Napi Tóra
|
7 |
|||
Vájikrá hetiszakasz 4. kommentár, 5782. VeÁdár 6.
„Ha tudatják vele vétkét, amellyel vétkezett, akkor vigyen áldozatul egy kecskét, épet, nőstényt, vétke miatt, mellyel vétkezett… Ha juhot hoz áldozatnak vétekáldozatul, nőstényt, épet hozzon” (4:28, 32). A Talmud (Szota 32a) tanítása szerint bölcseink azért rendelték el az ámidá (főimádság) kapcsán, hogy magunkban mondjuk el azt, hogy „ne szégyenüljenek meg a vétkesek”, vagyis azok, akik imájukban vallják meg Istennek valamilyen bűnüket. Honnan tanulták ezt a bölcsek? Onnan, hogy a Tóra rendelkezése miatt nem lehetett tudni, hogy ki mutat be vétekáldozatot, mert ugyanott kellett bemutatni, ahol az égőáldozatot. A Tóra lehetővé tette, hogy a vétkes ember juhot hozzon áldozat gyanánt, amivel a külső szemlélő elől elrejtette, hogy valójában milyen okból kíván áldozatot bemutatni. Ugyanakkor a Tóra arra is figyel, hogy aki az engesztelés szempontjából fontosnak tartotta, hogy bűnelkövetése tényét ne rejtse el mások elől, az egy kecske bemutatásával (amit égőáldozatnak nem lehetett hozni) jelezhette a külvilágnak, hogy helytelen cselekedetet követett el. (Rav Jichak Menahem Weinberg nyomán)
Szép napot mindenkinek!
