene tudni választani: az UPA valóban harcolt a szovjetek ellen, a lengyelek viszont a mai napig évről évre több mint százezer halottat gyászolnak, ukrán részről pedig sem felelősségvállalás, sem bocsánatkérés nem történt. Ehelyett most egy „megmagyarázhatatlan döntés” született.
Kijev elhatárolódott, a határozat érvényben maradt
A műsorvezető figyelmeztetésére a vendég is hangsúlyozta, hogy itt nagyon vigyázni kell a szavakkal: a döntést egy területi tanács hozta, nem az ukrán kormány és nem Zelenszkij elnök. A lengyelek azonnal, a legmagasabb szinten tiltakoztak, Donald Tusk kormányfő rögtön Zelenszkijhez fordult. Az ukrán elnök közölte, hogy nem ért egyet a határozattal, és az ukrán külügyminisztérium is jelezte, hogy hivatalosan elutasítja. Kijev a szakértő szerint elismeri, hogy a lengyelek olyan érzelmi okokra hivatkoznak, amelyeket meg kell érteni, de hivatalosan nem tud egy olyan döntést hozni, amely a területi tanács határozatát semmissé tenné. A határozat így továbbra is érvényben van, és a helyzet „nem jó irányba” halad.
Úgy látja, a történészeknek, a témával foglalkozó tudósoknak réges-régen meg kellett volna egyezniük egymással, hogy hasonló események ne ismétlődhessenek meg. A lengyel állami vezetés évtizedek óta nem követeli, csak kéri, hogy az ukrán fél járuljon hozzá az áldozatok exhumálásához és újratemetéséhez, hogy méltó végső nyughelyre kerüljenek. Ukrajna ezt nagyon vonakodva, alig egy éve kezdte teljesíteni.
Willy Brandt térdre borulása mint példa
Arra a kérdésre, mit tehet ilyenkor egy államférfi, a Lengyelország-szakértő 1970-et idézte fel. Willy Brandt nyugatnémet kancellár hivatalos lengyelországi útján megkoszorúzta a varsói gettófelkelés hőseinek emlékművét, majd a forgatókönyvben nem szereplő gesztussal letérdelt a meggyilkolt zsidók és a második világháború lengyel áldozatai előtt. Az emlékművet ma is szinte mindenki felkeresi, aki Varsóba látogat, és ez a gesztus vált a lengyel–német megbékélés jelképévé.
M. Kende Péter felvetésére, hogy elvárható-e hasonló közös gesztus az ukrán elnöktől és a lengyel miniszterelnöktől, vendége úgy válaszolt, hogy Zelenszkij azonnali elhatárolódása már önmagában gesztus volt. A két vezető példát mutathat és kell is mutatnia, hiszen két szomszédos országról van szó, amelyeknek a kapcsolatait a hétköznapokban lényegében ez az egy témakör rontja el. Mint mondta, „kutyakötelességük” lenne tárgyalni, és hozzátenni a magukét a párbeszédhez.
Tusk távolléte október 23-án
A búcsú előtt a vendég még egy megjegyzést tett. Donald Tusk október 21. és 26. között közel egyhetes látogatást tett Indiában és Vietnámban, és elutazása előtt első dolga volt számon kérni az ukránokon a lvivi döntést, amire szükség is volt. A magyaroknak ugyanakkor érdemes tudniuk, hogy ezért hiányzott a lengyel kormányfő az 1956-os forradalom 70. évfordulójának megemlékezéseiről, erre a körülményre azonban emlékei szerint senki sem hívta fel a figyelmet. Arra kérte a nézőket, hogy emiatt egyelőre ne bántsák Tuskot, a műsorvezető pedig úgy nyugtázta, hogy ezzel hivatalosan is igazolták a kormányfő távollétét. A beszélgetést abban a reményben zárták, hogy Lengyelország még sok témát ad, és a következő alkalommal innen folytatják.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
