Napi Tóra
|
 |
|||
 |
||||
Vájhi hetiszakasz 6. kommentár, 5782. Tévét 13.
Jákob megeskette Józsefet, hogy nem Egyiptomban temeti el, József elfogadta apja akaratát, megesküdött neki, és ezt hallva “leborult Izrael az ágy fejére” (47:31). Bölcseink eltűnődtek, hogy valójában ki előtt és miért borult le a versben Izraelként említett Jákob? Rási elsőként a Talmudot (Megila 16b) idézi: “ha itt a róka ideje, akkor borulj le előtte”, ami alighanem arra utal, hogy a leborulás Józsefnek mint, Egyiptom nagy hatalommal rendelkező vezetőjének szólt. Aztán Rási említ egy másik lehetőséget: azért borult az ágy fejére, mert az “ágya teljes volt, nem volt benne gonoszság”, ami arra utal, hogy hálát adott az Örökkévalónak kiváló útódjáért, mert bár József fiatalon rabságba került idegen népek közé, mégis igaz ember maradt. Jákob és József viszonyának egyik sajátossága, hogy nehezen eldönthető mi határozta meg az ősatya érzéseit fia irányában: egyszerűen csak az apai szeretet, vagy inkább az ő és családja életéről gondoskodó, nagy hatalommal és tekintéllyel bíró embernek kijáró kötelező tisztelet? Eldöntenünk nem kell a kérdést, de azt nem árt tapasztalat gyanánt leszűrnünk, hogy emberek egymáshoz fűződő érzéseit nem elsősorban az határozza meg, hogy milyen vérségi kapcsolat van közöttük, ennél sokkal bonyolultabban működünk.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy: 15.35
szk: 16.47
